A házi paradicsom című a legemlékezetesebb Kiss Anna vegyes házasságokról szóló három filmje közül, amelyben a ghánai Mubarak és a magyar Zsuzsa keresi a boldogságot, ütköztetve két eltérő kultúrát s elképzelést a megelégedettségről. Domokos János Palimpszeszt című filmje Gusztav Spet orosz filozófus életét és halálát dolgozza fel a tudós lányának emlékei alapján, megidézve a régi Moszkva épületeit, hangulatát. A film fő erénye, hogy hetvenegy percen át Muszorgszkijt, Rahmanyinovot és Sztravinszkijt hallgathatunk békességben. Komoly vétke, hogy nem ismerjük meg belőle Spet filozófiai arcát.
Pigniczky Réka Inkubátor című filmjével folytatja a személyes, vallomásos dokufilmek sorozatát, amelyet a több díjat nyert Hazatéréssel kezdett. Édesapja 1956-os múltja után most a saját amerikai–magyar identitásával, s azzal az anyaországképpel számol el és részben le is, amely addig élt benne, míg nem szembesült az itthoni valósággal. Filmjében cserkésztársaival huszonöt év után újra előadják az István, a király című rockoperát az erdőben, mi meg sírunk, nevetünk megint. A nézőtéren a vetítés után elcsípett mondatfoszlányok alapján ez a Pigniczky-film sem ússza meg díj nélkül a szemlét.
Markáns csoport a versenyen a történelmi dokumentumfilmeké. Szőczi Árpád Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című munkája a Panorámában levetített 1989-es Tőkés László-interjú kalandos, mégis gyomorszorító keletkezésének történetét meséli el a kanadai és magyar résztvevők segítségével, azt állítva, hogy ez a beszélgetés, illetve a Securitate erre adott reakciója volt a forradalom katalizátora. Az akadályokkal teli, mégis sikeres konspirációt a rendező fordulatosan, jó dramaturgiai érzékkel építi meg. Petényi Katalin és Kabay Barna Hitvallók és ügynökök címmel dolgozta fel a katolikus egyház kommunista diktatúra alatti megtöretésének és csodálatos túlélésének történetét. Az adatokkal, nevekkel és ügynöki jelentésekkel nehezített nagyívű tabló rettenetes, drámai, máshol nevetséges vagy épp felemelő motívumaiból, szilánkjaiból újabb és újabb, szintén fontos filmek indulhatnának. A demokratikus ellenzék mitikussá növelt világának ad jókora pofont Gulyás Gyula Idézés című fekete-fehér szubjektív nyomozása. Egy néhai barát, Mikes Tamás alakját idézi meg az egykori társak home-video hangulatban felvett vallomásai, a Történeti Hivatal dokumentumai és egy grafológus segítségével. A kamera előtt, 170 perc alatt derül ki az egykori harcostársról, hogy önkéntes áruló volt, „hazafiságból” jelentett. Az igazságot a szemünk előtt tudja meg Mikes lánya és egykori barátai. Előttünk építik újra a figurát vérmérsékletük, vélemény- és viszonyrendszerük szerint. Merész vállalkozás az Idézés, sokszor ízetlen (például a grafológus szerepeltetése), elviselhetetlenül belterjes és hosszadalmas, mégis torokszorító és drámai deheroizáció.
A rendszerváltás után húsz évvel felbukkanó, múlttal szembenéző filmek felhívják egy fájdalmas hiányra a figyelmet: a valaha jól működő történelmi film alapítványéra, amelyre a témák tanulsága szerint még mindig (vagy már megint) óriási lenne az igény.
origo.hu
A magyargyűlölő román elnökjelölt útját járja Magyar Péter
