Megszólalt egy rendőr lelkiismerete

Úgy tűnik, minél közelebb kerülünk az idei országgyűlési választásokhoz, egyre többen mernek megszólalni a 2006. őszi események során a tüntetők ellen bevetett tömegoszlató rendőri alakulatok tagjai közül. Az arcukat, a nevüket azért még nem adják a véleményükhöz, még csak a nyilvánosságon keresztül próbálják megmagyarázni korábbi tetteik okát, vallomástétel helyett egyelőre csak sajtónyilatkozatra, jócskán megkésett informátori szerepre vállalkoznak, de a semminél ez is több.
A rendőrnek látszó verőemberekről legalább megtudtuk, tényleg magyar rendőrök voltak mindannyian. Nem kizárt, hogy azért terjedt el a szóbeszéd, hogy idegen országból hozott zsoldosok is részt vettek az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójáról megemlékező jobboldali nagygyűlés résztvevőinek brutális megverésében, mert nagyon nehéz volt elhinni, hogy a rendszerváltozás után tizenhat évvel megtörténhet velünk demokratikus viszonyaink között, hogy a magyar rendőrség 2006-ban végrehajt ilyen embertelen parancsot. Mert parancsra lőttek gumilövedékeikkel, parancsra kardlapoztak, ütlegeltek viperáikkal, parancsra rugdaltak földön fekvő embereket bakancsaikkal.
Sőt egyre tisztább a kép, hogy szándékosan állítottak nem ilyen feladatra kiképzett kéttucatnyi vidéki rendőrt a tévészékház védelmére, talán éppen azért, hogy a feldühödött radikális tüntetők számára odadobják őket koncnak. Hogy azután legyen egy jó ok, amivel fel tudják tüzelni az egész rendőrállományt a bosszúállásra. Hogy azok látszólag a bajtársaikért vegyenek elégtételt, miközben az irányítóközpontban, a háttérben meghúzódó felbujtó politika elérje célját, hogy megfélemlítse, az utcai demonstrációktól elvegye a kedvét az egyre bőszebb, egyre türelmetlenebb, az előre hozott választásokat követelő jobboldali szavazótábornak.
Ezt bizonyítja az Indexnek megszólaló, a 2006-os őszi attakban részt vevő, névtelenséget kérő és kapó rebiszes rendőrrel készített interjú is. Bodoky Tamás kérdésére, miszerint hogyan fordulhatott elő, hogy órákig alázták a tévészékháznál a vidéki rendőröket, és a Rebisz nem avatkozott közbe, a rendőr elmondja, hogy „volt néhány parancsnok, aki jó parancsokat adott ki akkor, de a központból felülbírálták. Ezt a vizsgálat is megállapította. Egy rebiszes parancsnok például össze akarta vonni a csapatokat egy áttöréshez, de leugatták. Hogy ez bénaságból, töketlenségből vagy tudatosan történt, azt nem tudom megítélni. De voltak olyan jelek, hogy az ésszerű parancsokat, amik működtek volna, a BRFK-n felülbírálták.” A BRFK főnökét, Gergényi Pétert, mint tudjuk, ugyancsak utasították, sőt az ő főnökét is, a legfőbb döntéshozó pedig Gyurcsány Ferenc volt, ezt ő maga is elismerte utóbb.
Az a Gyurcsány Ferenc, akinek a KISZ KB-s múltjával nem lehetett könnyű feladat megemészteni 1956 – rendszerváltozás kori – átértékelését, hiszen az MSZP jogelődjének, az MSZMP-nek a politikai hatalma éppen abból eredt, hogy a pártfőtitkár utasítására kivégeztették Nagy Imre miniszterelnököt és társait. Éppen ezért nem lehet eltekinteni attól a körülménytől sem, hogy Gyurcsány az 1956-os megtorlás egyik levezénylőjének, Apró Antal unokájának a férje. Minél jobban igyekezett miniszterelnökként Gyurcsány bizonygatni, hogy ő igazi demokrataként viszonyul ’56-hoz, annál inkább övezte gúny és megvetés minden ilyen irányú megnyilvánulását. A jobboldali közvélemény soha nem fogadta el hitelesnek Gyurcsány damaszkuszi megtérését.
Pedig hogy igyekezett Gyurcsány, hogy elhitesse magáról, 1956-ról már ő maga is úgy gondolkodik, ahogy az egy demokratától elvárható. Miután egy belső puccs eredményeként sikeresen hátba támadta Medgyessy Pétert, 2004. november 4-én a kivégzett miniszterelnök sírjánál, felfedezve a jelen lévő bekapcsolt mikrofonokat, a maga elvtársi tegeződős stílusában „párbeszédet” kezdeményezett a mártírhalált halt Nagy Imrével: „Vajon te, Imre, mit tennél a helyemben? Hogyan kell boldogulni ebben a veszekedős világban, hogyan van egyszerre haza és haladás, hogyan van demokrácia és hatékony állam?” Gyurcsány annak rendje s módja szerint 2005-ben is kiment a 301-es parcellába, és akkor is beszélt: „A nemzet igazsága nem rekeszthető be a jog elvonásával, a nemzet igazsága nem fér össze a diktatúrával. Nagy Imre értette.” Igen, a politikai okok miatt meggyilkolt miniszterelnök értette. Halála után az MSZMP politikai legitimitását évtizedekig az jelentette, hogy a párt tagsága és híveik előtt megkérdőjelezhetetlen volt az ítélet jogossága. Amikor Gyurcsány felnőtt, vezető szerepet vállalt a KISZ-ben, elfogadta a halálos ítélet, az ’56-os felkelés vagy forradalom megtorlásának jogosságát. Mindig is tartottak az ’56-os forradalom kerek évfordulóitól. 1976-ban az MSZMP helyi és állami vállalatoknál működő szervezeteit is felhasználták arra, hogy csírájában elfojtsák a megemlékezéseket is.
Nemzeti ünnepeink közül 1956 volt az egyetlen, amit a békés rendszerváltozás ellenére az utódpárttal nem szívesen ünnepeltek együtt a pártállami diktatúra politikai üldözöttei és családtagjaik. A 2006. október 23-án történteknek éppen ezért úgy vélem, sokkal mélyebb okai vannak annál, mint ami a kormányoldali és ellenzéki szakértői, valamint a rendőrség berkein belül készült vizsgálati jelentésekből kiderül. Nem hagyható figyelmen kívül a történtek megértéséhez az a momentum sem, hogy 2006 tavaszára Gyurcsány Ferenc megértette, bármennyire is igyekszik, bármit is tesz, róla az ország egyik fele soha nem fogja elhinni, hogy Saulból Pállá változott. Minden igyekezete, hogy pozitív figuraként kerüljön be a magyar történelembe, csupán gúnyos mosolyt vált ki a túloldalon.
2006 tavaszán, amikor a filmszemlén odament, és átölelte a leleplezett besúgót, Szabó István filmrendezőt, nyilvánvalóvá tette, mit is gondol ő valójában ’56-ról meg az azt követő évekről. Ország-világ előtt bizonyította, hogy jogosan illették őt gúnyos megjegyzésekkel, amikor a demokrata szerepét igyekezett eljátszani. Ő a lelke mélyén ma is a Kádár-rezsim eszmei világával azonosul. Ráadásul az őszödi beszéd, amivel végérvényesen lelepleződött, hogy mit gondol ő valójában a demokráciáról, a szabadságról, a hazáról, véglegesen megsemmisítette erkölcsileg Gyurcsányt. Ezután nem maradt benne más, csak a féktelen bosszú, és mivel valódi felelős politikusok és törvénytisztelő rendőrvezetők helyett csupán vazallusok vették körül, nem volt, aki megállítsa a beszűkült tudatállapotú kormányfőt.
Az Indexnek nyilatkozó rebiszes rendőr a 2006. október 23-án történtekről azt mondta, hogy szerinte az „a szeptember 19–21. között történtek megtorlása volt a tévéostrom miatt”. Megtorlás volt – ez a lényeg. Csakhogy ha figyelembe vesszük azt is, hogy a tévéostromnál nem engedték a közelben tartózkodó egységek parancsnokainak, hogy a székháznál potenciális áldozatnak odalökött rendőröknek segítséget nyújtsanak, akkor az a következtetés is levonható, hogy a tévéostrom szolgált kiprovokált indokként arra, hogy a Fidesz ünnepi nagygyűlésén részt vevőket október 23-án meg lehessen verni, az ünnepet meg lehessen gyalázni.
A kivezényelt rendőrök között – a most megszólaló rebiszes elmondása szerint – elhíresztelték, hogy a tévéostromnál meghalt egy rendőr. Olyan hangulat alakult ki, illetve sokkal inkább olyan hangulatot alakítottak ki az állami erőszakszervezetnél, aminek az eredménye a névtelenül nyilatkozó rebiszes elmondása szerint az lett, hogy „volt, aki bosszút akart állni, de a legtöbben félni kezdtek, hogy mi lesz, ha ez megismétlődik, és mi lesz, ha nem mi győzünk. Lámpavasat emlegettek, többen attól tartottak hogy lincselések is lesznek, mint 1956-ban. A külső szemlélőnek ez ma már nem reális, de akkor olyan volt a hangulat. Ezt követte a háromnapos megtorlás.” Október 23-án az Astoriánál pedig azt terjesztették el közöttük, hogy „vadászpuskával meg íjjal van felszerelve a tömeg” – azzal akarják őket lőni, meg hogy túszt akarnak a rendőrök közül ejteni.
Ahogy közeleg a választás, lesznek még olyan rendőrök, akik lelkiismereti okokból el fogják mondani az igazat. Előbb-utóbb meg fogjuk tudni azt is, kik voltak azok a provokátorok, akik tettlegességre buzdították a tüntetőket a tévészékháznál, megteremtve ezáltal a megrendelőiknek az okot a brutális rendőrattakra. Tisztán kell látnunk, azok a magukat radikális jobboldaliként meghatározó alakok, akik a kődobáló tüntetők eljárását jogosnak ítélik még ma is, azok, mondjanak bármit is, lényegét tekintve ma is Gyurcsányék politikai érdekeit szolgálják.