Erős kezdés, erős folytatás

Férfi kézilabda-válogatottunk ma az olimpiai és vb-címvédő franciák ellen kezdi meg szereplését Bécsújhelyen, az ausztriai Európa-bajnokságon. Ennél nehezebb vetélytárs már nem jöhet, de nagyobb gond, hogy sokkal könnyebb se. Holnap mindjárt a pekingi bronzérmes spanyolok következnek, pénteken pedig a kezdőhetesnyi Bundesliga-légióst felvonultató csehek, akik a selejtező sorozatban 32-29-re a franciákat is elpáholták. Biztosak csak akkor lehetnénk a középdöntőbe kerülésben, ha a négy csapatból négy jutna tovább. De ilyen világversenyt sajnos még nem rendeztek.

Csoportbeosztás. A csoport (Graz): Horvátország, Oroszország, Norvégia, Ukrajna. B csoport (Linz): Dánia, Izland, Ausztria, Szerbia. C csoport (Innsbruck): Németország, Svédország, Lengyelország, Szlovénia. D csoport (Bécsújhely): Magyarország, Franciaország, Spanyolország, Csehország.
Középdöntő, I. csoport (Bécs): A csoport 1. helyezettje, B1, A2, B2, A3, B3. II. csoport (Innsbruck): C1, D1, C2, D2, C3, D3.
A magyarok csoportellenfelei. Kedd, 20.15: Franciaország. Szerda, 20.15: Spanyolország. Péntek, 20.15: Csehország.

Az 1994 óta íródó Eb-história egyébként sem magyar sikertörténet. Fiaink hetedik hellyel nyitottak, tizedikkel (1996), majd hatodikkal (1998) folytatták, a 2000-es és a 2002-es kontinensviadalra ki se jutottak, 2004-ben kilencedikek, 2006-ban tizenharmadikok (megállapított helyezés, hiszen a csoportban rekedtek), 2008-ban nyolcadikok lettek. E nem túl veretes eredménysornak alapvetően két oka van: az egyik, hogy az Eb a köztudatban csupán a harmadik számú világtorna – sőt, némely klubvezető számára talán negyedik, a BL után –, másrészt erősségét tekintve a legerősebb. A földkerekség krémje ugyanis Európában kézilabdázik, és mivel a többi földrésznek ezúttal értelemszerűen nem kell különféle „díszkvótákat” fenntartani, egészen libabőröztető a névsor.
Így aztán mondhatjuk, hogy a miénk a halálcsoport, de a velünk egy középdöntő ágra került C kvartett a két hagyományos nagyhatalommal, a németekkel és a generációváltást átvészelt svédekkel, a legutóbbi két vb-n egyaránt dobogós lengyelekkel és a szlovénekkel nem az? Ez persze nem vigasz, hiszen e négy gárdából hárommal jövő héten szembekerülnek a mieink, ha eljutnak Innsbruckba.
Amire azért nincs garancia. Amikor nekiszegeztük Csoknyai István szövetségi kapitánynak a kérdést, egyetért-e azzal, hogy válogatottunk egyetlen csoportmérkőzésén sem tekinthető kifejezetten esélyesnek, kertelés nélkül felelte: természetesen egyet, a papírforma alapján a csehekkel vívunk majd ki-ki meccset. Ebből következően – kérdeztük ezután – előfordulhat-e, hogy válogatottunk mindvégig becsülettel küzd, a játékosokra rossz szavunk sem lehet, mégis már péntek éjjel megindulnak hazafelé, három vereséggel? „Azért nem erre készülünk – szögezte le Csoknyai. – Ez a sportág a kézilabda, és itt nincs olyan ellenfél, amellyel szemben eleve lehetetlen volna pontot szerezni, úgyhogy minden mérkőzésnek ezzel az igénnyel vágunk neki. Ezért ha most kérdezik tőlem, melyik összecsapás a legfontosabb, azt felelem, a francia, mert az lesz az első. Még úgy is, hogy nyilvánvalóan ott a legkevesebb a keresnivalónk.”
A spanyolok elleni, holnapi derbinek különleges ízt adhatna Nagy László immár hét hónapos „hintapolitikája”, Csoknyai szerint azonban együttese nem azért akar majd nyerni, hogy dacból bizonyítson a Barcelona jobbátlövőjének. Akinek hiánya persze jelentősen befolyásolja válogatottunk védő és támadó teljesítményét is, hiszen a tavalyi, horvátországi vb-n a blokkok, a gólpasszok és a gólok tekintetében is kulcsfigurává nőtt, minden korábbinál jelentősebb szerepet vállalt a hatodik hely elérésében. Ez a pozíció jelenleg mindent egybevetve már-már az álom kategóriája, bár a szövetség elnöksége szerint nem elérhetetlen, prémium például az első hat helyezésért jár, 15, 12, 10, 7, 5, és 4 millió forint értékben.
A szervezők nem véletlenül telepítették a magyar határ közelébe, Bécsújhelyre a D csoportot, így a mieink az első körben félig-meddig hazai pályán játszhatnak. Annál is inkább, mert a múlt heti Interwetten Kupán belakhatták az ötezer férőhelyes Arena Novát, amelyet az 1995-ös női vb-re építettek, és a Magyarország–Koreai Köztársaság finálé helyszíne volt. A másfél évtizeddel ezelőtti 25-20-as vereségért akkor lógott az orrunk, de a ma kezdődő Eb január 31-i döntőjében nem csak azért valószínűtlen hasonló szereposztás, mert a távol-keletieknek nincs keresnivalójuk a mi kontinensviadalunkon.