Darázsfészek

Magyar büszkeség
A hazai tudomány hírnevét öregbíti, hogy dr. Monyorós Béla és csapata hat hónapja végez régészeti feltárásokat az egyiptomi El Truga oázis melletti rommezőn. Néhány hete találtak rá a Noferkaré fáraó idejéből való főpapi lakóház éléskamrájára, amelyből negyvenhat dekagrammos tokaszalonnát emeltek ki, meglepően jó állapotban. A kíváncsi régészek meg is kóstolták, s ízletesnek találták. A szalonna az elmúlt ötezer évben megtartotta zamatait, omlóssága is kifogástalan. A laboratóriumi vizsgálatok során mért szárazanyag-tartalom, továbbá a fokozott lipidperoxidáció minden kétséget kizáróan igazolja, hogy Debrecenben vagy a város környékén tenyésztett mangalica sertés szalonnájáról van szó.
Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy két éve az időszámításunk előtti első évezredben épült bolíviai Tiahuanaco piramis alatt feltárt királyi sírkamrában ugyancsak szalonnára bukkantak a régészek. Akkor a vegyelemzésnek alávetett pörzsanyagok árulták el, hogy a füstölés a Debrecen melletti Pallagról származó tölgyfán történt.
Az al-Muszavar című egyiptomi napilap fényképes interjút készített dr. Monyorós Bélával. A régész elmondta, hiába tudunk egyre többet az emberiség történetéről, a rejtélyek nemhogy megoldódnának, inkább tovább szaporodnak, és bizony nem lenne meglepve, ha az ókori világ többi nagy civilizációs központjából is mangalicaszalonna kerülne elő. A leletek fényében újra kell értékelni a hun–avar népesség világtörténelmi szerepét. Mit érzett, amikor kézbe vette a hazájából származó évezredes szalonnát? – hangzott a befejező kérdés. Ezek a pillanatok adnak tartást, ilyenkor jó magyarnak lenni – válaszolta meghatottan a tudós.

Ügyeljünk a tisztaságra!
Unokáink talán könnyebben tudnak majd az erőszakkal együtt élni, de nekünk még szokni kell! Ez nem megy egyik napról a másikra. Aki figyeli a híreket, tisztában van azzal, hogy emberölést el lehet követni nyereségvágyból, szerelemféltésből, százféle aljas indokból, különös kegyetlenséggel, hirtelen felindulásból, puszta szórakozásból, hogy csak a leggyakrabban előforduló lehetőségeket említsem. Ha a cselekmény a természetben, erdőn-mezőn történik, nincs különösebb teendő, de lakott településeken senki nincs elragadtatva, ha a járdán vagy a lépcsőházban vérfoltok éktelenkednek. Az otthagyott holttestek sem nyújtanak vonzó látványt. Minket még arra neveltek, hogy a közterület tisztaságára ugyanúgy kell vigyázni, mint az otthonéra. A szobában sem tapossuk el a csikket, a függönyt sem használjuk zsebkendő helyett! Akkor pedig méltóztassanak a holttesteket eltakarítani maguk után. De legalább húzzák félre az útból, és takarják le! A nagyobb városokban már minden utcában kihelyezték a szemfedő-automatákat. Egy százasért két fekete zsákot ad ki. A vérfoltra pedig öntsenek egy-két vödör vizet. Igazán nem nagy dolog.

Ismerős arc
Prehoda János portás múlt vasárnap a nővérének segített a költözködésben. Délután Aszódról tartott Budapest felé a régi 3-as úton, elzsibbadva a kölcsönkapott IFA tolakodóan hangos motorzúgásától. Gödöllő szélén vézna, alulöltözött ifjú férfi stoppolt az út mellett. Régies porköpenyt, fehér inget viselt. Ismerős volt az arca. Prehoda száz méter után lassított, aztán megállt. De hát az lehetetlen! Petőfi? Visszatolatott. Nem ő volt.