Dnyeszteren innen és túl

Moldva vagy Moldova? A Kárpátoktól keletre elterülő történelmi tájegység magyar neve Moldva. Bár a szó Moldova változata is előfordult, és ez Erdélyben tájnyelvi jelleggel – sejthetően román hatásra – ma is használatos, ami a magyarban meggyökerezett, az a Moldva alak. Ez szerepelt Görög Demeter XIX. század eleji atlaszában is. A románul Moldovának hívott ország nevének más nyelveken több megfelelője is van, ilyen Moldawa, Moldavija, Moldavsko, Moldávia, Moldau, sőt törökül – első uralkodója nevét őrizve – Bogdan, de „Moldva” nincs közöttük. Kétségtelen, hogy e szó hagyományossága mellett kizárólagosan a miénk.A térképen is ezt szándékoztam használni –a névadó folyót, a mai független Moldvát, illetve annak szovjetunióbeli előzményeit illetően is –, de ez zavart okozott volna. Zavart, mert eközben mindenki a Moldova alakot használja e lapban is. A román szó megjelenítésére tehát ezekben az esetekben jobb meggyőződésem ellenére kényszerültem.Hogy ennek az országnak a nevével kapcsolatban a mai magyar használatban óriási a zavar, már régebben föltűnt. Teljes összeviszszaságban jelenik meg évtizedek óta a Moldva szó mellett egyszer „Moldava”, máskor „Moldávia” és, mint ezúttal is, „Moldova”. Gondolhatnánk, hogy egy szó módosulása nem rendkívüli: a nyelv változik. Csakhogy nem erről van szó, hanem fogalmi zavarról. Sokan, akik a terület történetének összefüggéseivel nincsenek tisztában, úgy tesznek, mintha az 1991-ben ismét önállóvá vált Moldva valami más lenne, valahogyan különbözne attól a középkori országtól (és annak romániai tájnévkénti fönnmaradásától), melytől a XIX. században csatolták el. Azt látják, hogy más nyelven az új alakulatot bár valami hasonlónak, de nem Moldvának hívják. Nem gondolják végig, hogy miért is hívnák annak, ha azon a nyelven a középkori Moldvát sem a magyar szóval nevezték meg, hanem ugyanazzal, mint a mait. Románul a régi Moldva „Moldova”. A mai is az, és ugyanez a neve a romániai részének mint tájegységnek is. Magyarul nemcsak értelmetlenség ugyanarra az országra más-más szót alkalmazni aszerint, hogy léte mely időszakáról beszélünk, hanem félrevezető is. Az sem szempont, hogy a moldvaiak anyanyelvükön Moldovának nevezik hazájukat, hiszen Angliát sem hívjuk Englandnak. A moldáviázással, moldavázással, moldovázással saját múltunknak fordítunk hátat, történelmünk szálait szakítjuk meg. Hiszen Moldva sokáig nagyjából olyan arányban volt magyar jellegű, mint ma Erdély. Ha ez az ország volt területének egy részén újjászületett, vele a saját történelmünk egy darabkája is tapintható közelségbe kerülne, ha nevének másként való emlegetésével magunk nem utasítanánk el.Kis dolognak tűnhet ez, és az is. De minden az. A nagy dolgok csak az összességükből állnak elő. Ami (ilyen esetben) összeköti, összekötheti őket, az a közös józan, önbecsülő szellem.

A tavalyi évben Moldova az előzőekhez képest talán többször szerepelt a hírekben, ahogy a média a hatalmat őrző kommunisták és a Nyugat-barát pártkoalíció közötti politikai küzdelem epizódjairól tudósított. Az áprilisi választások után csalással vádolt kommunistákat egy újabb szavazás után a koalíciós pártok váltották a hatalomban – meglehetősen csekély többséggel, ami rányomja bélyegét a Kelet és Nyugat között nehezen döntő ország közállapotaira.
Bár ez a politikai dráma határainkhoz közel játszódik már majd két évtizede, legtöbbünk igen keveset tud a soknemzetiségű országról. Pedig a valamikori Etelköz egy részén fekvő állam, amelynek legkorábbi területe a mai Moldován kívül volt, Magyarországból szakadt ki. (Neve hagyományos, helyes magyarsággal Moldva – lásd keretes megjegyzésemet!) A XIV. század közepe táján a magyar hatalom keleti szélét a Szeret folyó jelentette. Miután 1345-ben Lackfi András jelentős győzelmet aratott a tatárok fölött, nem volt többé akadálya új magyar tartomány szervezésének a Kárpátoktól keletre. Bár a lakosság jelentős hányada magyar volt, igazgatását Nagy Lajos egy máramarosi román alattvalójára, Dragosra bízta. Őt űzte el a vele rivalizáló, szintén máramarosi román vajda, Bogdan. Körülbelül 1360-ra tehető támadása egyben lázadást is jelentett, és mert sikerrel járt, a Bogdan által meghódított vidék önálló állammá vált. Ez azonban nem jelentett függetlenséget. Bogdan és utódainak Moldvája még sokáig a magyar királyok, sőt olykor az erdélyi fejedelmek hűbérbirtokának számított akkor is, ha ez nem volt mindig folytonos, és a moldvaiak részéről később hol a lengyel, hol a török felsőbbségnek gyakran a magyaréval egyidejű – olykor csak elméleti – elismerésével váltakozott. Az új állam gyorsan terjeszkedett a XIV. század folyamán. A meggyöngült keleti szomszéd, a tatár Arany Horda nem tanúsított erős ellenállást nyugati végeinek Moldva általi birtokbavételével szemben. A Dnyeszterig és a Fekete-tengerig nyúló kiterjedését a század vége felé érte el Moldva.
Hagyományosnak tekinthető területe déli részét a XIV–XV. század fordulóján még vitatta Havaselve, az önállóságát szintén a magyar államból – Basarab vezetésével – 1330-ban kiszakadva elért másik román ország. Ezen a szálon, a havaselvei uralkodóház nevéből keletkezett a szóban forgó táj Besszarábia (románul Basarabia) neve. Később földrajzilag kiterjedt a jelentése, áttolódott a Duna, a Prut, a Dnyeszter és a tenger közötti egész területre. 1484-ben Moldva tengeri kijárata török kézre jutott. A későbbiekben ki is szélesedett a török birtok Moldva rovására, és a XVI. század elejétől az egész fejedelemség – rövidebb időszakoktól eltekintve a XIX. század második feléig – török függőségnek számított.
A XVI. századi Moldvában még jelentős szerepe volt az ottani, egy – nem föltétlenül megbízható – korabeli adat szerint a lakosság harmadát kitevő magyar kisebbségnek. A csángóként ismert, a XIII–XIV. században odaköltözött magyarok tömegei a Kárpátok keleti lankáin és a Szeret mentén éltek, ott, ahol utódaik tízezrei ma is megtalálhatók. De magyar szórványok – valószínűleg a XV. században odamenekült husziták leszármazottai – a mai független Moldova egykori területére is kerültek.
Az ország kiterjedése több mint két évszázadig nem változott számottevően, de hűbérura, a Török Birodalom hanyatlásával maga is jelentős veszteségeket szenvedett. 1775-ben a Habsburgok kényszerítették ki Bukovina átengedését, majd egy orosz–török háború végével, 1812-ben Besszarábia lett Oroszországé. Bár a krími háború nyomán, 1856-ban Moldva újra megkapta ennek legalább délnyugati szögletét, visszatérése a Pruttól keletre már csak azért is átmenetinek bizonyult, mert 1859-ben megszűnt a moldvai állam: Havaselvével egyesülve új, 1862-től Románia néven ismert alakulatban oldódott föl. Ez az új állam azután 1878-ban, egy újabb orosz–török háborút követően – bár a győztes oldalán harcolt, és véget tudott vetni török függésének – el is vesztette e területet. (Veszteségéért Dobrudzsával kárpótolták.)
Ettől kezdve egész Besszarábia ismét szilárdan orosz kézen volt. Változást az első világháború, illetve az 1917-es oroszországi bolsevik államcsíny hozott. A beköszöntő zavaros időszakot használták ki a besszarábiai románok, amikor 1917 decemberében kimondták a terület önállóságát, akkor még Oroszországgal föderációban. A következő hónapban román csapatok szállták meg az újjászületett Moldvát, így került sor nem sokáig tartó teljes függetlenségének kinyilvánítására is. Mintegy két és fél hónap után ez az új Moldva – autonómiája megtartásával – egyesült Romániával. A bekebelezést a központi hatalmak is szentesítették a tőlük a világháborúban – akkor úgy látszott – vereséget szenvedett Romániával kötött bukaresti békében. Öszszeomlásuk után Románia váratlanul a győztesek között találta magát, s ekkor, 1918 decemberében sietve fölszámolta Moldva autonómiáját. Nem fogadta el azonban ezt a helyzetet az Oroszország jogutódaként föllépő Szovjetunió. Hogy nyomatékot adjon követelésének, 1924-ben saját területén, Románia felől nézve „Transnistria”, azaz Dnyeszterentúl egy darabján létrehozta, ha csak Ukrajna részeként is, a Moldvai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot (ASZSZK) egy csak kisebb részben románlakta vidéken. A szovjet igény érvényesítését az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktum tette lehetővé: miután a Szovjetunió a paktum értelmében 1940 júniusában kikényszerítette Besszarábia átadását, augusztusban annak nagyobb részén – és a Moldvai ASZSZK hozzáolvasztott mintegy felén – új, most már saját jogán is szovjet tagállamot hívott életre. Ez 1941-ben ismét a Németországgal szövetségben a Szovjetuniót megtámadó Románia része lett, de 1944 augusztusában, Románia átállását követően az 1940-ben kialakított állapot állt helyre.
A Szovjetunió szétesésével, 1991. augusztus 27-én ez a tagköztársaság is kinyilvánította függetlenségét. A helyzetet azonban bonyolították egyrészt Moldova nemzetiségeinek önállósulási törekvései, másrészt az, hogy a román nyelvű többség a Romániával való egyesülés lehetőségével foglalkozott. Ez a kilátás még inkább elidegenítette a nemzetiségeket. Mind a Dnyeszteren túli vidéken élő oroszok és ukránok, mind az ország déli részén élő török nyelvű, de keresztény gagauzok önálló államot alakítottak. Függetlenségüket senki sem ismerte el. A gagauzokkal a kormánynak sikerült úgy megegyeznie, hogy Gagauzia autonóm területté vált, garanciával, hogy elszakadhat, ha a Moldovai Köztársaság egyesülne Romániával.
A függetlenségét Transznyisztria (Dnyeszterentúl) néven kikiáltott, szláv többségű, az egyharmadnyi ottani románságot elnyomó alakulat azonban ragaszkodik önállóságához. Törekvéseit a területén állomásozó szovjet (azaz orosz) 14. hadsereg is segítette a Moldova függetlenségének kikiáltása előtti és 1992-ben újra föllángoló harcok során. Fegyverszünetet július 21-én kötöttek. Bár a tárgyalásokon az autonómia, majd a szövetségi állami jelleg szerepelt az ajánlatok között, és az orosz csapatok kivonása jórészt megtörtént, Transznyisztriában jelenleg is állomásoznak orosz katonák: „békefenntartóként” vigyázzák a szakadár vidék tényleges önállóságát. Jelenlétük hasznosnak bizonyulhat Oroszország számára, ha Moldova EU- és NATO-tagságot keresne, aminek jelei erősek, és amit Románia kétségtelenül szorgalmaz.

A szerző Londonban élő történész, kartográfus, neves kiadók számára készít történelmi térképeket. A mellékelt térkép is saját munkája.