Elvarázsolt feleségek

Fritz Graf, a latin filológia és a vallástörténet professzora, az Ohio State University oktatója tollából nemrégiben magyarul is megjelent az antikmágia-kutatás öszszegzése. A szerző nem állítja szembe a mágiát a vallással, inkább azt mutatja meg, hogy előbbi is az isten–ember kapcsolat egyik formája. (Lényeges persze, hogy a kereszténység előtti korról és annak tarka hitvilágáról beszélünk, amely a késő görög archaikus kortól a római császárság végéig terjed.) Tehát a mágus nem ateista, hanem hívő, gyakran hasonló beavatásokban részesül, mint a kor hétköznapi figurái, olykor kiforgatja a vallási rituálékat, átfordítja, nevetségessé, botrányossá, kultuszrombolóvá változtatva őket, hogy valamely istenséget fel tudjon használni a céljaira.
Graf tudományos igényű, ám élményszerű és olvasmányos kötete középpontjában a mágus áll, akinek helyzete marginális az antik társadalmakban. Azonban nemcsak félelmetes és időről időre tiltott foglalkozása, idegensége tartja a társadalom szélén, hanem a beavatások révén elért sajátos tudatállapota is, amely képessé teszi különös tettekre. Tágabb értelemben mágusnak tartják a goészeket, vagyis a halottsiratókat, halottkísérőket, akik állítólag fel tudnak támasztani halottakat, és jósolni is képesek. Szűkebb értelemben azok a mágusok, akiktől a görögök, rómaiak főként per- és versenyátkokat, szerelmi kötéseket rendelnek meg. Tevékenységük iszonyú: ólomtáblácskára írják a kötéseket, hogy melyik tanú ne tudjon elmenni a tárgyalásra, ne tudjon megszólalni, vagy ne számítson semmit, amit mond. A táblácskát pedig bedobják egy fiatalon, még házassága előtt elhunyt halott sírjába, hogy ő legyen a közvetítő a végrehajtó istenséghez vagy démonhoz. Azért a fiatal halottakra és az erőszakos halált haltakra vadásznak, mert úgy tartják, őket annyira bántja életük korai elvesztése, hogy könnyen rávehetők az élők bántalmazására. Fiatal halottakra lesnek a jósok is, megszerzik a testet, aztán az alvilágba letérve megszerzik a lelket, és jóslásra kényszerítik.
A kötetben szereplő mágikus technikák egy része később elterjedt egész Európában, s a kutatások tanúsága szerint túlélte a keresztény századokat. Ha Fritz Graf dermesztő összegzését a köztudatba eljutott különös magyarországi esetek szempontjából faggatjuk, hát arra is van válasz, mire kellhet többek között egy valaha nagy hatalmú és/vagy köztiszteletben álló ember koponyája. Például jóslásra. Graf ír a rituális gyermekgyilkosságokról is, amelyeket azért követtek el a mágusok, hogy a tettel a megrendelő ellenségét vádolják meg egy istenség előtt, s így a mágus által megidézett felsőbb hatalom haragját az ellenség fejére vonják.
A kötet londoni, párizsi és egyéb nagyvárosok könyvtáraiban őrzött varázskönyveket, papiruszokat, régészeti leleteket, antik irodalmi anyagokat vallat és idéz. Meglepetésünkre kiderül például, hogy a szerelmi kötések megrendelői szinte kizárólag férfiak, akik mind házasság reményében rendelnek meg varázslatokat. Az ok pedig: a társadalmi felemelkedés reménye az elvarázsolt, jómódú feleség révén.
(Fritz Graf: A mágia a görög–római világban. Ford.: Torma Péter. Gondolat Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 3590 forint)