A diplomácia és a politika az a művészet, amelyben jól kivehető az adott személy jelleme – az ember ugyanis hatalommal a kezében nem tud attól eltérően viselkedni, mint amilyen valójában. Orbán Viktornak és a magyar kormánynak az első és legfontosabb az, hogy a Romániában élő több mint egymillió fős magyar lakosság helyzete hogyan alakul. Magyar Péternek pedig az első gondolata az volt, hogy miként hergelje a népet. A valóság ugyanis az, hogy teljesen mindegy, hogy hívják Románia elnökét, mindenképpen törekedni kell a jószomszédi viszony és a kölcsönös együttműködés kialakítására – már csak a magyar közösség miatt is. Mi sem mutathatná jobban a romániai magyarok erejét, mint az, hogy az előzetesen befutónak számító George Simion éppen a magyarok lakta területeken kapott ki csúnyán – igaz, a szélsőséges nézeteiről elhíresült politikus ezért mindent meg is tett. Világosan látszik, hogy a magyarok döntötték el a romá­niai elnökválasztást – bár az is tény, hogy a magyarokat valóban segíteni kész jelölt ezúttal sem volt. Egy erdélyi jóbarátom húsbavágóan jellemezte a helyzetet. „Kétféle román elnök van: aki kimondja, hogy magyarellenes, és aki nem mondja ki” – fogalmazott.

Romániában jelenleg akkora a zűrzavar, hogy az ember azt sem tudja, melyik területen kezdjen hozzá a rendrakáshoz. A legégetőbb problémák a pénzügyekhez kötődnek. Olyan súlyos válság nyomja ugyanis a románok vállát, hogy minden előrejelzés szerint elkerülhetetlenek a drámai adóemelések és megszorítások. Pedig januárban már életbe léptek bizonyos intézkedések, amelyek tartalmazták a nyugdíjak és a bérek befagyasztását, de ez sem volt elég arra, hogy kordában tartsa a korábban elszálló költségvetést. Amint az új megszorítások is gyomron rúgják az embereket, a megosztottság és az elégedetlenség tovább mélyül, így tehát egy megoldással két másik problémát generál magának az új elnök.

Ha Románia teljesíti a követeléseket, érkezni fognak a pénzek. Vannak azonban olyan területek, amelyeket nem lehet pénzzel megoldani – a legmélyebb problémák pedig éppen olyan strukturális gondokban rejlenek, amihez politikai akarat nélkül Brüsszel összes pénze sem lenne elég.