Nyílegyenes út vezet Tiszaújvárosból Kesznyétenre. Csak az öt kilométer hoszszú út végénél kapaszkodik a Sajó-híd kaptatójához egy nagy ívű kanyar. Távolban a vegyi kombinát hatalmas gyárkéményeinek a hideg miatt mozdulatlannak tetsző füstoszlopai. A kőkeménnyé fagyott szántóföldeken emberek mozgolódnak. Sorra döntik, csonkítják az élő fákat, aztán biciklikre kötve tolják a tüzelőt Kesznyétenbe. Nincs, ki megállítaná őket, ki megmondaná ezredjére, hogy ez tilos. Favágási szezon van.
A falu polgármestere, Kecső Imre olyan mozdulatot tesz az üvegasztal felett, mintha kiterítené a kártyáit: tiszta bubi, dáma, király, ász. Számtalan Kesznyéten látnivalóit ábrázoló képeslapot, színes kiadványt, leporellót szór elém. Lenne itt látnivaló.
A falu területén 1984-ben ókori szkíta sírokat találtak. A kesznyéteni tájvédelmi körzet a Tisza, a Takta, a Sajó és a tiszalúci Holt-Tisza által közrefogott öblözet. Morotvákkal, elhagyott folyómedrekkel tarkított síkság. A Tisza és a Takta korábbi folyómedreinek hosszúkás mélyedéseiben mocsarak képződtek egyedülálló növényzettel és madárvilággal. Napestig sorolhatnám a tájékoztatóból a Kerek-tó, Görbe-tó, Hímes-tó, az Emberes-holtágak és morotvák hínárnövénytípusait, a holtágak úszólápjainak növényvilágát, a bogarak védett fajait az aranypettyes bábrablótól a szarvasbogárig, vagy regélhetnék a különféle békák, gőték és mocsári teknősök világáról. Szóval tényleg nagy lehetőség rejlik benne, de a tájvédelmi körzet bemutatóházához a cigány telepen keresztül vezet az út.
Kesznyéten a szerencsi, majd a mezőcsáti járáshoz tartozott, s bár a hetvenes években csak körülményesen lehetett Leninvárost (a mai Tiszaújvárost) megközelíteni, hiszen a Sajó-híd létezett, de nem vezetett út tovább, a helybéliek a közeli városba jártak dolgozni. Cigányok és magyarok egyaránt.
– A rendszerváltás kihúzta a talajt a cigányság lába alól: aluliskolázottan nem találtak munkát, az elmúlt húsz évben pedig elkényeztették őket a segélyrendszerrel – vélekedik a polgármester. Mint mondja: felnőtt egy olyan generáció, amelyik megszokta, hogy nem kell csinálni semmit sem, mert a segélyek házhoz jönnek. A gyermekek nem azt látták, hogy apa és anya munkába megy.
Kecső Imre egyébként magyar–történelem szakos középiskolai tanár, aki 1994 óta független polgármestere az 1895 lakosú településnek. Helytörténeti kutató, ő írta a falu kismonográfiáit.
Állami támogatásból tengődik a fél falu. A segélyeket kénytelenek személyesen kifizetni, hiszen a postázás évi költsége évente akár egymillió forint is lehetne. A szociális kártya nem ördögtől való, Kesznyétenben bizonyos pénzeket évtizedek óta ételutalványban fizetnek ki. Csak nem verték nagydobra. Segélyezéskor megjelennek a roma uzsorások is, akik saját fajtájukat használják ki. Többször volt rendőrségi vizsgálat, de a kiszolgáltatott romák végül visszavonták vallomásukat. Pedig mindenki tudja, hogy kik az uzsorások, de erről nem beszél senki sem. Segélyosztást követően a két italkimérésben, a Békében és a Fortunában tetőfokára hág a hangulat. A Békéből jó néhány romát ki is tiltottak, mert jókedvükben földhöz csapták az üvegpoharakat, s megpróbálták két vállra fektetni a játékgépet. A Fortuna népszerűbb, vendégtartózkodásig nyitva vannak, száznegyven forint a Kinizsi sör, s elvitelre kétszázhetven forint egy liter műanyag flakonos vörösbor.
Kisebbségből többség
Míg 1880-ban egyetlen roma sem élt a településen, 1920-ban három-, 1975-ben 13, 1998-ban 28 százalékos volt az arányuk, most 40–45 százalékos lehet. A polgármester fontosnak tartja hozzátenni: ez csupán becslés, hiszen hivatalosan az a roma, aki annak tartja magát, így a népszámlálási statisztika alapján Kesznyétenben csupán 12 a romák száma!
Míg 1998-ban a demográfusok úgy becsülték, hogy 2010-re 2100 lakos él majd itt, a település lélekszáma régóta stagnál. Egyre több ember nem Kesznyétenben képzeli el a jövőjét, a falunak mégis megtartó ereje van. Ez pedig abban rejlik, hogy senki sem tud innét elmenekülni, ugyanis nem tudja eladni az ingatlanát.
A közkonyhán dolgozó Rita, Mózsik Sándorné mondja:
– A szüleim meghaltak, évek óta árulom az 1976-ban épített főutcai, jó állagú házukat. Újságokban hirdetem, ügynököt fogadtam fel, de amikor kiderül, hogy az ingatlan Kesznyétenben található, lerakják a telefont. Máshol 18–20 milliót kérnének érte, itt csupán 6,5 milliót.
A középkorú hölgy egyébként kivétel, nem menne el a faluból. Itt született, számára ez a világ legszebb helye.
A világ legszebb helyén azonban mindennaposak a magánportán belüli lopások, a szántóterületek, gyümölcsösök megdézsmálása. Ezt a rendőrségi statisztika nyilvánvalóan nem tükrözi, hiszen a legtöbben már feljelentést sem tesznek. Hagyományos közösségi élet nincsen. A falu önszerveződésére egy példa: polgárőrség sem működik, de nem azért, mert sajnálják a szabad időt, hanem mert senki nem vállalja a tanúskodást, a bíróságra járást. Ezért nem működik a mezőőri szolgálat sem. Bár négyzetméterenként csupán két fillér lenne az őrzés éves díja, sokan úgy gondolják, néhány mezőőr kevés a falu körüli földek őrzéséhez.
Az uborkás eset
Kesznyéten hírhedtté vált, amikor 2008 nyarán agyonütött az áram egy uborkatolvajt. Szoboszlai Barna, mivel már többször megdézsmálták a kertjét, a kerítésen belül, a földtől negyven centiméter magasságban a paradicsomkarókhoz kötött alumíniumdrótba vezetett árammal védekezett a tolvajok ellen, három helybéli pedig hiába tudott a módszerről, segélyosztás utáni részegségében, bosszantásként – két másik kerten keresztülhaladva –, átmászott a kerítésen, és belebotlott a föld feletti vezetékbe. Egyikük a helyszínen meghalt, ötvenfős felbőszült rokonságát a rendőrök akadályozták meg, hogy elégtételt vegyen az idős férfin.
A 68 éves férfinak egyébként évente több százezer forintos kára keletkezett a lopásokból, s ezt megelégelve azért helyezte el a vezetékeket, hogy az áram megcsípje a tetteseket. Mivel nem így történt, hanem egy ember meghalt, egy pedig súlyos állapotba került, a férfit előzetes letartóztatásba helyezte a Miskolci Városi Bíróság, s mire a faluban élők összegyűjtötték az óvadékát, a bíróság végül házi őrizetre enyhítette az előzetes letartóztatást. A férfinak Szepessy Zsolt, Monok polgármestere fogadott ügyvédet, s Erdei Csaba ügyvéd ingyen vállalta a gyanúsított jogi képviseletét. Szoboszlai Barna felesége Monokon kapott elhelyezést, az idei év végére várható első fokon a precedensértékű ítélet kihirdetése.
Az ügy jogtörténelmet írt: gyaníthatóan katalizátorként hatott a büntető törvénykönyv módosításánál is, aminek eredményeképpen ma már lehetőség nyílik arra, hogy a bűnözők ellen hatékonyabb „megelőző” védekezést folytasson az állampolgár. Igaz, ezt csak olyan eszközökkel teheti, amelyek emberi élet kioltására nem alkalmasak.
Jogi szakértők szerint tehát akár áramot is lehet vezetni a kerítésbe, de csak olyan erősségűt, amely maradandó sérülést nem okoz, csak elrettentő fájdalmat.
– Nehezen éltük meg ezt az időszakot. Reflektorfénybe kerültünk, s a negatív imázs erősödött fel – sorolja Kecső Imre polgármester. – Mivel a térségi körzeti megbízotti iroda rendőri létszáma megduplázódott, kettőről négyre nőtt, így a lopások száma némileg mérséklődött. Az önkormányzat anyagilag támogatta Szoboszlai bácsi családját, és az elhunyt férfi családját is, az áldozat temetését is mi fizettük. A kezdeti fenyegetőzések ellenére etnikai konfliktus nem alakult ki. Kesznyétenben Szoboszlai bácsi rendőri védelmet nem kapott volna, ezért szerencsés megoldás, hogy a család nem itt él – szögezi le az elöljáró.
Az egyéves évfordulón a képviselő-testület meglátogatta a Monokon élő Szoboszlai családot s az elhunyt uborkatolvaj rokonságát is. Mivel a közelben található Nagycsécs, a roma sorozatgyilkosságok idején önkormányzati közmunkásokból, helyi magyarokból és romákból faluőrséget hoztak létre, s a telepen járőröztek.
Kiss Gyulával, aki tizenöt éve elnöke a kisebbségi önkormányzatnak, az általános iskola előtt találkozom. Az intézményben ő a biztonsági őr.
– Ami történt, elszomorító. A korábbi lopások miatt többször összeszólalkozott az idős ember és a három roma. Mindkét félt hibáztatom. A jószívű, jólelkű Szoboszlai bácsi nem kért segítséget a rendőrségtől, hanem maga próbálta megoldani a helyzetet. A három roma férfi valóban ittas volt, s aki éhezik, az nyilvánvalóan nem uborkát fog lopni – ismeri el. – Csínytevésnek, bosszantásnak gondolták, amit csináltak.
Kiss Gyula úgy véli, míg a romák többsége próbál beilleszkedni, kétségtelen, hogy két-három roma kezelhetetlenül viselkedik. Ám mivel az áramütésben elhunyt férfi özvegye időközben meghalt, édesanyja igen idős, vérbosszútól senkinek sem kell tartania. A bácsi egyik lánya a faluban boltos, a másik pedig ételt hord ki az időseknek. Őket sem bántotta senki. Kiss Gyula azonban hozzáteszi: félnek a választási kampánytól, „lehet hogy indulatok szabadulnak majd el”.
– Volt itt már rendőrség által biztosított tanácskozása a Magyar Gárdának, s bár minden romát meghívtak rá, csak én voltam jelen. Mivel a lakosság fele roma, folyamatosan pályázunk foglalkoztatásukra. Nemrég tíz kesznyéteni foglalkoztatására kaptunk lehetőséget: a temető és a környezet rendezését végzik. Sokaktól viszont megvonták a támogatást, s ez beláthatatlan szociális következményekkel jár – mondja a romák vezetője.
Felkeresem az iskola igazgatónőjét, Papp Istvánnét is. Az óvodában s ebben az iskolában a tanulók nyolcvan százaléka roma. Ugyanakkor sem a cigány, sem a magyar nebulóknál nem tapasztalják azt, hogy a szülők felkészítenék az órára gyermekeiket, kikérdeznék tőlük a leckét. A liberális oktatáspolitika által erőltetett integrált oktatás miatt a debil gyerek is normálisnak számít, így a tanításban a többség érdekei figyelmen kívül maradtak. Ennek a folyománya az, hogy míg kétszázharmincan járnak az intézménybe, hetven gyermeket a tiszaújvárosi intézményekbe írattak be.
Éppen távoznék az iskolából, amikor őrült ordítozás hallatszik az egyik ajtó mögül. Kiss Gyula biztonsági őr kinyitja az ajtót, és öblös hangon rákiált az osztályra: „Mi folyik itt?” Röhögés a válasz…
Hajnali kettőkor a kukoricásban
Murvai Istvánnéék kilencven hektár kukoricást művelnek itt. Nagygazdálkodók. Amikor a kukorica beérik, szeptembertől decemberig minden este maguk őrzik a földjüket.
– A férjemmel, lányainkkal, a vővel vacsora után két-három alkalommal járőrözünk, egészen éjfélig. Aztán rájöttünk, hogy a kukoricatolvajok hajnal kettő és öt óra körül dolgoznak.
A család sérelmezi, hogy amikor járőröznek, sokszor az ő autójuk csomagtartóját nyittatják fel a rendőrök, míg a lovas kocsis tolvajok nyugodtan garázdálkodhatnak. Amikor tolvajt fogtak, azért nem tettek feljelentést, mert nincs idejük rendőrségi meghallgatásokra, bíróságra járni.
Murvaiék viszont eljárnak Barna bácsi tárgyalására, hiszen a férfi rendszeresen náluk segédkezett, a ház mögötti kertben sepregetett, s a növényeket gondozta. Mivel örömmel volt kint a határban, a földjükön a traktort is vezethette, aratott és szántott. Fizetségnek nem kért pénzt, adtak neki egy hízót. Itt megszúrták a disznót, a Vörösmarty utcai háznál feldolgozták, besózták, s néhány napra rá megtörtént a baj…
– Annyira sajnáltam, hogy a munkába, gyarapításba beleőszült, módfelett becsületes, törvénytisztelő embert bilincsben vitték el innen – mondja az aszszony, miközben kitöröl egy könnycseppet a szeme sarkából.
Bár mindenki úgy tudja, hogy Szoboszlai Barna és felesége egyszer visszatér Kesznyétenbe, a telefonszáma miatt Ötször Ötösnek nevezett helyi boltban dolgozó lányától, Mihály Józsefné Szoboszlai Erzsébettől meglepve hallom, hogy áron alul, 2,5 millió forintért hirdetik a portát, amelynek földje másfél éve parlagon áll.
– Mindennap beszélünk telefonon. Apuka már Monokon is kertészkedik – nyugtat meg az asszony.
origo.hu
Brutálisan elvertek és csomagtartóba tettek egy kisfiút Oroszlányban – videó
