A Bank of America Merrill Lynch elemzőjének minap közzétett prognózisa szerint a forint euróval szembeni árfolyama az idei év első felében 245-ig erősödhet, majd a második fél évben 275-ig gyengülhet. Az elképzelés könnyen megvalósulhat, tekintve, hogy a vezető devizák – euró, dollár, jen, svájci frank – esetében központi banki kamatemelés nem vagy csak igen kis mértékben várható 2010-ben. A magyar alapkamat tegnap is csökkent ugyan, de az ütem lassulni látszik, és az öt százalék feletti szint – aminél alacsonyabbra a piac ebben az évben nem számít – még mindig extra hozamot biztosít abban az esetben, ha az állampapírok árfolyama a feltételezett növekvő kereslet következtében emelkedik. Az amerikai elemző tanácsa tehát egyszerű: a befektető vegyen magyar állampapírt, és jól jár.
A fél év alatt drasztikusnak tekinthető, több mint tízszázalékos forintárfolyam-erősödés alapjául pedig az a feltételezés is szolgál, hogy a magyar állam kockázati besorolása nem romlik, az adósságtörlesztés rendben zajlik. Ebben a logikában nincs is hiba – különösen, ha a szerző a hazai gazdaságot és államháztartást úgy kezeli, mint amire 2010 első fél évében egyfajta állóvíz a jellemző, azaz nem történik semmi. Politikai síkon ez azt jelenti, hogy a választásokat megnyerő pártnak június végéig nem lesz lehetősége olyan intézkedéseket hozni, amely az elemző által felvázolt befektetői idillt rombolná. Utána viszont meneküljön, ki merre lát – ezt jelenti a második fél évre jövendölt forintgyengülés.
A második fél évre jelzett gyengülésből egyenesen következik, hogy az elemző tisztában van vele: bármiféle ígéret avagy program megvalósítása az új kormány hivatalba lépéséig nem kezdődhet meg. Az előrejelzés tényként kezeli azt a feltételezést, hogy az első fél évben nem lesz olyan makrogazdasági adat, ami a befektetőket meglepné. A majdan közzéteendő gazdasági mutatók bizonyítják, hogy a hazai gazdaság stabil, a válságot a jelenlegi kormány kiválóan kezeli. Az új kormány megalakulásával viszont beborul az ég, gyökeres fordulat következik be. Az év végére minden addigi vívmány eltűnik, hiszen ismét gyengül a forint – vélhetően erre következtet az elemzés.
Mindebből – rosszmájúan – az alábbi következtetések vonhatók le. Egyrészt a Bank of America lényegében arra ösztönzi a befektetőket, hogy állampapír-vásárlások útján támogassák az MSZP választási kampányát, hiszen a szocialisták így arra kapnak lehetőséget, hogy a választások közeledtével folyamatosan hangoztathassák, a magyar gazdaság jó úton jár. Másrészt a Bank of America szerint a választások után gazdaságpolitikai fordulat következik be. Az új irány negatívan befolyásolja majd a forint árfolyamát, megsemmisíti az elmúlt nyolc év befektetői szemmel szemlélt „vívmányait”. Ezért a bank azt tanácsolja az állampapír-tulajdonosoknak, hogy az új kormánynak egy pillanatig se szavazzanak bizalmat, és állampapírjaik eladásával tegyék lehetővé az addigra ellenzékbe szoruló MSZP-nek, hogy azonnal megkezdhesse az új kormány bírálatát és szavazói visszahódítását. Ehhez a forintgyengülés, az állampapírhozamok várható emelkedése és az adósságterhet növelő finanszírozási költségek emelkedése kitűnő munícióval szolgál majd. A piaci kereslet eltűnése megnehezíti az államadósság finanszírozását. Ebben a helyzetben a forint- vagy devizaalapú, a magyar állam által kezdeményezett kötvénykibocsátások szervezői jelentősen emelhetik díjaikat, és természetesen magas kamatokat alkudhatnak ki. Ezt teheti például a Bank of America…
Nem rossz elképzelés. Jól jár a Bank of America, a tanácsait követő befektetők és az MSZP. A magyar állam és polgárai viszont rosszul járnak. De ezt csak maguknak köszönhetik. A tanácsadó intézmény pedigréjét pedig senki ne merészelje megkérdőjelezni. Hogyisne – még a végén kiderül, hogy a Bank of Americát az amerikai adófizetőknek kellett megmenteni a csődtől bő egy éve, és egyes elemzők szerint a pénzintézet a mai napig lényegében fizetésképtelen? Hogy a bank részvényének árfolyama közel egyharmada a 2007-ben tapasztaltnak? Hogy az elemző annál a Merrill Lynchnél tevékenykedik, ami – egyébként minimális árat fizető – vevő híján 2008 végén a Lehmann Brothershez hasonlóan tűnt volna el a Wall Street színpadáról?
Mindez a régmúlt. Egyébként is, az akkori helyzet csak kilengés volt. Ma már minden szép és jó. Megint nyugodtan be lehet avatkozni választási kampányokba. Ettől szép a globális pénz- és tőkepiac.
A szerző közgazdász

Mohács, Berlin, Szent István – Évszámok, amiket illene tudni