Reklámfilmes, rövidfilmes, nem ismeretlen rendező egész estés alkotás tervével. A lelkes ifjú sokáig nem kap támogatást, mégis, a 2000. év első napjaiban belevág a munkába. A forgatás többször leáll, végül lesz pénz is, többek között a mozgókép közalapítványtól. Zárt körben levetítik. A játékfilmes szakkollégium egyik prominense dühöng: ez az a film, amelyet sosem szabadna bemutatni. Mégis mozikba kerül. A film szakmai és közönségsiker: Antal Nimród Kontrollja. Talán sorolni is felesleges a díjakat. A rendező azóta Hollywoodban múlatja napjait.
Az elsőfilmes Peter Strickland alkotása, a Varga Katalin balladája teljesen más típusú film, mégis több szempontból a Kontrollt idézi. Egyrészt a sorsa miatt. A Magyarországon élő, angol és görög felmenőkkel bíró rendező lassan két évtizede próbál megkapaszkodni a magyar filmszakmában, hiába, játékfilmje se kellett itthon senkinek. Pedig a Varga Katalin balladája magyar stábbal, remek erdélyi színészekkel készült, jórészt magyar nyelven. A rendező, amit csak lehetett, feláldozott, végül két román producer segítségével tudta befejezni a balladát. A mű a múlt évi Berlinalén Ezüstmedvét kapott, az alkotót az Európai Filmakadémia díjazta a legjobb elsőfilmesként. Itthon a magyar filmszemle információs vetítéseibe se fért be.
Másrészt a Varga Katalin balladájáról se mondaná senki, hogy elsőfilmes munka. Nem a véletlen műve, hanem zsigerből született, ráadásul jól átgondolt mű, amely azonnal bevonja a nézőjét világába. Hatni képes, varázsolni, van íze, zamata. Képei, hangulatai, kérdései sokáig felidézhetők, nyugtalanítók. Sok tekintetben egyedi és eredeti.
Története elején egy tízéves titok lepleződik le, de a néző csak sejtheti, mi az valójában. Nyomasztó lelki teher, amely alól a szerető feleségnek lehetetlennek tűnik felszabadulni. A falu kiközösíti, a férj elüldözi a házból kisfiával együtt. Mi a bűn, ki a bűnös? – ezt a ballada csak szép lassan fedi fel.
Varga Katalin története nem szokványos bosszúdráma, amelyben a hős módszeresen megtorolja a bűnt. A bűnös és az ártatlan szinte észrevétlenül itt többször is szerepet cserél. A valódi főszereplő, az antik tragédiákat idéző végzet az, amely láthatatlanul, állandóan jelen van e történetben. Ott lopódzik a tücsökmuzsikás réten, az isten háta mögötti falvak útjának sarában, lobog a tűz körüli táncban, sötét, végtelen erdők mélyén áll lesben. A végzet és a lelkekben lappangó gonosz, amely hajtja Varga Katalint és üldözőit, tapos itt mindenki lábnyomában, amely elől senki sem menekülhet. És egy ősi törvény – szemet szemért – szüli az újabb tragédiát.
Mesebeli tájak tündérmesékkel, bukott angyalokkal. Péter Hilda és Pálffy Tibor árnyalt színészi játéka mellett elismerésre méltó Győri Márk operatőri remeklése, s természetesen nem hagyhatjuk említetlenül a Berlinalén díjazott hangmérnöki munkát sem. Ahogy zenél a táj, szinte hallhatjuk a nézőtéren a szívünk dobbanását is.
(Varga Katalin balladája. Színes, magyarul beszélő, román– angol thriller, 82 perc, 2009. Rendező: Peter Strickland. Forgalmazó: Filmklik)
origo.hu
Orbán Viktor: Átlépte a leadott voksok száma az egymilliót az Ukrajna gyorsított unió tagságáról szóló szavazáson!
