A csuvasok feneketlen sercsebere

Egy rokon nép, amely archaikus népköltészetében megőrzött valamit abból, amiről mi már megfeledkeztünk. Maradt a dal, a zene emlékezete. Berecz András november végén megjelent Sördal című dupla albuma nem más, mint a népdalénekes-mesemondó csuvas gyűjtőmunkájának zenitje. A főszereplő ezúttal mégsem ő; távoli rokonaink sördalait kisebbségi sorban élő énekesek adják elő. A lemez anyagát február 10-én a Középső-Volga-vidéken, a Csuvas Köztársaságban is bemutatták.

Klementisz Réka
2010. 02. 26. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Van a csuvas sördaloknak egy ága, amelyben a dalnok azon tűnődik, vajon miért nem tudja az érzéseit kimondani. A szót az alma héjához, azt a belső, foghatatlan, jóízű mindenséget pedig az alma húsához hasonlítja. Máskor patakvíz a benső, és vödör a szó. Megint máskor a nyelv alá futó édes érzést, amiből majd szavak lesznek, ló sörényébe vegyülő rétillathoz hasonlítja – írja levélben Berecz András, miután bő óráig köröztünk a csuvas népköltészet körül, amelyben évek óta él. Mesélhetne a végtelenségig, mondja, de arra, amit a magyarság távoli rokona, egy másfél millió lelkes bolgár-türk nép, a csuvasok kultúrájában megtalált, a szó kevés. Ha teheti, inkább elénekli.
A csuvas népdalgyűjtés eredményét összegző lemez csak annak újdonság, aki nem olvasta Berecz András Rokonok söre című 2001-ben megjelent munkáját, vagy nem csípte el valamelyik fellépését. A lemez friss, de nem új, aki a sördalok fölé hajol, mégis minden alkalommal elcsodálkozik. Az ország mesemondója máskor abból hímez mesét, amit éjszaka álmodik – szokta mondani –, most nem tett mást, mint besétált egy elfeledett, nyitott kapun, és a csuvas rokonok feneketlen sercseberéből összemerítgetett egy lemezre való anyagot.
Évekkel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetétől háromszáz csuvas dalt kapott nyersfordításban, először ezeket ültette át magyarra aprólékos munkával. Átrágta magát a csuvas kultúra kutatója, Mészáros Gyula XX. század elején publikált kötetein, fordított 1896-ból származó csuvas meseválogatást, imákat, söráldozati szövegeket is. A cseber csak nem akart ürülni.
Az Ötfokú zene IV. füzetében már Kodály is száznegyven csuvas dalt ajánlott a gyerekek figyelmébe, mert – ahogy a füzethez írt utószóban írja – a csuvas zene a magunk megismerését mélyíti. És nem pusztán az ismerősen csengő kvintváltó stílus vagy a pentaton fordulatok miatt. A pentatónia Eurázsiától Amerikáig számos nép zenei kultúrájában jelen van, még az indiánoknál is. Biztosabban haladunk a világzene felé Csuvasföldön át, mintha egyenesen Nyugatra mennénk – vallotta Kodály, akiről Berecz András a csuvas lemez kísérőszövegében meg is emlékezik.
– Van a dalokban szerelem, halál, lakodalom, mámor, de ami a legjobban foglalkoztatott, az a csuvas nép ritka rokontisztelete. A csuvas ember életének fontos része, hogy a rokonai mellett dalban is hitet tegyen. Amíg el nem utaztam a földjükre, és nem láttam a saját szememmel, el sem tudtam képzelni, hogy van ilyen. A 2004. december 5-i népszavazás eredménye szíven ütött. Úgy éreztem, meg kell valamiben kapaszkodnom. Elgondolkodtatott, vajon hová vezet, ha szétszórt, közös nevezők nélküli nép maradékaként élünk itt, a Kárpát-medencében. Hogy mi lesz, ha belenyugszunk a társtalanságunkba, és nem nyújtunk kezet a rokon gondolatoknak – magyarázza, miért is élt éveken át önkéntes összezártságban a rokontisztelő csuvasok lelkével. Érdekes üzenete van persze annak is, hogy mindig sarokba szorított, megpróbált népek között találtam a magyarral rokon hangokra – teszi hozzá.
Közös nevezőket keresett, s közben kincsre bukkant. A csuvas kultúra köldökére, a sörre. Nincs még egy nép, amely címerében is hordozza nemzeti italát; a csuvasokéban a komló az égből ereszkedik alá. Minden ünnepükre sört főznek, szakrális táncokat járnak körülötte, és mézzel édesítik. – Míg a magyar ember dalaiban a bort dicséri, a sördalokban a csuvas ember sokszor ki sem ejti a sör szót. Hálát ad azért, hogy a teremtő Isten testvért adott neki. Megbékül a szeretteivel. A rokonait dicséri – meséli. A csuvas ember még a söröscseber körül is az övéiről énekel. Arról, hogy csak akkor lehetsz erős, ha semmilyen körülmények között nem mondasz le a rokonaidról.
– Nincs bizonyíték arra, hogy a magyar kultúrában is megvolt a rokontisztelet motívuma, de az biztos, hogy amíg nomád népként éltünk, szokásainkban a csuvasokhoz hasonló sörkultúrát ápolhattunk – véli Berecz András. – Az értékvesztés idejét éljük. Azok a hatalmas építőkövek, amelyeket a közösség évszázadokon át ápolt, elkoptak. A csuvas kutatás tanulsága mégis az, hogy megéri keresni. Az építőkövek homokszemnyire zsugorodva, de megvannak ma is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.