Egyre fárasztóbbá válik az a narratíva, amelyet a kormányellenes megmondóemberek rendre ismételgetnek, miszerint a családtámogatási rendszer kizárólag a tehetősebb rétegeket segíti. Valós adatok hiányában állítják, hogy a családi adózás, az otthonteremtési támogatások vagy éppen a babaváró támogatás nem jut el a hátrányosabb helyzetű családokhoz. Ezúton szeretnénk világossá tenni a magukat „mindenhez is értőként” pozicionáló, gyakran szakértőként megszólaló szereplők – így például Bódis Kriszta, a Tisza Párt politikusa – számára is, hogy
ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak. Bódis ugyanis egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „a családi adókedvezmények rendszere esélyegyenlőtlenségeket teremt a jómódúak támogatásával, a szegényekkel szemben”.
Ideje a tényekre alapozni a vitát – nézzük meg az adatokat, és tegyük világossá, hogyan is működik valójában a magyar családtámogatási rendszer.
Magyarországon a családi adó- és járulékkedvezményt – ami 2014 óta a járulékokból is érvényesíthető pont azért, hogy az alacsonyabb jövedelműek is igénybe tudják venni – összesen 983 ezren vették igénybe 2023-ban a NAV adatai alapján. Ez lefedi csaknem az összes családi pótlékban részesülő családot (1,04 millió család), ami azt jelenti, hogy
a gyermeket nevelők többségének van legális munkajövedelme. A családi adókedvezményben részesülő szülők hatvan százaléka az átlagbérnél kisebb jövedelemmel rendelkezik, 15 százalékuk minimálbér alatti jövedelmű, tehát a többségük éppen a kisebb jövedelműek közül kerül ki. A családi adózásban részesülő szülők csaknem fele a legalacsonyabb jövedelmű első három decilisbe tartozik,
miközben csak 14 százalékuk tagja a felső három decilisnek. Ha az összegszerű kiadásokat nézzük, akkor a családi adókedvezmények egyötöde landol a leggazdagabb három tizednél és ennek duplája a legszegényebb három jövedelmi tizedhez tartozó családoknál. Míg Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a családi jövedelmek tizedét (9,8 százalék) teszi ki a családi adókedvezmény, addig Budapesten csak huszadát (5,4 százalék), azaz éppen a hátrányosabb helyzetű térségekben élő családok büdzséjében jelent nagyobb arányú segítséget.
A csokról és a babaváróról elmondható, hogy csaknem minden magyar településen igényelték, ami jól mutatja, hogy nemcsak a gazdagabb településeken lakóknak elérhető. A babaváró a 2019-es bevezetése óta hatalmas népszerűségnek örvend, 2024 végéig több mint negyedmillió házaspár családalapítását könnyítette meg országszerte.
Legtöbben a vidéki kisvárosokban (33 százalék) és a falvakban (31 százalék) éltek a lehetőséggel, amelyek valószínűleg nem a legtehetősebb tájai az országnak. A babaváró kölcsönöknek csak az ötödét vették fel a vármegyei jogú városokban, hatodát pedig a fővárosban. A babaváró lakosságarányosan minden vármegyében és járásban jelen van, a települések méretétől függetlenül. A támogatást legtöbben a közép-magyarországi régión kívül három északkeleti vármegyében igényelték: Hajdú-Biharban, Borsod-Abaúj-Zemplénben és Szabolcs- Szatmár-Beregben.
