Les deux Alpes-ba indulunk, s bár jártam már a francia Alpokban, ilyen magasra még sose jutottam fel. Ez több mint háromszorosa a Kékesnek, s az egyhuzamban megtehető szakasz szintkülönbsége is több mint kétszerese legnagyobb hegyünkének. A térkép szerint kék, piros és zöld pályák vezetnek a mélybe, tehát nem kell életveszélyes kalandokra vállalkozni ahhoz, hogy lejussunk a kiindulási pontra. Ámbátor a francia pályákkal vigyázni kell! Mátrai, közeli szlovák és osztrák terepeken szocializálódott izmainkat, ízületeinket igencsak megkínozzák a francia kék pályák. Ezeket hozzánk közelebb inkább piros színnel jelzik.
Kétkabinos lifttel jutunk fel az 1650 méteren fekvő sívárosból a 3200 méteren lévő Glacier ponthoz. Innen már tiszta jég és hó minden, a felszíni gleccser alatt vezető alagút különleges vasúti kocsijába szállunk be. Kicsit megborzongunk: mi van, ha elindul a jég, s vele együtt eltűnik az egész szerelvény sínnel, alagúttal együtt? De mire végiggondolnánk a várható következményeket, felérünk a csúcs közelébe. Útitársaink egy része felcsatolja a lécét, és elindul lefelé, mi azonban megyünk tovább, még van kétszáz méter, ezt egy lánctalpas hójáróval tesszük meg. Megbabonázva nézzük az elénk táruló látványt, mikor megérkezünk: körülöttünk fehérség, s a felhők fölé napsütötte ormok emelkednek. „Az ott a Mont Blanc”, mutat egy méltóságteljesen emelkedő csúcsra kísérőnk. Ez itt a fagy, a néma, vakító hó birodalma, csak a szél süvít, viszi a havat, valósággal lesöpri a gleccser szürke jegéről. Mínusz 25 fokot mutat a hójáró hőmérője, arcunkat sállal, maszkkal, síszemüveggel védjük. Ha valahol, itt igazán érezzük, mit jelent a természet uralma, s hogy az egyszerű földi halandó csak végtelen alázattal, kellő körültekintéssel, óvatossággal képes alkalmazkodni e világhoz.
Mielőtt visszaindulunk, még megnézzük a gleccser alatt megbúvó jégbarlangot, amelyet ugyan évtizedek óta ismernek a hegyen járók, pár éve azonban turisztikai látványosságként keresnek fel a látogatók. Fejünket a nyakunkba húzzuk, itt-ott lehajolunk, míg a szűk folyosókon haladunk előre, s csak akkor nyújtózunk ki, amikor egy nagyobb terembe érünk. Ügyes kezű művészek valóságos mesevilágot faragtak a jégoszlopokból, -tömbökből: a várfalról szemléljük a félelmetes sárkányt, arrébb egy medve, tőle nem meszsze bájos pingvinek.
Van, aki már itt felcsatolja lécét, mi azért lemegyünk 3200 méterre, ahonnan valóban hosszú, kényelmes kék pálya vezet, jó széles, lehet rajta kanyarogni. Amerre nézünk, mindenütt felvonók kúsznak a magasba, székes liftek, különböző színű és nagyságú kabinok. Valahol 2500 méteren megpihenünk egy vendéglőben, lehámozzuk magunkról a ruhákat, kinyújtóztatjuk fáradt tagjainkat, eszünk valamit, s folytatjuk utunkat. Bár szeretnénk, egyszerűen képtelenség minden pályát bejárni, hiszen olyan hosszú a rendszer. Megyünk tehát, amerre nem túl meredek szakaszt találunk, élvezzük a napsütést, a lécek surranó hangját, a bátrabbak kipróbálják a hópark ugratóit, a free-ride pályát.
Aztán egyszer csak leállnak a felvonók, leérünk mi is, kényelmesebb ruhát és cipőt öltünk, s végre felfedezzük a várost. Les deux Alpes igazi téli üdülőhely, síváros. Nem volt itt semmi korábban, legfeljebb a hegyet járó emberek ismerték a vidéket. Aztán egy, majd további öt család házat épített magának, később szállodák nőttek ki a hegy oldalából, s az 1930-as évek elején elkészült az első sílift is. Ma ez a francia Alpok egyik legkedveltebb síterepe, ahol valóban minden a téli sportok szerelmeseit szolgálja. Igaz, nyáron is sok a látogató, így jószerivel egész évben tart az idegenforgalmi szezon.
Most azonban a hó miatt jöttünk ide, mint annyi más honfitársunk, akikkel az ott töltött pár nap alatt összefutottunk. S hogy már évtizedekkel ezelőtt felfedezték a magyarok ezt a síterepet, annak ékes bizonyítékát láttuk a Pub Windsorban. A falra tűzött dollárok, márkák, eurók között Rákóczi fejedelem arcmásával díszített barna ötvenforintosra bukkantunk. Kértünk tehát még egy kört…
Mankó. Les 2 Alpes az Északi- és Déli-Alpok találkozásánál, az Écrins Nemzeti Park szélén, Briancon és Grenoble között helyezkedik el. Budapesttől mért távolság: 1283 km. Szintkülönbség: 2300 m. Sípályák hossza: 220 km. Fekete 44 km, piros 98 km, kék 78 km. Liftek száma: 54. Síbérletárak: 1 nap 38,70 euró, 6 nap 189 euró. Az üzletsoron éttermek, szórakozóhelyek, bowlingpályák, játéktermek, mozi, továbbá 1800 négyzetméteres fedett korcsolyapálya, nyitott uszoda, jakuzzi és szauna várja a vendégeket.
origo.hu
Deák Dániel: A Harcosok Klubja nagyon komoly újításnak minősül, nemcsak a magyar politikai életben, hanem egész Európában
