Bár Magyarország – Horvátországgal közösködve – a 2014-es férfi kézilabda Európa-bajnokság megrendezésére pályázik, válogatottunk tegnap a 2010-es Eb-t is hazai pályán kezdhette. Az ausztriai kontinensviadal D csoportjának helyszínét, Bécsújhelyet ugyanis elárasztották szurkolóink, és ha az ember végigpillantott a zászlórengetegen, amelyen a Dunaszerdahely feliratot éppúgy felfedezhette, mint a Székelyudvarhelyt, egyre szilárdabb meggyőződésévé vált, hogy nem is olyan reménytelen a helyzet.
Talán még a pályán, az olimpiai és világbajnok franciák ellen sem. Bár a kronológiát tartva először a spanyol–cseh nyitómeccsről illik megemlékeznünk, amelyet húszpercnyi kiélezett küzdelem és 10-10 után szünetre már 17-10-re elhúzva, végül 37-25-re nyertek a spanyolok. Akiknek kapujában először üdvözölhettük világversenyen Sterbik Árpádot; nem egészen három percig, mert ekkor, bár addig védenie sem kellett, sántikálva leballagott, és átadta a helyét Hombradosnak. Utóbb aztán érdeklődésünkre keserűen jegyezte meg, hogy az első diagnózis szerint valószínűleg elszakadt a vádlija.
Nélküle pedig a spanyolok sem tűntek ellenállhatatlannak, egyes szakaszokban egyedül Romero cipelte vagy inkább vonszolta őket, hiszen olykor olyan benyomást keltett, mintha már lépni is alig tudna, aztán emberrel együtt bebombázott egy pazar gólt. Csoknyai István szövetségi kapitány azért természetesen inkább a majdani ellenfelek erényeit méltatta, amikor úgy fogalmazott: „A csehek valódi erejét az első húsz perc mutatta meg, úgyhogy egyik csapat sem verhető könnyen. Igaz, nem is verhetetlenek.”
Pár perc múltán úgy éreztük, a franciák sem azok. Legalább háromezer szurkoló biztatásától tüzelve fergetegesen kezdtek fiaink, a vetélytárs csodakapusa, Omeyer pedig igazolta, hogy nincs csúcsformában. Bezzeg Abalo és Karabatic; a délszláv származású klasszis szokása szerint kamikaze módjára, fejjel repült előre, és ilyenkor képtelenség szalonképes szabálytalanságot elkövetni vele szemben. A bírók így a mieinket szórták ki, drukkereink pedig az átkokat a fejükre. Átmenetileg felrémlett, hogy a nemzetközi elitben is példátlanul dinamikus és rendíthetetlen franciák megroppantják együttesünket, de Fazekas bravúrjai, Krivokapics, Gál vagy Iváncsik Gergő egy-egy sziporkája, no meg elsősorban a töretlen harci szellem 16-16-os félidőt eredményezett.
A favoritok, a kékek erre nem számítottak. Egyre kevésbé értették, mi történik körülöttük, velük vagy inkább ellenük. Játékosaink pedig megérezték a vérszagot. Krivokapics követhetetlen sebességű bombájával 23-22-nél Magyarország visszavette a vezetést, a túlfűtött hangulat nem Eb-csoportmeccset, hanem vb-elődöntőt idézett. Az első félidőben egy labdát fogott, így hat százalékot teljesített Omeyer, egészen a 48. percig pályán maradhatott, ekkor, 25-23-as magyar előnynél váltotta őt Karaboue. A túloldalon már Puljezevics állt, és egy-egy bravúr után ugyanúgy ünnepelt, mint régen, három éve, abban az őrült, dánverő kieli éjszakában.
Csakhogy most még nagyobb bravúr készülődött. A pókerarcára mindig kínosan ügyelő mester, Claude Onesta az 52. percben 23-27-nél kényszerült időt kérni, miközben azt hittük, kegyelmet kellett volna már kérnie. A hangszóróból a „Sweet Paradise” bömbölt, és tényleg a paradicsomban érezhettük magunkat, de a fél paradicsomunkat végül elvették, mert az olimpiai bajnokok fergeteges hajrával egyenlítettek 29-29-re.
E döntetlenből persze így is hitet lehet meríteni, kérdés, menynyire ellensúlyozza ma a spanyolokkal szemben a lélek remélt ereje a test várható gyengeségét.
Vladan Matics másodedző máris kiadta a jelszót: „Szenzációs meccs volt, de egy órán belül felejtsük el, mert szerdán le kell győznünk a spanyolokat.” Gál Gyula felhívása is erre rímelt: „Mostantól csak innen folytathatjuk, egy mindenkiért, mindenki egyért!”
Kedvező sorsolás. Tegnapi számunkban három lehetséges verziót közöltünk a női kézilabda Bajnokok Ligája középdöntőjét illetően, és ezek közül a Győri Audi ETO számára a legkedvezőbb jött be: a norvég Larvik, a szlovén Krim Ljubljana és a német HC Leipzig lesz a három csoportellenfél. Mivel a magyar bajnok csoportjának második helyén végzett, két elsőt – Larvik, illetve Ljubljana – és egy második helyezettet – Leipzig – kapott riválisnak, az éllovasok közül elkerülte a címvédő dán Viborgot. „Előre aláírtam volna ezt a beosztást – jelentette ki Vanyus Attila klubelnök. – A lehetséges ellenfelek közül ezeket tartjuk számunkra ideálisnak, bízunk benne, hogy sikerül továbbjutni.” A másik csoportban, a 2-esben a román Oltchim Valcea, a dán Viborg, az osztrák Hypo és az orosz Dinamo Volgograd küzd majd egymással.
origo.hu
Huszonhét macskát szabadítottak ki az ercsi horrortelepről
