Van a csuvas sördaloknak egy ága, amelyben a dalnok azon tűnődik, vajon miért nem tudja az érzéseit kimondani. A szót az alma héjához, azt a belső, foghatatlan, jóízű mindenséget pedig az alma húsához hasonlítja. Máskor patakvíz a benső, és vödör a szó. Megint máskor a nyelv alá futó édes érzést, amiből majd szavak lesznek, ló sörényébe vegyülő rétillathoz hasonlítja – írja levélben Berecz András, miután bő óráig köröztünk a csuvas népköltészet körül, amelyben évek óta él. Mesélhetne a végtelenségig, mondja, de arra, amit a magyarság távoli rokona, egy másfél millió lelkes bolgár-türk nép, a csuvasok kultúrájában megtalált, a szó kevés. Ha teheti, inkább elénekli.
A csuvas népdalgyűjtés eredményét összegző lemez csak annak újdonság, aki nem olvasta Berecz András Rokonok söre című 2001-ben megjelent munkáját, vagy nem csípte el valamelyik fellépését. A lemez friss, de nem új, aki a sördalok fölé hajol, mégis minden alkalommal elcsodálkozik. Az ország mesemondója máskor abból hímez mesét, amit éjszaka álmodik – szokta mondani –, most nem tett mást, mint besétált egy elfeledett, nyitott kapun, és a csuvas rokonok feneketlen sercseberéből összemerítgetett egy lemezre való anyagot.
Évekkel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetétől háromszáz csuvas dalt kapott nyersfordításban, először ezeket ültette át magyarra aprólékos munkával. Átrágta magát a csuvas kultúra kutatója, Mészáros Gyula XX. század elején publikált kötetein, fordított 1896-ból származó csuvas meseválogatást, imákat, söráldozati szövegeket is. A cseber csak nem akart ürülni.
Az Ötfokú zene IV. füzetében már Kodály is száznegyven csuvas dalt ajánlott a gyerekek figyelmébe, mert – ahogy a füzethez írt utószóban írja – a csuvas zene a magunk megismerését mélyíti. És nem pusztán az ismerősen csengő kvintváltó stílus vagy a pentaton fordulatok miatt. A pentatónia Eurázsiától Amerikáig számos nép zenei kultúrájában jelen van, még az indiánoknál is. Biztosabban haladunk a világzene felé Csuvasföldön át, mintha egyenesen Nyugatra mennénk – vallotta Kodály, akiről Berecz András a csuvas lemez kísérőszövegében meg is emlékezik.
– Van a dalokban szerelem, halál, lakodalom, mámor, de ami a legjobban foglalkoztatott, az a csuvas nép ritka rokontisztelete. A csuvas ember életének fontos része, hogy a rokonai mellett dalban is hitet tegyen. Amíg el nem utaztam a földjükre, és nem láttam a saját szememmel, el sem tudtam képzelni, hogy van ilyen. A 2004. december 5-i népszavazás eredménye szíven ütött. Úgy éreztem, meg kell valamiben kapaszkodnom. Elgondolkodtatott, vajon hová vezet, ha szétszórt, közös nevezők nélküli nép maradékaként élünk itt, a Kárpát-medencében. Hogy mi lesz, ha belenyugszunk a társtalanságunkba, és nem nyújtunk kezet a rokon gondolatoknak – magyarázza, miért is élt éveken át önkéntes összezártságban a rokontisztelő csuvasok lelkével. Érdekes üzenete van persze annak is, hogy mindig sarokba szorított, megpróbált népek között találtam a magyarral rokon hangokra – teszi hozzá.
Közös nevezőket keresett, s közben kincsre bukkant. A csuvas kultúra köldökére, a sörre. Nincs még egy nép, amely címerében is hordozza nemzeti italát; a csuvasokéban a komló az égből ereszkedik alá. Minden ünnepükre sört főznek, szakrális táncokat járnak körülötte, és mézzel édesítik. – Míg a magyar ember dalaiban a bort dicséri, a sördalokban a csuvas ember sokszor ki sem ejti a sör szót. Hálát ad azért, hogy a teremtő Isten testvért adott neki. Megbékül a szeretteivel. A rokonait dicséri – meséli. A csuvas ember még a söröscseber körül is az övéiről énekel. Arról, hogy csak akkor lehetsz erős, ha semmilyen körülmények között nem mondasz le a rokonaidról.
– Nincs bizonyíték arra, hogy a magyar kultúrában is megvolt a rokontisztelet motívuma, de az biztos, hogy amíg nomád népként éltünk, szokásainkban a csuvasokhoz hasonló sörkultúrát ápolhattunk – véli Berecz András. – Az értékvesztés idejét éljük. Azok a hatalmas építőkövek, amelyeket a közösség évszázadokon át ápolt, elkoptak. A csuvas kutatás tanulsága mégis az, hogy megéri keresni. Az építőkövek homokszemnyire zsugorodva, de megvannak ma is.
origo.hu
Brutális jégeső söpört végig Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében
