Összeadódó női energiák

Klementisz Réka
2010. 01. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Éppen három éve, karácsonykor történt, hogy négy, akkor a szélesebb közönség előtt még épp csak alig ismert énekesnő, Szalóki Ági, Herczku Ágnes, Palya Bea és Bognár Szilvi egy koncert erejéig összekapaszkodtak. Szép csendben járt saját útjukat félretéve összecsomózták a szálakat. A Szájról szájra produkcióból – az azonos címmel 2007-ben megjelent lemezen már Palya Bea nélkül – akkora siker lett, hogy olyannal talán még a magyar népzene újjáéledésében reménykedők sem számoltak. Valahol itt ért be az a kisebbfajta csoda, amely aztán tetőzött a Csík zenekar popsztárokat kenterbe verő közimádatával, a többek között Dresch Mihály, Both Miklós és Pál István „Szalonna” nevéhez köthető rendhagyó prímástalálkozók sikerével, és párhuzamosan az ismét egyre többeket csábító táncházakkal.
A magyar népzene az utóbbi néhány évben – új erőkkel, friss hangokkal, dzsesszel, elektronikával fűszerezve – előbújt a zeneiskolák padlásán porosodó hozományos ládikából, terjed újra, szájról szájra, néha koncerteken, máskor rádióbarát slágerré formálva. Szalóki Áginak, Herczku Ágnesnek és Bognár Szilvinek egyenként is jókora része van abban, hogy a nagy világzenei olvasztótégelyben újra saját, tiszta és friss hangja lett a magyar népzenének. Szilvi a Makámban, Ági a Besh o droM-ban és az Ökrösben, Herczku Ági a Fonó Zenekar élén és a Magyar Állami Népi Együttes szólistájaként már bőven megtette a magáét, hogy a népdal újra életre keljen. Az áttörést mégis az összekapaszkodás hozta meg. Együtt emlegetjük őket akkor is, ha idő közben már újra ki-ki a saját útját járja; nekik köszönhetően lett a magyar népzenének három etnodívája. Három boszorkányos egyéniség, három út közös forrásból, közös cél felé. És itt egy újabb állomás, egy újabb karácsony.
Szalóki Ági két gyereklemez (Téli-nyári laboda, 2004; Cipity Lőrinc, 2006) a szívszaggató Hallgató (2008) és egy Karády-dalokat feldolgozó szólóalbum (A vágy muzsikál, 2008) után igazi családi lemezt vett fel a nyáron, nőtincsi kuckójába elvonulva, álmokba, versekbe és énekekbe burkolózva. Aztán barátokkal, Somogyban, igazi családi nyaralássá kerekítve a lemezfelvételt. A december közepén megjelent Gingalló minden dala mintha versekkel ölelkezne, Weöres Sándor mondókáitól József Attilán át Tamkó Sirató Károly és Szabó T. Anna verseiig. A dalok között gyerekek mondanak rövidke rímeket, Cserhalmi György úgy meséli el a Fehérlófiát, hogy szinte életre kel a lejátszóban, s a végén altató cirógatásként Ági úgy énekli, „Megyen már a hajnalcsillag lefelé…”, hogy az embernek a szíve facsarodik bele. Az album minden percében érezni, Szalóki Ági szerelmes a gyerekekbe. Úgy énekel, ahogy örülni csak a gyerekek képesek: az egész lényével. Színtiszta örömzene.
Nikola Parov a világzenében állandó viszonyítási pont, kifogyhatatlan kincsesbánya, többek között a Szájról szájra produkció születésénél is jelen volt. Tíz éve már, hogy együtt dolgozik Herczku Ágnessel, legutóbbi közös lemezük, a Volt nékem szeretőm (2006) be is aranyozódott. Novemberben jelent meg a lemez folytatásának is beillő új közös Herczku– Parov-album, s ha a Megéred még anyaga a Nikola Parov Quartett balkáni, görög és magyar repertoárjából válogat is, Herczku Ágnes hangja által nyer ezer árnyalatot. Nyilván neki (is) szól a Nőnek című szerzemény, az egyetlen, amelyet a lemezen Parov énekel, s amely évek óta a fiók mélyén kallódott.
Bognár Szilvi pedig csodában él, ez az ő idei állomása. Párja, a Szájról szájra produkció bőgőse, Szalóki Ági állandó kísérője, Kovács Zoltán „Zotya” és lányuk, Janka, akiről Szalóki Ági írja a Gingalló borítóján; születése előtt egy héttel, 2007 decemberében ott volt édesanyja hasában, a Szájról szájra koncerten. Magzatkora óta benne él a zenében. Janka az ihletője Szilvi karácsonyi felvételeinek, annak a négydalnyi idillnek, amelyet Bognár Szilvi az advent idejére megjelent Harang csendül című szösszenetnyi lemezre rögzített. Magyar és román karácsonyi népdalok, népi imádságok, a bőgőt – ki más – Zotya pengeti. És a karácsony így lesz teljes, kerek.
(Szalóki Ági: Gingalló, FolkEurópa kiadó, 2009; Nikola Parov–Herczku Ágnes: Megéred még, Tom-Tom Records, 2009; Bognár Szilvia: Harang csendül, Gryllus Kft., 2009.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.