Ismét bebizonyosodott: a japánok imádják a magyar népzenét és néptáncot + galéria

Álló tapssal ünnepelték a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) folklórműsorát az Oszakai Világkiállítás szombaton megnyíló magyar nemzeti napján. Az előadás után a főként japánok alkotta közönség soraiból többen táncra perdültek, mint kiderült, a Timár-módszer szerint tanulnak néptáncot a Kiotói Egyetemen, sőt akadt olyan is, aki autentikus matyóhímzéses blúzban érkezett az eseményre. Kilencezer kilométer ide vagy oda, a magyar népzene nem ismer határokat.

Fotó: László Mudra

Óriási siker Oszakában

A Magyar Állami Népi Együttes hatalmas sikert aratott folklórműsorával Japánban Fotó: Mudra László

Szombaton, helyi idő szerint 11 órakor Sulyok Tamás köztársasági elnök beszédével kezdetét vette a magyar nemzeti nap az Oszakai Világkiállításon. A szakadó eső ellenére a programnak helyt adó Expo Nemzeti Ünnepi Csarnok teljesen megtelt, s habár a japánokról köztudott, hogy rajonganak a magyar kultúráért, ami Oszakában fogadott bennünket, arra nehezen találunk szavakat. Derűs arcok, csillogó tekintetek, gyermeki lelkesedés, őszinte csodálat. A magyar népzene, a mi zenénk hatása ez.

Legutóbb 2013-ban a Sziget fesztivál akkor még nagy sikerrel működő világzenei színpadánál tapasztaltam hasonlót. Fennállásának negyvenedik születésnapját ünnepelte a Muzsikás együttes, a multikulti közönség pedig – a holland punktól a decens németig – szívta magába az autentikus magyar muzsikát. Értették, érezték, élvezték a zenénket. Nincs ebben semmi meglepő – mondta egy beszélgetésünk alkalmával Hamar Dániel, az együttes alapító tagja, utalva a zenei nyelv univerzalitására, a baj szerinte inkább azzal van, hogy a kishitűség mélyen bennünk van: érzékenyek vagyunk arra, hogy a világ hogyan lát minket. Nos, az oszakai expó magyar nemzeti napján tapasztaltak egyértelmű választ adtak: 

Japán különösen értékesnek tartja a magyar tradíciókat, mind a zenénkhez, mind a táncainkhoz könnyedén tudnak kapcsolódni. 

Sulyok Tamás köztársasági elnök üdvözölte a japán közönséget Fotó: Mudra László

A magyar népzene és néptánc kultusza Japánban

És hogy miért járják szinte autentikusan a kalotaszegi legényest, csárdást vagy szaporát, vagy éneklik szívvel-lélekkel a szatmári népdalokat? A magyar néptáncnak a hetvenes évektől alakult ki a kultusza Japánban, amikor is a szigetországba hívtak több neves magyar táncoktatót, többek között Pálfi Csabát, Erdélyi Tibort és Timár Sándort. Nekik is köszönhető, hogy nyolcvanas évektől több, kifejezetten magyar néptánccal foglalkozó tánccsoport alakult Japánban. A legjelentősebb közülük az 1986 óta működő tokiói Magyar Néptánccsoport, az expón pedig olyanokkal találkoztunk, akik a Kiotói Egyetemen tanulnak magyar néptáncot.

Persze nekünk furcsa, hogy a japánok összekapaszkodva énekelik a kalotaszegi vagy a szatmári népdalokat, de olyan szívvel csinálják, hogy az káprázatos. Az ilyen élmények arra ösztönzik őket, hogy a saját hagyományaik felé forduljanak, és azokban is megkeressék ezeket a mélységeket, ennek ezért van értelme

– fogalmazott lapunknak Pál István Szalonna, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, akivel a gálaműsor főpróbája előtt beszélgettünk. Hozzátette: csodálatos érzéssel töltötte el, mikor azt látta az előadás után, hogy a közönség néhány tagja csárdást táncolt, énekelt, csujogatott.

A zenész a magyar és a japán zenei hagyományok közötti szoros kapcsolatra is rámutatott: a pentatónia, azaz az ötfokú hangsor mindkét kultúrában jelen van, és hidat épít a távoli világok között. Kodály munkássága kiemelt szerepet játszott abban, hogy a pentatónia a magyar zenei oktatás és kultúra meghatározó részévé váljon, az általa kidolgozott módszer pedig nemcsak Magyarországon, hanem Japánban is nagy hatással van a zeneoktatásra.

Pál István Szalonna és bandája Fotó: Mudra László

Menyegző: Oszakában debütált a MÁNE új előadása

A magyar nemzeti nap délelőtti előadásán egy dinamikus folklórműsort mutatott be a Mihályi Gábor által vezetett Magyar Állami Népi Együttes, a délutáni gálaműsor részeként a Menyegző című előadás debütált. A gálaműsort rendező Káel Csabát egyebek mellett arról kérdeztük, mennyiben kapcsolódik az előadás a pár hete leforgatott Magyar menyegző című filmhez. Mint elmondta, csak gondolati rokonság van a kettő között: mindkettő egy kalotaszegi menyegzőt mutat be, de az előadásban dedikáltan egy táncprogram van összefűzve. Az üzenete viszont mindkettőnek ugyanaz: van egy erős gyökérzetünk, amelyre építkezni kell és továbbadni a következő generációnak.

– Kalotaszeg táncait választottuk – e vidék legszebb muzsikái, táncai, ruhái jelennek meg sűrítve a műsorban. A lakodalmi szokásvilágból merítettünk, nemcsak a táncok, hanem mondókák, csujogatások, menyasszony-bolondozás is szerepel benne, tehát mindent megjelenítünk, ami egy lakodalomban szokás – foglalta össze Pál István Szalonna.

Rengetegen érdeklődtek a világkiállítás magyar nemzeti napjának programjai iránt Fotó: Mudra László

Fókuszban: az ember

Káel Csaba az esemény nagy kultúrdiplomáciai erejéről szólva kiemelte, hogy a világkiállítás pavilonjainak megjelenései, programjai – ahogy az már a dubaji világkiállításon is megfigyelhető volt – sok esetben inkább a technológiai innovációkra építenek, azokon keresztül próbálnak tartalmat közvetíteni. – A technológia és a fejlesztés mindig hangsúlyozza, hogy mindent az ember érdekében tesz, de mégiscsak magára hagyja őt. A mi programjaink pontosan arra hívják fel a figyelmet, hogy nem szabad az emberiséget magára hagyni, mert szükségünk van arra, hogy felfedezzük magunkat, hogy identitásunk legyen, hogy megtaláljuk azt a közösséget, ahol értékelnek minket, a mi programjaink erről szólnak – mutatott rá a filmügyi kormánybiztos.