Orpheusz alászállt

Szomorú új esztendő köszöntött a Magyar Írószövetségre és a hazai írótársadalomra. Életének 64. esztendejében elhunyt Deák László József Attila-díjas költő, festőművész, animációs filmes, 1990 óta az Orpheusz Kiadó igazgatója.
Orfeuszi költő volt, csöndes szavú, ám minden sorával, minden szavával, sőt minden írásjelével figyelmet keltő. Beszélő kötetcímek tolulnak az emlékezetünkbe: Magasles, A közös csapda, A gyarló esély, A változatlan hatalma. Beszédes a kiadójának a neve is. Vallotta, hogy az orfeuszi költőnek élete minden pillanatában készen kell állnia arra, hogy elszólítsák, hiszen életünk a születés és a halál pólusai közé van szorítva.
Örökös feszültségben élt, mint a magaslesen figyelő vadász, tudván, hogy közös csapdában vergődünk, és hogy előbb-utóbb mindenki elérkezik oda, amit úgy nevezünk: Az árvaság kora. Ez volt 1994-es emblematikus erejű gyűjteményes kötetének címe, erre a kapta az Irat-nívódíjat, majd 1996-ban a József Attila-díjat.
Ahogy a pokolra alászálló, szerelmét életre bűvölő Orpheusz bánt a lanttal, úgy bánt Deák László a nyelvvel, az NO1 festőcsoport tagjaként az ecsettel, ugyanez a gondosság vezérelte az animációs filmművészet meghatározó alakjaként, valamint az általa alapított Orpheusz Kiadó igazgatójaként is. Kis műhelye a Magyar Írószövetség klubjában működött, emblémája volt az épületnek, ahová súlyos betegen is szinte naponta bejárt. Most üres és elárvult a szövetség első emeleti kis szobája. Orpheusz alászállt, de ezen a világon is élteti őt nagyszerű életműve.