A túlélő. A 60. évében járó Viktor Janukovicsot a kelet-ukrajnai ipari-pénzügyi körök képviselőjének tekintik. Az orosz kultúrán nevelkedett, így mentalitása érthető módon hasonlít az orosz emberekére. Ez viszont még egyáltalán nem azt jelenti, hogy a gazdaság tekintetében is Oroszország felé orientálódna, már csak azért sem, mivel a donecki lobbi soha nem nézte jó szemmel a szomszédok térhódítását. A politikust, aki már két alkalommal volt kormányfő is, azért tekintik a „saját fiuknak” hívei, mert egyszerű és közérthető. Jó gazda, családszerető, nagy galambász, halász, vadász, autóversenyző, szenvedélyes fociszurkoló, a Sahtar Doneck fanatikus híve, mindenekelőtt pedig igazi túlélő, aki a legkilátástalanabb helyzetekben is képes felállni és újrakezdeni, jóllehet félműveltsége, csapnivaló szónoki képessége miatt mindig idegenkedett a nyilvános szereplésektől, irtózott a politikai vitáktól. (MN)
*
A harcos. A 49 éves Julija Timosenko, aki szintén orosz környezetben, a kelet-ukrajnai Dnyipropetrovszkban született, szöges ellentéte ellenfelének. Ő ugyanis maga a tűz, a megtestesült nyugtalanság, munkamániás, felülmúlhatatlan szónok, a politikai alkuk generátora, és ma már Ukrajna egyik szimbóluma is. Végzettségét tekintve közgaszdász-kibernetikus, akit az ország 1995-ben az Egységes Energetikai Rendszer elnökeként ismert meg. Akkoriban 11 milliárd dollárra értékelték a korporáció vagyonát, aminek köszönhetően Timosenkót leginkább csak gázladyként emlegették. Öt éve viszont, az úgynevezett narancsos forradalom idején szinte az egész ország ünnepelt kedvencévé, a Majdan hercegnőjévé lépett elő, aki nélkül Viktor Juscsenkóból soha nem lett volna államfő. Sokak meggyőződése az is, ha a politikus most ellenzékben lenne, nem lett volna szükség második fordulóra sem. (MN)
