Két nagy vallási ünnep között egy profán: karácsony és húsvét között, a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakban, a tél közepén üli a farsangot a magyar. Sokáig ezt tartották a fiatal párok egybekelésére legalkalmasabb időpontnak, nemzésre és fogamzásra tökéletes időnek, hiszen ilyenkor nincsenek mezei munkák, így van idő pihenni és szórakozni. Nem csoda hát, hogy számtalan népszokás, vicces-mókás esemény kötődik ezekhez a napokhoz a maszkurás báltól a farsangtemetésig.
Barabás László romániai magyar néprajzkutató és újságíró most egy szűkebb tájegység, az erdélyi Marosszék maszkurásait, vagyis farsangi szokásait és népi színjátékait vette górcső alá impozáns, majd nyolcszáz oldalas kötetben. Miután aprólékosan bemutatja a vizsgált régiót történeti, néprajzi és kulturális szempontból, lexikális igényességgel leltározza fel az egyes települések népszokásait. Kották, dalszövegek, versek, öltözékekre és kellékekre vonatkozó részletes leírások, a népi színjátékok dramaturgiájának ismertetése is helyet kapott a vaskos kiadványban. A komoly kutató- és gyűjtőmunkát összegző művet fekete-fehér és színes fényképeket tartalmazó képmelléklet, a téma irodalmának, illetve a gyűjtésben szereplő települések nevének jegyzéke, térképlapok, valamint angol és román nyelvű összefoglaló zárja.
(Barabás László: Akiket fog a figura. Farsangi dramatikus szokások, népi színjátékok Marosszéken. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2009. Ármegjelölés nélkül)

Látta? Ez a tatabányai nő a legkeresettebb bűnöző!