Emberkísérletből jutott bőven erre az évszázadra is. Hogy csak a technológiai fejlődés ugrásait említsük, vagy éppen a Covidot, ahol aztán az elszabadult tobzoskától az utóhatásokig volt itt minden, mint a búcsúban. Az összeesküvés-elméletek szépen masíroznak befelé a gyakorlatba.
És hát az is felettébb érdekes, ami nemrég Spanyolországban történt. Már első látásra is komolyabbnak tűnt a dolog egy hangulatos videónál, amelyben boldog barcelonai fiatalok kutyákat sétáltatnak némi vidám akusztikus zenélgetés közepette, nem sokkal a nagy áramszünet „kitörése” után. Szép zöld klip, de ennél azért messzebbre mutatnak a vektorok. Különösen most, hogy a The Telegraph a napokban megszellőztetett néhány apróságot a kimaradás hátteréből. A lap szerint ugyanis
a spanyol hatóságok a rendszer összeomlása előtt belebonyolódtak egy kísérletbe, amelyben azt vizsgálták, meddig tudnak majd a megújuló energiaforrásokra támaszkodni, ha majd a tervek szerint 2027-től fokozatosan kivonják a forgalomból az atomreaktorokat.
Amelyek egyébként mind a heten jól vannak, átlagéletkoruk negyvenhét év, és némi ráncfelvarrás után még vagy hatvan évig biztonságosan elketyeghetnek. Nos, a kísérlet parádésan sikerült, ráadásul utána következett még a tetejébe a szokásos sunnyogás. A történtekből világosan kiderült, hogy a megújuló, időszakos energiaforrások képtelenek helyettesíteni a fosszilis tüzelőanyagok, illetve más stabil források által biztosított, megbízható alapenergiát és pont.
Erre jó volt az egész Nyugat-Európára oly jellemző eszetlen zöldhiszti következményeinek kipróbálása. A kísérlet sikerült, a páciens, esetünkben a hálózat, meghalt. Csak emlékeztetőül,
az áramkimaradás nyomán több ezer embert kellett kimenteni a metrókból, leálltak a telefonvonalak, nem működtek a közlekedési lámpák és így tovább. Ugyanakkor a spanyol szocialista kormány mindent megtesz azért, hogy akadályokat gördítsen a legfelsőbb bíróság vizsgálódása elé, amely azt hivatott kideríteni, hogy számítógépes szabotázscselekmény történt-e az infrastruktúra ellen.
Dániában viszont egy egészen másfajta kísérlet folyik. A dán parlament a minap elfogadta azt a törvényt, amelynek értelmében és következményeként 70 évre emelik a nyugdíjkorhatárt, és ezzel át is veszik a vezetést Európában. A szabályozás minden 1970. december 31. után született állampolgárra vonatkozik majd, és bár nem kapkodnak vele (2040 lett belengetve), már most sem arat osztatlan elismerést.
A dán szakszervezeti szövetség szerint például a nyugdíjkorhatár emelése úgy, ahogy van, igazságtalan, és meg is kezdődtek a tiltakozások. A kérdés már csak az, hogy amikor a dátum a jövő ködéből egyre közelebb kerül az érintettekhez, mi lesz a reakció. Francia példára átrendezik kicsit Koppenhága belvárosát, vagy győz a dán hidegvér és fegyelmezetten tudomásul veszik ezt a valljuk be, első pillantásra vérlázítónak látszó újabb emberkísérletet.
Persze, dacára annak, hogy szinte minden átrendeződött, magam is értek majdnem mindent. Európa társadalmai elöregedtek. A várható élettartam kitolódott, az orvostudomány szárnyal, mindjárt mindenkinek járni fog másfél szoba hall(hatatlanság), a hetven az új hatvan és így tovább. De addig is egyre kevesebben tartanak el egyre többeket. Ez így persze cinikus és gonosz, mert ezek az emberek ledolgozták az életüket, adóztak, fizették a járulékokat, tehát a valóságban nem arról van szó, hogy ingyenélő vénemberek dáridóznának az italboltban, és az az időszak is távolodni látszik, amikor a jóléti államok elszakíthatatlan szociális hálóba gabalyodott nyugdíjasai letették a lantot, valamint a kalapácsot, és nemhogy belerokkantak volna a feleslegessé válás mély depressziójába, hanem inkább ugyanazzal a lendülettel elhúztak Mallorcára és inkább ott várták a postást. Aztán itt van még a reprodukciós kedv is. Valahol a béka alatt. Ha így megy tovább, az Európát elözönlő népvándorlók nyugodtan letehetik a handzsárt és abbahagyhatják az ordítozást, a helyi arcok elpusztítják magukat segítség nélkül is.
Egyébként meg az is érdekes, hogy a megszorítások és a kísérletezések ideje mindig akkor jön el, amikor az adott országban úgynevezett baloldali kormány regnál. Marx forog a sírjában. Na, itt meg magyarba’, ahol a gonosz jobbosok építik keményen a diktatúrát, momentán 65 év a nyugdíjkorhatár, függetlenül attól, hogy férfiak vagyunk-e vagy éppen nők.
Utóbbi esetben viszont választhatjuk a Nők 40 programot is, amely lehetőséget biztosít arra, hogy negyven év meló után életkori megkötés nélkül igényeljük a nyugdíjat. Hogy mindez (a további, végtelenségig sorolható kedvezménnyel együtt) egy év múlva is így legyen, rajtunk múlik.
