Románia új elnököt választott magának hétvégén – újra. Ezúttal ugyanis sikerült egy olyan jelöltet választani, aki végül megfelelő lett. Emlékezzünk vissza, tavaly már volt egy voksolás, ami után decemberben a román alkotmánybíróság megsemmisítette az elnökválasztás első fordulójának eredményét titkosítás alól feloldott hírszerzési dokumentumok alapján. Akkor mindenki meglepetésére Calin Georgescu volt a befutó, ő viszont nem volt megfelelő a háttérhatalmaknak. Hogy most ki és mennyire befolyásolta – vagy nem befolyásolta – az elnökválasztást, az valószínűleg már nem derül ki, az egyetlen tény az, hogy Nicusor Dant, Bukarest független, nyugati szemléletű polgármesterét választották meg államfőnek.

A magyar kormány részéről Orbán Viktor miniszterelnök a választási eredményekre reagálva gratulált Nicusor Dannak a győzelemhez, és közölte, hogy várja az együttműködést. És ez így van rendjén, bármilyen eredmény született volna. A balliberális sajtó Magyar Péter vezérletével óriási hisztériát generált abból, hogy Magyarország miniszterelnöke arról beszélt egy szomszédos ország elnökválasztása kapcsán, hogy a kormány kész együttműködést kialakítani az új elnökkel – akárki is legyen az. Magyar Péterék rögtön azzal támadtak, hogy Orbán Viktor egy magyargyűlölő elnökjelöltet támogat és elárulta a külhoni magyarságot.

Azon túl, hogy Orbán Viktor soha nem foglalt állást a jelöltek között, legalább most már világosan látjuk, hogy a Tisza Párt vezetőjének abszolút rendben lenne az is, ha egy másik országra konkrétan rátámadna azzal, hogy elutasítja annak megválasztott vezetőjét. Ha őszintén belegondolunk, ez nem is annyira meglepő, hiszen azok a brüsszeliták, akiknek dolgozik a Tisza, éppen ugyanígy gondolkodnak. Talán ezért is jár majd egy vaskos dicséret Manfred Webertől, a lényeg úgyis az imázs, a hangzatos ígéretek meg a fizetés.

A diplomácia és a politika az a művészet, amelyben jól kivehető az adott személy jelleme – az ember ugyanis hatalommal a kezében nem tud attól eltérően viselkedni, mint amilyen valójában. Orbán Viktornak és a magyar kormánynak az első és legfontosabb az, hogy a Romániában élő több mint egymillió fős magyar lakosság helyzete hogyan alakul. Magyar Péternek pedig az első gondolata az volt, hogy miként hergelje a népet. A valóság ugyanis az, hogy teljesen mindegy, hogy hívják Románia elnökét, mindenképpen törekedni kell a jószomszédi viszony és a kölcsönös együttműködés kialakítására – már csak a magyar közösség miatt is. Mi sem mutathatná jobban a romániai magyarok erejét, mint az, hogy az előzetesen befutónak számító George Simion éppen a magyarok lakta területeken kapott ki csúnyán – igaz, a szélsőséges nézeteiről elhíresült politikus ezért mindent meg is tett. Világosan látszik, hogy a magyarok döntötték el a romá­niai elnökválasztást – bár az is tény, hogy a magyarokat valóban segíteni kész jelölt ezúttal sem volt. Egy erdélyi jóbarátom húsbavágóan jellemezte a helyzetet. „Kétféle román elnök van: aki kimondja, hogy magyarellenes, és aki nem mondja ki” – fogalmazott.

Romániában jelenleg akkora a zűrzavar, hogy az ember azt sem tudja, melyik területen kezdjen hozzá a rendrakáshoz. A legégetőbb problémák a pénzügyekhez kötődnek. Olyan súlyos válság nyomja ugyanis a románok vállát, hogy minden előrejelzés szerint elkerülhetetlenek a drámai adóemelések és megszorítások. Pedig januárban már életbe léptek bizonyos intézkedések, amelyek tartalmazták a nyugdíjak és a bérek befagyasztását, de ez sem volt elég arra, hogy kordában tartsa a korábban elszálló költségvetést. Amint az új megszorítások is gyomron rúgják az embereket, a megosztottság és az elégedetlenség tovább mélyül, így tehát egy megoldással két másik problémát generál magának az új elnök.

Ha Románia teljesíti a követeléseket, érkezni fognak a pénzek. Vannak azonban olyan területek, amelyeket nem lehet pénzzel megoldani – a legmélyebb problémák pedig éppen olyan strukturális gondokban rejlenek, amihez politikai akarat nélkül Brüsszel összes pénze sem lenne elég.