A Hír TV-ben folytatódott a mézbotrány

Az élelmiszer-hamisítókat büntetőjogi felelősségre vonás is fenyegeti, amelyekkel Süth Miklós és az általa felügyelt hivatal nem él. Számukra is segítséget nyújtandó álljon itt néhány idézet a büntető törvénykönyv ide vonatkozó részéből.

292. §
(1) Aki rossz minőségű terméket jó minőségű termékként értékesít, használatba ad, illetve forgalomba hoz, vagy ezek iránt intézkedik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott rossz minőségű termék forgalomba hozatalára irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
293. §
Aki a termék minőségének megállapítására vonatkozó szabályokat megszegi, és ezzel lehetővé teszi, hogy a terméket a valóságosnál jobb minőségűként értékesítsenek, adjanak használatba, illetőleg hozzanak forgalomba, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
294. §
(1) A kötelezően alkalmazandó nemzeti szabvány hatálya alá tartozó termék akkor rossz minőségű, ha a szabványban meghatározott legalacsonyabb minőségi követelményeknek sem felel meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseten kívül rossz minőségű az olyan termék, amely rendeltetésszerűen nem használható, vagy használhatósága jelentős mértékben csökkent.

A vásárlók már-már azt hihették, hogy minden rendben van, a mézbotrányok meghozták számukra a várt eredményt. Sajnos ki kell ábrándítanunk őket, mert a tarthatatlan állapotok változatlanok: a magyarországi boltokból nem tűntek el azok a termékek, amelyek a magyar méztermelés szégyenét, egyben a vásárlók megkárosítását jelentik. Azok továbbra is kaphatók az élelmiszerüzletekben.
De miért is tűntek volna el? A termelők és a mézcsomagolók akarva-akaratlanul továbbra is követnek el hibákat, a mai napig állítanak elő, illetve hoznak forgalomba emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy hamisított élelmiszereket. És mi tartaná vissza őket?
Amíg a Nyugat-Európába tartó élelmiszer-exportőrök termékei alapos ellenőrzésen esnek át, az élelmiszerláncban részt vevők mindegyikének felelőssége kézzelfogható, addig a hazai liberális gyakorlat teljesen kiszolgáltatottá tette a fogyasztókat. Az ellenőrzésre hivatott állami hivatalban, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalban (MGSZH) ugyan rendelkezésre állnak a feladatok ellátására alkalmas szakemberek, illetve a hatóság megkapja és el is költi az adófizetők milliárdjait a költségvetéstől, teljesítménye – a méz esetében legalábbis – mégis katasztrofális. A MGSZH honlapján elolvasható, melyek a hivatal alapfeladatai. Eszerint többek között el kell ellátnia a „mezőgazdasági termékforgalommal, illetve az élelmiszer-higiéniával, -biztonsággal, -minőséggel kapcsolatban az igazgatási és hatósági feladatokat”. Ez azonban – mint az előzők és a mostani példa megint csak megmutatja – nem sikerül neki.
Ennek pedig az a következménye, hogy a vásárlók nincsenek biztonságban. A lapunknak a hivataltól elkért statisztikáiból kiderült, hogy az MGSZH által elvégzett vizsgálatok száma és iránya is elégtelen. Vizsgálati módszereinek többsége nem akkreditált, hiteltelen. A tetten érhető élelmiszer-hamisítók leleplezését a hivatal valami oknál fogva nem kezdeményezi. A méztermelő szakmai szervezet és a sajtó által bebizonyított hamisítások ellenére sem indít alapos vizsgálatot. A mézvizsgálatok tekintetében a világ talán legelismertebb, a brémai laboratórium lesújtó eredményei ellenére az elkövetők kiléte megállapítására sem kezdeményez eljárást, így elmulasztja velük szemben érvényesíteni a felelősségre vonást. A káoszt jelzi az is, hogy az MGSZH vezetőinek nyilatkozatai gyakran mondanak egymásnak ellent, a működéséért felelős minisztériumi államtitkár, Süth Miklós főállatorvos időnként saját magát is megcáfolja.
A fogyasztók védelmének az sem kedvez, hogy lyukas a törvényi szabályozás. A legnagyobb forgalmat bonyolító, nagy láncokba tömörült kereskedőket továbbra sem terheli semmilyen felelősség, milyen minőségű élelmiszert árulnak. A kizárólag az árak leszorítására koncentráló magatartásuk eleve arra kényszeríti a termelőket, a csomagolókat, hogy az előállítás költségeit ésszerűtlenül alacsonyra vigyék le. Ez is oka annak, hogy többen közülük megengedhetetlen eszközökhöz nyúlnak, s az eredetinél jóval olcsóbb, helyettesítő anyagokat kevernek a mézbe. Az élelmiszer-hamisítással a kereskedők nem törődnek, arra sem kényszeríti őket jogszabály, hogy szúrópróbaszerűen ellenőrizzék az általuk a polcokra helyezett termékeket.
És akkor nézzük meg a Magyar Nemzet és a Hír TV által megbízott, a már említett németországi laboratórium vizsgálati eredményeit. A szlovákiai Naturproduct nevű cég vegyes virágmézét a Tesco, a hazai Molnár Méz Kft. akác- és virágmézeit pedig a Match nevű áruházlánc boltjaiban vásároltuk. Az eredmény lesújtó. Az embereknek valószínűleg eszükbe sem jut, hogy az általuk vásárolt, méznek hitt terméknek jobb esetben 10 százaléka, rosszabb esetben több mint 30 százaléka hozzáadott répa- vagy kukoricakeményítőből előállított cukor. Amelyeknek ára meg sem közelíti a valódi méz árát.
A Tesco felelősségét súlyosbítja, hogy a Naturproduct termékét már korábban is árulta, ám épp a Magyar Nemzet cikke miatt kellett levennie a polcokról, mert a laboratóriumi vizsgálatok alapján hamisítványnak bizonyult. Ekkor az Alimenti Kft. szerezte be és forgalmazta e cég mézét, most viszont a Tesco közvetlenül Szlovákiából szerezte be. A virágméz természetes szacharóztartalma maximum 5 százalék lehet, ebben azonban 10 százalékot mért Bréma. Ami nemcsak az európai uniós, de a hazai törvény, azaz a Magyar Élelmiszerkönyv szerint sem méz, hanem hamisított élelmiszer.
A Molnár Méz Kft. termékei a fogyasztók szempontjából még súlyosabb eseteket jelentenek. A cég mézei mind az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által évente, mind a Magyar Nemzet által a brémai laborban elvégeztetett összes vizsgálaton megbuktak, minden esetben hamisítványoknak bizonyultak. Ennek ellenére a cég továbbra is szállíthat a boltoknak, amelyek bátran árulják az ilyen durván kirívó eredményeket mutató termékeket.
A cukorral történő összekeverés gyakori, ráadásul a legegyszerűbb hamisítási technikák közé tartozik, szakértőink szerint körülbelül fél évszázada mindenki ismeri. A kiszűrő vizsgálatok tehát nem jelenthetnének kihívást a magyar hatóságnak sem, ennek ellenére a hatósági laboratóriumaink nem rendelkeznek ilyen akkreditált vizsgálati módszerrel.

A műsor
A masszák leleplezése előtt Süth Miklós kifejtette, sok jót tettek azzal, hogy fel-hívták a figyelmet a mézgyártás és a
-forgalmazás körüli visszásságokra. Elmondta, hogy 2008-ban és 2009-ben a regionális és központi laboratóriumaikban nagyon sok energiát öltek a piaci helyzet megfelelőbbé tételébe. Mindezt számokkal is illusztrálta. Tavaly például 732 darab mézmintát vettek le az áruházak polcairól, amelyekkel 4048 vizsgálatot végeztek el, s elhanyagolhatóan kevés, csupán egy-két rossz eredményre bukkantak. Hackl Mónika osztotta a főállatorvos véleményét, s a Tesco részéről hasonlóan jó eredményekről számolt be. Mint mondta, ők azzal tesznek hozzá sokat az élelmiszer-biztonsághoz, hogy komoly igazolásokat kérnek a szállítóktól, s az áruház a termékekről kizárólag akkreditált laboratóriumi papírokat fogad csak el. Azt a rést pedig, ha a beszállító esetleg füllentene, és a laborvizsgálati dokumentumokat esetleg egy másik tétel mézhez társítaná, úgy tömik be, hogy szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartanak minden termék esetében. – Persze ne azt képzelje el, hogy minden egyes üveget megvizsgálunk – egészítette ki a Tesco eljárását.
A résztvevők véleménye ezután némileg megváltozott. Szabó Anett műsorvezető ugyanis bemutatta a kameráknak a méznek leplezett masszákat (ismétlés pénteken 10.05, vasárnap 8.05-kor). Minden néző meggyőződhetett arról, hogy a sajtónak nem volt szüksége több mint négyezer vizsgálatra ahhoz, hogy az eredménytelenséget mutassa be eredménynek. Ám a hatósággal szemben elegendő volt a már hagyományosan hamisítványokat piacra dobó Molnár Méz Kft. és a Tescóban egyszer már megbukott szlovák cég termékeit megvizsgáltatnia ahhoz, hogy az ötből mind az öt termékről kiderüljön: ezekkel folyamatosan átverik a fogyasztókat. Hackl Mónika a látottakat meglepetten úgy kommentálta, hogy „bármi előfordulhat”. Ugyanakkor „hasznos információnak” minősítette a Hír TV leleplezését. Süth Miklós sem kanyarodott vissza a korábban ismertetett sikerek hez. Amennyiben még nem ették meg az emberek, a termékek tételeinek zárolását helyezte kilátásba, s arra kérte a műsorvezetőt, hogy az azonnali vizsgálat elrendeléséhez adja meg a termékek azonosítóit. Megígérte a nézőknek, hogy az eredményekről a Hír TV nyilvánossága előtt fog beszámolni, s kilátásba helyezte, hogy a műsor befejezését követően azonnal, a személygépkocsijából kezdi el az intézkedést.