Beilleszthetők-e a szunniták?

A vasárnapi parlamenti választásokat követően folytatódik a szavazatok hosszadalmas összeszámlálása Irakban, ahol ugyan erőszakos események árnyékolták be a demokrácia második komolyabb szárnypróbálgatását, ám egyes frakciók ezúttal magas részvételi aránya a nemzeti konszolidáció előjele lehet.

A kitaszítottak harca. Az Irakban kisebbségben lévő szunnita felekezet – amely az amerikai megszálló erők által eltávolított Szaddám Huszein idején a hatalom kizárólagos birtokosa volt – az inváziót követően háttérbe szorult az exelnök betiltott Bász pártjával egyetemben, és az amerikai erőkkel szembeni ellenállás legelszántabb bázisává vált. (Z. G.)

Miként integrálódik újra az ország politikájába fajsúlyának megfelelően a szunnita közösség? – ez az egyik legfontosabb kérdése a választásnak, amelyre az eredmények összeszámlálása és a várhatóan hónapokig tartó kormányalakítási alkudozás ad csak választ.
A megszállás kudarcaira válaszul kezdeményezett nemzeti kiegyezés politikája – amely háttérbe szorította a volt rendszer prominenseinek felelősségre vonását és a politikából való kirekesztését, valamint a szunnita törzsi vezetők egzisztenciális (legtöbbször egyszerűen lefizetéses) megnyerésére koncentrált – 2007 óta kulcsfontosságúnak bizonyult abban, hogy csökkenjen az erőszak. Ennek a folyamatnak lehet egy újabb állomása, ha a szunniták igazi szerepet vállalnak és kapnak a hatalomban, amit megkönnyít, hogy a 2005-ös választással szemben ezúttal nem bojkottálták a szavazást, sőt, az általuk lakott területeken, például Anbár tartományban az átlagnál jóval magasabb arányban vettek részt.
A felekezeti helyzet politikai leképezése messze nem ilyen egyértelmű. Például Núri al-Máliki Jogállam Koalíciója ugyan a miniszterelnök síita iszlamista Dáva (Hívószó) pártjára alapul, ám vannak benne szunnita törzsfők, síita kurdok és keresztények is: fő céljuk az iraki nemzeti identitás képviselete, restaurációja a szektariánus harcok évei után. Málikiék fő vetélytársa a Iraki Nemzeti Szövetség, amelyben a síita Amerika-ellenes Muktada asz-Szadr hitszónok és Ahmad Csalabi korábbi emigráns ellenzéki mellett szintén vannak szunnita elemek is. Igazi „harmadik erő” a Nyugat-barát iraki kurdoké, akiknek két pártja a Kurdisztáni Szövetség égisze alatt indult a parlamenti választásokon. Súlyuknál fogva szavuk eddig is, ezután is fontos lesz, ami koalíciós részvételt ér amellett, hogy Irak elnökét, Dzsalal Talabanit is ők adják. A legfőbb ellenzéki erő a szunnita dominanciájú Iraki Nemzeti Mozgalom, amelynek két vezéralakja a szunnita Tarik al-Hasemi alelnök és a szekuláris síita Ijád Allávi volt miniszterelnök. Úgy tudni, Málikiék nyertek a síita tartományokban, míg a szunnitákban Alláviék, s hogy a kormányfő koalíciójának partnereket kell keresnie, amiben Muktada asz-Szadrra számíthatnak.