Házkutatás. Tegnap reggel a szerb rendőrség különleges alakulatai szállták meg Ratko Mladics hágai körözött belgrádi villájának környékét. Az épületben most felesége, Bosza és fia, Darko lakik. A négyórás házkutatás után videoszalagokat, lemezeket és más adathordozókat, 15 éves határidőnaplókat és kisebb összegű készpénzt vittek el. Hogy mi volt a rendőri akció célja, nem lehet tudni. Abból, hogy lemérték a háznak a helyiségeit, falait, arra lehetne következtetni, hogy titkos helyiség után is kutattak. Arra gyanakodnak, hogy Mladics családja részt vesz a vádlott rejtőzködésének pénzelésében. (S. I.)
Hosszú a vádirat szerinti bűnlajstroma. A Milosevics által létrehozott bűnszövetkezet tagjaként megszervezte a rezsim számára a márkatízmilliók kicsempészését a ciprusi bankokba, de az általa kezelt pénzekből finanszírozták Milosevics szocialista pártját, a neki dolgozó állambiztonsági szolgálatot, és segítettek mintegy ezerkétszáz rezsimhű vállalatot. Kertesz tagadja a vádakat.
Az a gyanú, hogy a vámokból befolyt márkamilliókból pénzelték a Milosevics-rezsim legsötétebb gonosztetteit. S mindezt valamiféle árnyék-pénzügyminiszterként Kertesz irányította. A bűnvállalkozásnak rajta kívül még két tagja volt, az egyik, Jovan Zebics, aki ellen halála miatt megszüntették az eljárást, a másikat, Nikola Sainovicsot pedig a hágai törvényszék ítélte el 22 évre.
A vajdaságiak és a vajdasági magyarok azonban nem csak a gazdasági bűncselekményekkel kapcsolatban emlékeznek a bácspalánkai Mihalj Kerteszre. Ő volt az 1988. évi vajdasági tüntetések – az úgynevezett joghurtforradalom – egyik szervezője, aki nem kis mértékben járult hozzá az akkori vajdasági hatalom megdöntéséhez és az autonómia megszüntetéséhez. Ő vezette a palánkaiakat az újvidéki tömeggyűlésre, s ő mondta ki azt a hírhedt mondatot, hogy: „Ha én mint magyar nem félek Szerbiától, akkor miért fél a szerb Szerbiától?”
Mihalj Kertesz azonban – ha ősei magyarok is voltak – már nem beszélt magyarul. Családjában senki sem. A vajdasági magyar sajtó úgy próbálta tudatosítani, hogy ez az ember nem tartozik a magyar nemzeti közösséghez, hogy nevét nem írta le magyarul. Még most is szerbül közli a vádlott nevét a peréről szóló tudósításokban a vajdasági magyar sajtó. Hogy ő minek tartotta magát, nem lehet tudni. Csak annyit tudhatunk, hogy abban az elhíresült egy mondatban – a magyar közösség számára is hátrányos politikai okokból – magyarnak vallotta magát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!