Nyugodtan kijelenthetjük: Villány a legjobban prosperáló borvidék Magyarországon. Igaz, egyre nagyobb konkurenciával kénytelen szembenézni, ám a villányiak gazdasági-idegenforgalmi sikereit még mindig lankadatlan irigység övezi Soprontól Hegyaljáig. Ez az irigység tartja „egyformának” is a villányi borokat, ami annyiban igaz, hogy majd minden villányi borász a top kategóriába törekszik – több-kevesebb sikerrel. Arról igazán nem a borászok tehetnek, hogy az esetleges minőségbeli sikertelenséget a piacon sokszor képes kompenzálni a borvidék neve, presztízse.
– Szerintem már mindenki rájött az elmúlt években, mire képes a villányi borvidék, a talaj, az éghajlat és ezen belül a szőlő – jelenti ki házigazdánk, Maul Zsolt, miközben meglehetősen formabontó címkéjű palackokat pakol a kóstoló asztalára. – Természetesen ezt mindenki maximálisan szeretné kihasználni, a legjobb bort elkészíteni. Az tényleg csak rosszindulatú sutyorgás, hogy a boraink túl egyformák lennének, igenis nagy különbségek vannak a villányi borok között: a hordóválasztástól a tőketerhelésig észrevehető a differencia.
Amikor tíz évvel ezelőtt Maul Zsolt elkezdett borászkodni, úgy érezte, még nagyon kicsi, „egy senki Villányban”. Próbált belesimulni a környezetbe, próbált jó kapcsolatokat ápolni minden villányi termelővel, borásszal. Aztán ez valahogy mégsem működött.
– Nem tudom, hogy az én természetemből vagy más természetéből adódóan. Kicsit kitaszítottnak éreztem magam egy idő után – mondja.
Főleg 2006 után, miután Ruppert Ákossal (ő is szerepelt már rovatunkban) meg tudott egyezni, és azóta komoly szőlőtermésből tudott borokat előállítani. Mert azt mindenki vallja, hogy a legfontosabb tényező a szőlő. Nos, Maul Zsolt Ruppert Ákos szőlőjét „brutális alapanyagként” emlegeti, ami persze elismerés: úgy hiszi, ez az alapanyag az egyik kulcs, hogy „nagyon komoly” borokat tudott készíteni. Igazán 2009 elején ért be a munka gyümölcse, a 2006–2007-es borok ez idő tájt kezdtek forgalomba kerülni.
Maul Zsolt látta, kiemelkedni csak úgy tud, ha „brandet”, vagyis rögtön felismerhető márkanevet, íz- és érzésvilágot alakít ki a pincészet körül, illetve olyat tesz le az asztalra, ami egyedi.
– Ha ránéz a címkéinkre, láthatja, minden borunknál kiemeljük a fajtát, ám a következő lépés az lesz, hogy a Maul nevet emeljük ki. Egyedi neveket adtunk a fajtáknak is, nem akartuk azt, hogy a fajta megjelenjen a palackon, a Lator például a cabernet franc-unk, a „Zs” egy sauvignon…
Ez francia stílus: a vevőnek nem kell okvetlen tudnia, milyen fajta van a palackban. Maul Zsolt szerint igazuk is van. Mert előbb-utóbb nem azt mondja a fogyasztó, hogy „ittam egy jó cabernet franc-t valami villányi termelőtől”, hanem azt, hogy „ittam egy jó bort, Lator volt a neve”. Az életben nem felejti el, ha jót ivott belőle.
Fiatal borászok gyakran követik el azt a hibát, hogy óriási borokkal próbálkoznak rögtön az elején. Nagy hitelekből megcsinálják a pincészetet, borászatot, eladósodnak, „hatalmas” alapanyagot csinálnak alacsony tőketerheléssel, és azt mondják, hogy ez van olyan, mint másnak a csúcsbora, és ha ő kér érte 15 ezret, akkor ő meg kér érte 8 ezret. Viszont a fiatal ennyiért sem tudja eladni, mert nincs még neve.
Maul Zsoltnál sem azonnal, csak 2009 elején, a villányi borversennyel kezdődött a siker.
– A Taurus cuvée-nk lett a legmagasabb pontszámú cuvée és a második legmagasabb pontszámú bor 450 tételből. A többi öt benevezett borunk is mind aranyéremmel zárt, akkor már picit kezdtem bizakodni – jegyzi meg a sikerszériáról. (Következetesen sikereink, cuvée-nk kifejezést használ, hiszen a család jócskán kiveszi a részét a munkából.)
Az már más kérdés, hogy egy fiatal borász számára ez az elismerés egyszersmind piaci pozícióinak erősítését is jelenti-e. Maul Zsolt szerint egyelőre erről nincs szó, ám „lélekben és hitben” annyira megerősíti a borászt, hogy bízzon abban: ezek a borok piacképesek és jók, nyugodtan részt lehet venni velük komolyabb borversenyeken és nemzetközi megméretéseken is. Amit aztán meg is tett: vagy hét versenyen indította el a Taurus cuvée-jét, a Latort és a „Zs”-t, minden versenyen a top kategóriába kerültek be. Országoson a 2006-os és a 2007-es évjáratú Lator aranyérmes lett, úgy, hogy összesen hét aranyérmet osztottak ki, ebből kettőt Maul Zsolt kapott meg.
Újabb kérdés, hogy a borkereskedőkkel való tárgyalásokon mindez számít-e.
– Érdekes volt, hogy november környékén megkerestünk néhány borkereskedést, és kiderült, hogy abszolút ismernek. Pedig egy évvel ezelőtt még nem tudták hova tenni a nevünket – mondja a borász. Egyelőre persze a helyben értékesítés a legerősebb. Maul Zsolt borainak nagyjából a háromnegyede kerül így a fogyasztókhoz. De úgy látja, erősödni fog a kereskedői oldal, amit egyáltalán nem bán.
Fiatal kora ellenére Maul Zsolt már kipróbált egynéhány üzleti modellt.
– Tíz évvel ezelőtt megvettük a pincét. A vendéglővel kezdtük, és hat évig csak így tudtunk életben maradni a többi kisebb termelővel szemben, akik ugyan szintén életben maradtak, de szenvedtek. Ők próbálták eladni a boraikat kereskedőknek, mi meg eladtuk itt, Villányban saját magunk. Akkor még elég jó volt a piac, elindult a vendéglátás. Most már kicsit nehezebb, mert lassan minden ingatlanban, pincében vendéglátó egység van. Közel harminc „konkurenciát” számoltunk össze.
Igaz, ezután Maul Zsolt helyesbít: valójában nem tartja konkurenciaharcnak ezt az egészet, csak éppen az elmúlt három évben stagnál a vendégek száma, miközben a többszörösére nőtt a vendéglátóhelyeké.
– Ha már a villányi borászok annyit pedáloztak azért, hogy a borvidék zárt legyen, villányi bort villányi termelő készíthessen, akkor védhették volna (az önkormányzat vagy a termelők) a vendéglátást is – hangsúlyozza. – Ez azt jelentené, hogy a borvidéken csak helybéli vállalkozó vagy termelő foglalkozhasson vendéglátással. Ma, ha valakinek két-három forinttal többje van, mint a másiknak, akkor beengedik ide. Persze nem akarom megbántani a kívülről vállalkozókat, dolgozunk mi is néhányukkal.
Ha egy borvidék sikeres, magától értetődik, hogy sokan látnak benne befektetési lehetőséget. Ezért lehet, inkább a színvonalat kéne védeni, mintsem a helybéliséget. Mindenesetre Maul Zsolt mégsem panaszkodhat: plusz nyolc hektár, szakmai sikerek tucatjával, harmincévesen. Azt mondja, ennek ellenére mégsem tervezi, hogy beáll Villányban azok sorába, akik az ilyen sikereket státusszimbólumokkal, például fekete terepjáróval jelenítik meg a külvilág felé.
– Ha ezen múlik, hogy jó villányi borász legyek, akkor nem leszek jó villányi borász – jelenti ki.
Elsősorban tehát a borászatot szeretné minden tekintetben felépíteni. Az elmúlt két évben óriási szerelme lett a cabernet franc, és nem véletlen, majd mindegyik villányi termelő kiemelt figyelmet fordít erre a fajtára. Maul Zsolt úgy véli, nekik nem a bordói házasításával kell a világpiacot ostromolniuk, mert azt a franciák már megoldották. Ha lehet fajtát választani, akkor mindenképpen a franc az, amellyel ki tudnánk tűnni. Ő legalábbis ezt szeretné.
– Négy-öt éve, amikor a Bock Józsi bácsi forgalomba hozta a Magnificót, elájultunk, hogy ilyet mi sohasem ittunk. Aztán 2006-tól elkezdődött az alkoholvadászat Villányban: ki tud minél magasabb alkoholtartalmú bort piacra dobni, mert az lesz a király. Mi úgy 14–14,5 százaléknál megálltunk, és most már örülök, hogy így alakult. Törekszünk arra, hogy ne is legyen magasabb ennél. Két évig hordóban érlelünk, az alkohol pedig gátolja az ecetsavképződést, az illósodást, így a tartós test szempontjából jó a magasabb alkoholtartalom, viszont ha 15 százalék fölött van, az már annyira kilóghat, olyan forróság érezhető az illatban, ami éget, és szerintem nem odavaló.
Közbevetem, hogy a villányi „öregek” minden bizonnyal nem ölelik a keblükre, ha ezeket a nézeteket hangoztatja. Elismeri, nem nagyon. Volt is konfliktusa hébe-korba velük más dolgokat illetően is. Ám azt is siet leszögezni: a borvidéknek van egy olyan rangja általuk, amelyet a piac honorál.
– Pontosan nem tudom megmondani, hol tartanék nélkülük, de az biztos, hogy induláskor nagyon sokat segített a sztárborászaink presztízse. Első borainkat úgy tudtuk eladni, hogy óriási betűkkel ráírtuk a címkére: Villány.
Ez változott most az elmúlt években oly módon, hogy a saját név, illetve a saját fantázianév már sokkal nagyobb betűkkel szerepel a címkéiken, mint az, hogy Villány.
– Tárgyaltam nemrég néhány kisebb-nagyobb borkereskedővel, és azt láttam, előtérbe tolnak bennünket, és háttérbe szorítják a nagyokat. Ez persze az ár miatt van: én nagyjából a feléért tudok kiállítani egy csúcsfranc-t, mint a nagyobb termelők. Előbb-utóbb a piac érzékeli ezt, sőt az elmúlt évben a válság miatt reagált is rá.
Vajon Maul Zsolt miként fog reagálni, ha egyszer igazán megcsapja az anyagi siker szele? Netán sztárborásszá válik?
– Szeretnék a földön maradni – mondja. – Ahogy mindig is.
origo.hu
Jön az új KRESZ: végre szabályozzák az elektromos rollereket is
