Atöbbi posztkommunista országhoz hasonlóan Szlovákiában is a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese a cigány népcsoport. A politikusok ugyanakkor erről a szokásosnál is kevesebbet beszélnek. Sőt, megnyilvánulásaikkal azt erősítik a közgondolkodásban, hogy egy a „társadalmi integrációra alkalmatlan, homogén közösségről” van szó. Előszeretettel hangoztatja ezt a kormányon lévő Szlovák Nemzeti Párt, erősítve a többségi nemzetben a romák egyébként is igen magas, mintegy 80 százalékos elutasítottságát. E jelenség veszélyeire éppen a napokban hívta fel Ivan Gasparovic figyelmét Erika Adamová kassai roma aktivista, és szólította fel a köztársasági elnököt, hogy a rasszista megnyilvánulások és általánosítások ellen erélyesebben foglaljanak állást az ország vezetői.
A szlovák szociológusok több átfogó felmérést is készítettek a rendszerváltás óta, amelyek arra mutatnak rá, hogy a romák társadalma jelentősen tagozódott, és a népcsoporton belül is óriási különbségek vannak. A Szlovákia második legnagyobb kisebbségét alkotó romák – a 2001-es népszámláláskor 89 ezren vállalták cigányságukat, egy európai tanácsi felmérés szerint azonban számuk 350 ezerre tehető – tragédiája az, hogy a rendszerváltás előtt csak a művelt romákat fogadta el a kommunista hatalom, míg a többit gyakorlatilag szegregálta. Az ország legszegényebb régióiba, Kelet- és Délkelet-Szlovákiába költöztette őket, szokásos telepeik helyett „bérházi gettókat” kialakítva – elhíresült változatuk a Rimaszombat melletti „Fekete Város” és a kassai Lunik IX. lakótelep –, ahol alacsony műveltségüknek megfelelőn egyszerű fizikai munkára kényszerítette őket, minthogy a munkaviszony nem jog, hanem kötelesség volt. Erről a tömegről szakították le az értelmiséget, amely a társadalmi integrációt teljes asszimilációként fogta fel, s a mai napig nem vállal sorsközösséget a cigány lakossággal. Ugyanakkor az „újkori romatelepeken” nem teremtődtek meg a feltételek ahhoz, hogy a fiatalok művelődhessenek, kitörhessenek, de ahhoz sem, hogy új higiéniai szokásokat sajátítsanak el, netán törődjenek egészségükkel. Ezeknek az embereknek a zöme mára munkanélküli – becsült adat szerint a romák 95 százaléka él segélyből –, és egyre lejjebb csúszik. Az egyik tanulmányt készítő korábbi elnökjelölt, Iveta Radicová ennek alapján mutat rá, hogy hiába kerültek sokan közművesített környezetbe, nincs kitörési esélyük, vagyis újratermelik nyomorúságos életük feltételeit, az alacsony műveltségi szintet és a munkakultúra teljes hiányát, miközben egyre inkább elfogadhatóvá válik számukra a kisebb-nagyobb lopásra, sőt az agresszivitásra épülő életvitel.
origo.hu
Tankcsapda: íme a harmadik tag: „Ő az igazi”
