Párizsi csata előtt a Google?

Majd a gall kakasos államfő megleckézteti a Google-t! Sarkozy nagyzási hóbortjában a világ legnagyobb adatforgalmazójának adócentjeire vágyik – az interneten ehhez hasonló gúnyos francia vélemények kísérték azt a kezdeményezést, amelynek a célja épp a világháló által kiváltott új jelenségekre való válaszadás szükségessége volt.
Tavaly nyár végén Nicolas Sarkozy francia elnök kérésére felállt egy háromtagú szakértői bizottság, amely az internet hatásáról szóló jelentését januárban tette le a kulturális miniszter asztalára. A cél egyértelmű: Franciaországban a közelmúltban elfogadott szigorú törvény mellett, amellyel az illegális letöltéseket szankcionálták, valamit adni is kell az internetezőknek. A legjobb az lenne, ha ennek fedezetét az internetből nyerhetnénk – ilyen gondolatok húzódhattak meg a jelentést kérők fejében.
A sajtó azonban egyetlen elemet kapott fel a huszonkét kérdéskört vizsgáló tanulmányból, mégpedig azt a szándékot, hogy a kormány be akarja vezetni a „Google-adót”, azaz részesedni akar a hatalmas internetcég bevételeiből. Az igaz, hogy a különböző vállalatok a világhálón terjesztik reklámjaikat, de ez esetben francia földön született, francia hirdetők által feladott és fizetett, elsősorban francia vásárlóközönségnek szóló reklámokról van szó.
Talán a Google nem adózik? Bizonyára befizeti az adóterheit, mégpedig abban az országban, amelyet székhelyéül jelöl meg. A jelen esetben az amerikai Google európai központja Írországban van. Nyilván jól kiszámolták, hogy a legkedvezőbb adózási feltételekre itt találnak. Az egész földrészen keletkező bevételt a különböző országok közt úgy osztják-szorozzák, hogy nekik a legjobb legyen, idetolják, amonnan elveszik, ahogy akarják. A Google France 2008-ban 40 millió eurós forgalmat közölt, miközben a valós érték ennek sokszorosa lehetett.
Franciaországban az internet-hirdetési piac évente mintegy kétmilliárd eurót hoz. A Google – a legutóbbi felmérések szerint – ennek a 87 százalékát ellenőrzi. A maradék tíz százalékon is főként olyan, nem egészen franciás hangzású nevet viselő cégek osztoznak, mint a Yahoo, a Facebook vagy a Microsoft. Közben a francia reklámcégek, amelyek gyanúja szerint ők lesznek a készülő jogszabály első és legnagyobb vesztesei, otthon adóznak.
A fentebb felsorolt globális cégeket is rá kellene venni, hogy valahogy járuljanak hozzá a francia kultúra megőrzéséhez. A jelentést készítők egy-két százalékos adóban gondolkodnak, ami évente tisztán hozna 40-50 millió eurót. Az első reakció a Google-tól, mivel ő a legjobban érdekelt, a heves elutasítás volt, azóta viszont módosulás tapasztalható a hozzáállásában. A nemzetközi vállalat is érzi, hogy jogos a francia kormány felvetése, ezért az adó helyett olyan „újszerű alkalmazásokat” ajánlott fel, amelyekkel a helyi kultúrát tudnák népszerűsíteni. Tehát egyelőre lekerült a napirendről az összecsapás, most inkább az együttműködés és -gondolkodás került előtérbe.
Mire kellene az adóbevételből származó összeg és még sok-sok euró? A jelentés szerzői szerint a drámai helyzetben lévő zeneipart olyanformán segítenék, hogy a fiatal korosztály tagjainak évi 50 eurós zeneletöltési kártyát biztosítanának. A könyviparnak a digitalizálás elterjesztésével, az interneten egységes és olcsó árú könyvek megjelenésével próbálnának mentőkezet nyújtani. Fel kell gyorsítani a francia filmek digitalizációját is, a Sarkozy által kezdeményezett „nagy nemzeti kölcsönből” egyebek közt erre is juttatnának.
Ám a francia művészeti életnek nincs egyetlen olyan ága sem, amely elégedett lenne a kormány e téren kifejtett tevékenységével. Sokan keveslik az erre szánt öszszeget, mások szerint ezek megkésett intézkedések. Mindenesetre a párizsi kabinet felismerte az internet jelentőségét, és most azt kutatja, hogy miként fordíthatja a világhálót a francia kultúra hasznára.