A jövő nem tervezhető a múlt ismerete nélkül
Az expó fő témája a jövő társadalmának megtervezése, ehhez viszont elengedhetetlen a múltunk ismerete és tisztelete. E gondolat mentén született meg a magyar pavilon koncepciója, amely már formavilágával is felkelti a világkiállítás közönségének figyelmét.
A magyar pavilon építészeti koncepciójának megálmodója Zoboki Gábor, aki szerint az építészeknek most az egyik fő küldetése, hogy
újradefiniálják a természethez való kapcsolatunkat.
A háromszintes pavilon központi részét a kívülről boglyaformát idéző, Zalaváry Lajos jászberényi fürdője inspirálta Dóm adja, amely a színházi térnek ad otthont. A pavilon meghatározó eleme a homlokzatot borító több mint 35 ezer textillamella – a falevelek mozgását idéző, természetközeli élményt megteremtő homlokzat tökéletesen tükrözi azt a kreatív gondolkodásmódot és technológiai igényességet, amelyre a nemzet mindig is büszke volt. Az építészeti koncepciót a japán és magyar népi építészetben egyaránt fellelhető természetes építőanyagok és építési módok inspirálták. Szerettek volna rávilágítani arra is, hogy a japán és magyar kultúra is erősen kapcsolódik a természethez, az ember és a táj viszonyához, így az épített és táji környezet a tervben egy egységben jelenik meg.
– Nem materiálisan, hanem spirituálisan szeretnék megfogni a látogatót – nyilatkozta korábban Zoboki, hozzátéve: nem mindegy, hogy egy könyvet vagy bögrét visz haza az ember, vagy egy élményt, amely a szívére hat.
Egy belső utazás színtere
A pavilon különleges térsorai között az organikus formák és a magyar táj hangjai – harangszó, madárcsicsergés, patakcsobogás – teremtenek sajátos atmoszférát, majd elérünk a pavilon központi eleméhez, egy végtelen, univerzális térbe, a Dómhoz, amelynek középpontjában a magyar népdal áll. Itt egy élő, népzenei produkció várja a látogatókat 184 napon át, minden nap tíz órán keresztül. Mint megtudtuk a szervezőktől, egy nap négy énekesnő váltja egymás 15 percenként, mi Kató Lilla performanszára jutottunk be. A gyönyörű, Zoób Kati által tervezett, népi motívumokat beemelő ruhakölteményben megjelenő énekesnő mély, zsigerekig hatoló előadása elvarázsolta a közönséget, a produkció végén közösen énekeltük vele a Tavaszi szél vizet áraszt című, jól ismert népdalt. A gondolatébresztő előadás után ültünk volna még kicsit a sötétben… erre ugyan nem volt lehetőség – hiszen készülni kell a következő turnusra –, de az biztos, hogy aki türelmesen végigállja a magyar pavilon előtti hosszú sort, nem fog csalódni.
Magyar fogások japán alapanyagokból
Utunk ezutén az emeleti Miska Kitchen and Barba vezet, melynek ételei a magyar vidéki udvar alapanyagaiból, a paraszti kultúrából és a nemzeti hagyományokból indulnak ki, így a látogatók kóstolhatnak egyebek mellett gulyáslevest, hortobágyi palacsintát, paprikás krumplit és túrógombócot is. Ez utóbbi feladta a leckét, a séfek ugyanis több héten keresztül kutattak Japánban a megfelelő túró után, míg végül rátaláltak az „igazira”. Leteszteltük, és nem kellett csalódnunk, lágy, könnyed, finom gombócokat kaptunk. Az étterem mellett egy borbár is helyett kapott, ahol a magyar tájegységek legjobb borai közül lehet választani; lehet kérni fröccsöt és többféle házi szörpöt is. Aki pedig nem szeretne üres kézzel távozni, a pavilon shopjában egyebek mellett a magyar szekció kabalafiguráját, a miskakancsó ihlette Miskát is megvásárolhatja.
