Irányváltás a horvát kül- és energiapolitikában?

A Déli Áramlat gázvezeték horvát igazgatói székébe Oroszország Stjepan Mesic leköszönő horvát államfőt ültetné, feltéve persze, hogy Horvátország is csatlakozik a beruházáshoz. Dmitrij Medvegyev orosz elnök figyelmeztette Zágrábot, hogy a döntéssel sokáig már nem késlekedhet. Moszkva arra számít, hogy Jadranka Kosor kormányfő közelgő látogatásáig erre sor kerül. Ha így lesz, akkor az Ivo Sanader nevével fémjelzett éra vége nagyobb változást hoz, mint amire korábban lehetett számítani.

Kosor, amikor Sanader helyébe lépett a kormány- és a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) elnöki posztján, a korrupció elleni harc jegyében indította karrierjét. A sorozatban kirobbantott botrányok jelentősen megnövelték népszerűségét, ám ezzel egyenlő arányban csökkentették a jobbközép HDZ-ét. A felfedett ügyek gyanúsítottjai ugyanis többnyire e párt erős emberei voltak. A rendcsinálás az idén, Sanader váratlanul bejelentett visszatérési kísérlete után érte el tetőfokát, amikor Kosor a párt felső vezetéséből és a fővárosi szervezetek éléről is eltávolította az elődjéhez közel állókat. Sanader nevét összefüggésbe hozták a Klagenfurtban alapított, de később bajor tulajdonba került Hypo Alpe Adria bank rossz kölcsönkihelyezéseivel is. Egyesek nem kevesebbet állítottak, mint hogy Sanader „Ausztria és Németország gyarmatává degradálta Horvátországot”.
Egyre több jel utal arra, hogy a bajorokkal és a „sógorokkal” együtt mi is kegyvesztettek lettünk. Először a Mol körül kezdett elfogyni a levegő. Mesic azzal gyanúsította meg Sanadert és legközelebbi munkatársát, Damir Polancec miniszterelnök-helyettest, hogy a nemzeti olajtársaság eladásával jelentősen megkárosították az államot. Az INA eladásáról valójában egy még korábbi baloldali-liberális kormány alkotott törvényt, s ebben 25 százalék plusz egy részvénypakett eladását irányozta elő. A Sanader-érában született viszont az a megállapodás, amelynek értelmében a Mol többségi tulajdont szerezhet a horvát cégben. Ivan Suker pénzügyminiszter most azt hangoztatja, hogy a kormány ezt nem fogja megengedni. Davor Stern energetikai szakértő pedig egyenesen azt kezdte fejtegetni, hogy Horvátországnak tulajdonképpen jobb lenne, ha az orosz Szurgutnyeftyegaz Molbeli 20 százalékos részesedését becserélné a Mol tulajdoni hányadára az INA-ban. Mivel a Mol–INA konzorcium által privatizált boszniai Energopetrolra is orosz vevő ácsingózik, az egész már sokkal inkább tűnik kiszorítósdinak, mint a körülmények véletlen összejátszásának. A boszniai Szerb Köztársaság olaj- és gázpiaca – ahogyan Szerbiáé is – már orosz „uralom” alatt áll, s Moszkva a régióban deklaráltan egyeduralomra tör. Szarajevóban egyesek úgy sietnének a segítségére, hogy az INA– Mol konzorciummal kötött szerződés felbontását ajánlják.
Az elmúlt hetek történései alapján már elég világos, hogy Kosor, konzervatív (?) politikus létére baloldali-liberális fordulatot generált a horvát politikában. Az is körvonalazódni látszik, hogy ennek milyen következményei lesznek az ország kül- és energiapolitikájában. A horvát kormányfőt azonban még akkor is érhetik kellemetlen meglepetések Moszkvában, ha eltökélt a Déli Áramlat mellett. Így a Déli Áramlatból esetleg csak akkor számíthat gázra, ha felhagy a krk-szigeti visszagázosító állomás tervezésével, amely észak-afrikai és arab cseppfolyósított gázzal dolgozna, a Nabucco vezeték tervéből való kihátrálásról nem is szólva. Ha a visszagázosítóról lemond, nemcsak saját fogyasztóit és a Molt támadja hátba, de több nagy uniós tagállamnak is a tyúkszemére lép, mert abban a német E.ON, az OMV és a francia TOTAL is érdekelt. Hogy a Nabucco mekkora veszteség lenne, egyelőre nem tudni, mindenesetre az országok, amelyeken keresztül haladna, semmivel sem megbízhatóbbak, mint a Déli Áramlat mentén elhelyezkedők.