A XX. századba történő belépéskor három meghatározó hatalom volt a világon. Két európai: Németország és Nagy-Britannia, valamint az Amerikai Egyesült Államok. A XXI. század kezdetén a világhatalmak az USA, Kína és Oroszország voltak. A korábban meghatározó Nagy-Britannia és Németország európai vezető/középhatalmakká váltak.
Az elmúlt héten sor került az újabb, harmadik telefonbeszélgetésre az amerikai és az orosz elnök között. A beszélgetés két órán keresztül tartott. (Ebben benne volt a tolmácsolás is.)
Trump számára egyértelmű, hogy Putyinnal meg lehet állapodni a világ számos, az USA-t közvetlenül érintő kérdésekről. Így Libanonról, Szíriáról, Iránról, a Száhel-térségről és sok egyébről. Ilyen megállapodást Ukrajnával megkötni objektíve lehetetlen.
Európa mai középhatalmai, különböző okok miatt, gyakorlatilag fenntartások nélkül támogatják Ukrajnát és ösztönzik a háború folytatására. Ezek az államok Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Lengyelország. Eddig nem sikerült érdemleges nyomást gyakorolniuk az amerikai elnökre, hogy álljon határozottan Ukrajna mellé és sorakozzék fel a transzatlanti kapcsolatok európai pillérei mögé.
Az Európai Unió elfogadta a tizenhetedik szankciós csomagot Oroszországgal szemben. Sok ötletet adott ehhez Ukrajna. Az eddigi szankciós csomagok nem érték el céljukat, Oroszország térdre kényszerítését.
Oroszország a május 9-i győzelmi ünnepségek után bejelentette, hogy október 15-én megrendezik az első Oroszország–Afrika-csúcstalálkozót. Ezzel gyakorlatilag a sikeres kínai–afrikai csúcstalálkozókat követik.
Sor került a vezetők brexit utáni első találkozójára az Európai Unió és Nagy-Britannia között. A megállapodás legfontosabb pontjai, hogy London átveszi az élelmiszer-higiéniára vonatkozó brüsszeli előírásokat, 12 évre szóló halászati megállapodást írtak alá, ezzel túlléptek a korábbi brit–francia vitán. Megállapodás született a britek számára fő kérdésként kezelt hadiipari együttműködésben is, ahol a britek nem csupán – egyenjogú tagként – részt vehetnek az unió hadiipari együttműködésében, de szerepet kapnak az unió katonai misszióiban is.
Ugyanakkor olyan kulcskérdésekben, mint a fiatalok külföldön élése, munkavállalása és tanulási lehetőségei, nincs megállapodás, mivel a brit belpolitikában az utóbbi időben nagyon megerősödött Nigel Farage és euroszkeptikus pártja ez ellen van. Mostantól évente csúcstalálkozó lesz az EU és Nagy-Britannia között.
Európát az elmúlt évtizedekben Németország vezette. Május 6-tól új kormánya van. Az amerikai és NATO-követelés, a védelmi kiadásoknak a GDP öt százalékára való növelése évi 150 milliárd eurós kiadást jelentene Németországnak, amire egyszerűen nincs felkészülve.
Elkezdődött a hadiipar új szerepének és a kötelező katonai szolgálat esetleges bevezetésének az átgondolása is.
Franciaország továbbra is úgy gondolja, hogy az elmúlt években meggyengült Németországgal szemben képes az Európai Unió vezetésére. Nem veszi figyelembe, hogy gazdasági lehetőségei korlátozottak. Egyre kevésbé képes befolyásolni volt gyarmatait és ki kellett vonulnia a Száhel-térségből is. A francia atomütőerő minden fontossága mellett is az amerikainak vagy az orosznak kevesebb mint öt százaléka.
Nagy-Britannia számítása, hogy a brexit után az amerikai kapcsolatok pótolni fogják Európát, nem vált be.
Spanyolország, amely nem tagja sem a G7-nek, sem az európai négy középhatalomnak, katonai kiadásra csak a GDP 1,28 százalékát fordítja. Ugyanakkor hangsúlyozza, ezt ellensúlyozza azzal, hogy tizenhat katonai misszióban vesz részt.
A Balkánon az ellentétek fennmaradtak. Szerbiában napi szinten vannak tüntetések, ahol a cél Vucsics államfő megbuktatása. A Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik ellen továbbra is nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, amit nem tudnak sem a nyugati hatalmak, sem a boszniai horvát és muzulmán vezetők érvényesíteni.
Ausztriában március 3-án beiktatták az új osztrák kormányt. Az államfő úgy fogalmazott: „Most a helyeset tesszük, Ausztriáért.” A kormánynyilatkozat 210 oldalas és megszabja a fő feladatokat 2029-ig. A védelemről kilenc oldal szól. Leírja a fejlesztés fő irányait. A cél az, hogy Ausztria ismét elérje a szükséges védelmi képességeket. Mivel a korábbi és a mostani kormány szinte átfedte egymást, ez érdekes megfogalmazás.
Vállalják, hogy 2032-ig a védelmi kiadásokat a GDP két százalékára emelik. A korábbi kormány biztonságpolitikai stratégiáját aktualizálják. A haderő alkalmazásakor a missziókban továbbra is a minőség játssza a főszerepet. Attraktívabbá kell tenni a katonai szolgálatot.
Az elmúlt napokban három választás volt Európában.
Magyarország számára a legfontosabb a romániai elnökválasztás. Részint az ott élő több mint egymillió magyar, részint mivel Románia Magyarország szomszédja. A május 18-i választást nagy fölénnyel Bukarest eddigi polgármestere, Nicusor Dan nyerte meg, a magyar szavazók támogatásával.
Az első forduló után 20 százaléknyi hátránnyal induló jelölt részint egy országos mobilizációs kampány hatására képes volt fordítani. Amíg az első fordulóban a részvétel alacsony, 53 százalékos volt, addig a második fordulóban elérte a 64,72 százalékot. Érdekes, hogy a Nyugaton dolgozó románok zöme Simionra, az AUR szélsőséges jelöltjére szavazott. Amíg az első fordulóban a magyarok által lakott területeken alacsony volt a választási részvétel, a második fordulóban rekordmagasságokat ért el. Most következik az új kormány megalakítása. Nem lesz egyszerű feladat.
Lengyelországban, amely az utóbbi hónapokban európai középhatalomként viselkedett, egy hete megtartották az államfőválasztás első fordulóját. A kormányzó koalíció jelöltje győzött, de mindössze 31,32 százalékkal.
Ennek hatására Tusk miniszterelnök bejelentette, hogy átalakítja a kormányt, és az abban részt vevő pártokkal új koalíciós szerződést kíván megkötni. Az ellenzéki PiS jelöltje második lett, alig lemaradva a győztestől, 29,58 százalékkal. Harmadik a radikális jobboldali jelölt lett 14,82 százalékkal.
A részvétel csúcsot döntött 66,8 százalékkal. Külföldön 509 000 fő regisztrált és kérte részvételét a szavazáson. A kampánycsendet 202 esetben sértették meg, de olyan esemény nem történt, ami döntő jelentőségű lett volna. A választás második fordulóját az első két helyezettel június 1-jén fogják megtartani. Az ellenzéki jelölt esélyei elvileg kedvezőbbek.
A harmadik választásra Portugáliában került sor. Az egykamarás parlamentben 230 helyre lehetett szavazni. A két éven belüli harmadik választást a Demokratikus Szövetség nevű centrista erő nyerte meg, 89 helyet szerezve meg a parlamentben. A Szocialista Párt és az Elég! nevű radikális jobboldali párt 58-58 helyhez jutott. A kormányalakítás nem ígérkezik gyorsnak. Figyelembe véve az eddigi belső problémákat, stabil parlamenti többség továbbra sem látszik.
Az európai bel- és külpolitika ezen a héten is aktív volt.
