Vízrúgató

Jégtörő hajók állomásoznak a Bodrogon Tokajnál. A melegen tartott hajóhad a Tisza gátrendszerét, partszakaszát, műtárgyait védi jeges árhullám, jégtorlódás esetén. Mudri Mihály hajóvezető huszonhat éve van a fedélzeten, a jégnél kártékonyabbat nem ismer. Látott olyat, hogy a partnak futó táblák csaknem új medret vájtak a folyónak, s borotvaként szelték ketté a méteres törzsátmérőjű fákat.

Jégzajlás
Az a jelenség, midőn valamely folyóvíz úszó jégdarabokat visz magával. A jégképződés a sekélyebb helyeken és a partszéleken szokott leghamarább megkezdődni, hol a folyás sebessége legkisebb. Állandó hideg mellett az érintkező jégtáblák összefagynak, míg végre a jég valahol (leginkább kanyarodásokban, szigeteknél, hidak fölött stb.) megáll. Minthogy az ily módon, néha élivel fölfelé fordult táblákból keletkezett jégburok igen erős súrlódást okoz: ez a vízfolyást annyira meglassítja, hogy a vízállás több méterrel is fölemelkedik. Az ilyen jégtorlódások következése rendesen kártékony árvíz szokott lenni; mígnem a növekvő víznyomás keresztültöri vagy fölemeli a torlaszt, s így magamagának csinál utat. Ha azonban a torlasz nem enged, a víz kénytelen kétoldalt a partokon keresztül venni útját. Ilyenkor megtörténik az is, hogy a folyó egész új medret váj magának.
(Forrás: Pallas-nagylexikon)

Folyón mindig hidegebb van, éjfélkor mínusz tizenhat fokot mutatott a hőmérő. Uszályok, kotróhajók, mérőhajók, szemétszállítók és jégtörők ringatóznak Tokajnál, a Bodrog most még híg vizes szakaszán. Megfagytak a vasmonstrumok, dermesztő a csend is, csak egy fekete kárókatona húz aprót csobbantva a víz felszínén. Három jégtörőn viszont fűtenek, tartják a meleget. Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság hajózási szakszolgálatának matrózai gázolajjal fűtik a motort, a csörlőrendszert s az áramfejlesztő akkumulátorokat. Készenlétük lényege, hogy az ukrán határtól, a Tisza magyar területre való belépésétől Kisköréig bármikor törhessék, döngölhessék a jeget. Szaknyelven szólva: a jeges árvizek kártétel nélküli levezetését segítik.
A jeges árvíz szintje lényegesen magasabb, mint a nyári árvízé. A jégtorlasz olyan, mint egy gát, visszaduzzaszthatja a felső szakaszt, s rettenetes károkat okozhat. Ilyenkor muszáj beavatkozni, törni viszont csak nagy vízhozamnál érdemes, amely el is szállítja a jeget. Előfordul olyan év, hogy nincs is szükség jégtörésre; legutóbb tavaly januárban kellett beavatkozni. Viszont 1985-ben a jeges árvíznek olyan ereje volt, hogy még a jégtörő hajókat is elvitte. Azóta 2003-ban alakult ki úgynevezett haváriahelyzet (természeti csapás vagy emberi tevékenység során előállt vészhelyzet), amikor a tiszalöki erőműnél föltorlódott a jég. Mivel a robbantás sem vezetett eredményre, a kisebb méretű hajókat közúton kellett leszállítani trélerekkel fentebbi állomáshelyükről, majd Tiszadobnál vízre tenni. Így is majdnem egy hónapig tartott, amíg kiszabadították a vízlépcsőt.
Mudri Mihály telelőparancsnok, a készenlétes jégtörő hajó vezetője kísér körül a kikötőben. Huszonhat éve áll a fedélzeten, végigjárta a ranglétra minden fokát: tanuló matrózként kezdte, három évvel később matrózból uszálykormányos lett, majd kishajó-vezető, később pedig A és B kategóriás nagyhajó-vezetővé válhatott. Mondhatni, mindig ott volt, amikor a part szakadt…
– Az emberek el sem tudják képzelni, milyen az, amikor menekülni kell a jég elől. Én is átéltem már 2000-ben, amikor a jégtörésből nem tudtunk viszszamenni a kikötőbe. Kiütöttünk egy jégdugót, amely a meder aljáig érő, hét-nyolc méter mélyen összetorlódott jégtáblákból állt Tiszacsermelynél, de közben ránk esteledett. Megálltunk egy biztonságosnak tűnő derékszögű kanyarulat alatt, kikötöttük a három hajót a part menti hatalmas fákhoz. Egész éjszaka járattuk a motorokat a folyásiránnyal szemben, mert bármikor elszakadhattak volna a kötelek. Szerencsére a hajót megemelve elsiklott alattunk a jég. És hogy mekkora ereje van! Láttam, ahogy a jégtáblák a méteres átmérőjű fák törzsét borotvaként vágták ketté.
Most még senki sem tudja megmondani, hogy februárban szükség lesz-e beavatkozásra, de decembertől márciusig készenlétben állnak. A jégtörőket gázolajjal fűtik, hogy állandóan üzemkészek legyenek a csörlők, az áramfejlesztő generátorok s az akkumulátorok. A hajókkal időnként meg kell rúgatni a vizet, azaz előre-hátra kell mozogni, hogy ne alakulhasson ki összefüggő jég a vízbe merülő felületek körül. Várakozás közben nyolcóránként áttekerik a hidraulikus kormánylapátot, hogy az olaj ne dermedjen meg a berendezésben, megmozgatják a hajócsavart, s elvégzik a hajótest légtelenítését, a járófelületek takarítását, de feladatuk az uszadék eltávolítása s a kazánok felügyelete is. Van televíziójuk, ha marad rá idejük, a sportcsatornákat s a horgász-vadász műsorokat nézik. Hajónként naponta kétszáz liter gázolaj elmegy a fűtésre, a berendezések megmozgatására. Egy telelő időszakra az üzemképesség fenntartása a hét jégtörő hajóra számolva több tízmilliós költséget jelent a vízügyi igazgatóságnak.
A telelőparancsnok végigfuttatja tekintetét a parton, ahogy felénk nyújtózik az összefüggő jég.
– Holnap reggelre beáll a híg víz, újra törjük a kikötő hosszán a jeget, hogy ne szorítsa a hajók testét – állapítja meg.
A rövid – 18 méter hosszú – és fürge Jégvirág 1-es és 2-es korábban az arhangelszki kikötőben rendezte a hajókat. Korábbi harckocsimotorjukat Rába motorokra cserélték.
– Fordulékonyak, a hajótest egy méter hatvan centis része kerül víz alá, és jól törik a jeget – dicséri őket a szakember. Nagyobb hajók is vesztegelnek itt, mint például a balatonfüredi hajógyárban készített csaknem százötven tonnás Jégtörő 4-es. A Jégtörő 9-es döngölő is, azaz ráfut az összefüggő jégre, s alul egy tengelyen futó, egymással ellentétesen forgó kalapácsokkal töri a jeget, miközben a hajó nyolcas alakzatot ír le. Ember legyen a talpán, aki egy ilyen döngölős műszakot átél tengeribetegség nélkül. Bármilyen abszurd, a készenlétis matrózok és hajóvezetők alig várják, hogy kifuthassanak. Nemcsak a „vadászszenvedély”, hanem inkább a döngölési pótlék miatt, amely jócskán megdobja a fizetést.
Óhatatlanul felvetődik bennem a kérdés, ha elsősorban a Tisza vizén törik a jeget, miért a Bodrogon állomásoznak. Még akkor is, ha a Bodrog néhány kilométerrel lejjebb a Tiszába ömlik. Meglepő választ kapok. Azért lett a Bodrog a téli menedékhely, mert a múlt rendszerben egy szlovák bőrgyár ebbe a folyóba engedte a szennyvizét, így csak nagyon ritkán fagyott be. Mióta Magyarország és Szlovákia csatlakozott az Európai Unióhoz, megszigorodtak az előírások, a bőrgyár bezárt, s itt is hamarabb jegesedik a víz. Mégis enyhébb klímájú folyószakasz még így is, hiszen huszonhat éve, mióta jégtörőn szolgál, Mudri Mihály az idén tapasztalta először, hogy akár teljesen befagyhat a folyó.
Egyik hajóról a másikra csúszkálunk a jeges felületen. Kísérőm figyelmeztet is, kapaszkodjam minden lehetséges dologba. Felmegyünk a készenlétes hajó, a Tarcal fedélzetére, majd a kormányállás fülkéjébe, megcsodáljuk a kapcsolószerkezetet s az öntöttvasból készült, „Óragyár” feliratú felhúzható faliórát. Bekukkantok a hajóvezető-, illetve a gépészkabinba, majd a pihenőbe. Van jól felszerelt konyhájuk is. Két évvel ezelőtt még heti váltásban dolgoztak itt az emberek, főzőcskéztek maguknak. Nem lehet ugyanis arra várni, hogy az asszony vagy a gyerek lebiciklizik az ételhordóval, hiszen az itt dolgozók között akad nyíregyházi és debreceni is. Mert a jégtörő hajókra nem az utca emberét veszik fel, speciális képesítés szükséges ehhez. A vízügyisek közalkalmazottak, bértáblázat alapján kapnak fizetést. A gépészek, kormányosok a jobb jövedelem miatt inkább a Dunára mennek hajózni, a maszek hajózási vállalkozók magasabb bért kínálnak. Amikor Mudri Mihály idejött, 72 ember jutott erre a hajóparkra, s bár azóta nőtt a hajók száma, ma már csak tizenhatan vannak. Igaz, a három hónapos telelési időszakra külső segéderőt vesznek fel melléjük.
A 24 órás műszakokban lehetetlenség állandóan talpon lenni, felváltva pihennek, de éjjelente egy embernek feltétlenül ébren kell lennie, hogy járja a kikötő területét.
Most a Bodrogon és a Tiszán álló-zajló jeges szakaszok váltják egymást. Ha felenged a jég, a nemzetközi vizekre érvényes hajózóút-, gázlószakasz- és homokpadkitűzést, bójalerakást végeznek majd. Bár a határok messze vannak Tokajtól, azért nemzetközi víz ez, mert nemzetközi forgalma van. Egy szlovák vállalkozó a szomszédos országból turistákat hoz a Bodrogon Sárospatakig, a többnyire francia utasokkal teli Victor Hugo luxushajó pedig Budapestről leereszkedik Szerbiáig a Dunán, majd a Tiszára fordulva felhajózik Tokajig egy pincelátogatással egybekötött bórkóstolásra. Amikor nyílnak a virágok, Mudri Mihály a jégtörőjével uszályt és kotróhajót húz a Keleti-főcsatornára. A vízleeresztő zsilipekhez hajózik, s ott tisztítja a folyót. Debrecennek csak így lehet biztonságos ivóvízellátása.