Fókuszban az unió Duna-stratégiája

Jurópa egyik legtöbbször felidézett folyója, a Duna impozáns keringőkre és elmúlt korok eleganciájára emlékeztet. De a Duna Európa egyik ütőere is. Az Európai Bizottság most azon dolgozik, hogy sikerüljön hasznosítani azt a mérhetetlen gazdasági, társadalmi és környezeti potenciált, amely az Európa második leghosszabb – és egyedülálló módon négy fővárost, Bécset, Pozsonyt, Budapestet és Belgrádot is érintő – folyója mentén húzódó kiterjedt térségben rejlik.
A 14 országot – köztük nyolc az Európai Unió tagja, hat pedig egyelőre nem – összekötő Duna közös érdekeket is jelent a partjai mentén élő 115 millió embernek. Ezek az érdekek pedig nem ismerik a hivatalos országhatárokat. Ha a hajózási útvonal egy szakaszán valami történik, az több száz kilométerrel távolabb is pusztító hatással járhat, amiről a környezetszennyezés, az árvizek és a közlekedési torlódások áldozatai hosszasan tudnak mesélni.
A Duna-stratégiát 2010 végén mutatja be a bizottság, végrehajtása pedig várhatóan a jövő év elején indul, amikor hat hónapig Magyarország fogja betölteni az EU soros elnökségét. Először a részt- vevő EU-tagországokban működő érintettektől várunk elképzeléseket, a folyamatba azonban másokat is szeretnénk bevonni: miután világosabb képünk lesz arról, merre is tartunk, aktívan be fogjuk vonni az EU határain túli szomszédainkat is. Az ötletfolyam előtt hivatalosan a február eleji ulmi (Németország) konferencia nyitotta meg a kapukat. A magas szintű politikai képviselet és az összes résztvevő elkötelezettsége mind ékes bizonyítéka a stratégia fontosságának. A figyelem ezen a héten Magyarország felé fordul, hiszen február 25–26-án Budapest ad helyszínt a megbeszélések következő fordulójának.
A területen élő és működő partnerek számára a stratégia olyan új együttműködési formát jelent, amely messze túlmutat a meglévő tevékenységeken. Új intézmények és bürokrácia létrehozása nélkül fogja kiaknázni a makrorégió erősségeit, hogy ezeket az egész közösség javára fejlessze. A kezdeményezés segíthet megszüntetni a múlt egyenlőtlen örökségét: hatalmas gazdasági, társadalmi és infrastrukturális különbségek alakultak ki az országok között, amelyek egykoron természetes partnerek voltak, de a vasfüggöny évtizedekre mesterségesen elválasztotta őket.
Az első lépésre júniusban került sor, amikor az EU vezetői felkérték a bizottságot, hogy készítsen stratégiát a Duna térségére. Ez azonban nem felülről vezérelt folyamat, amelynek keretében brüszszeli hivatalnokok döntenék el, hogy mi a legjobb azoknak, akiket nem is ismernek. Épp ellenkezőleg: a kezdeményezés sikere attól függ, mennyi kreatív és lendületes hozzájárulást adnak azok az emberek, szervezetek és intézmények, amelyek jól ismerik a helyi problémákat, és tudatában vannak a potenciális lehetőségeknek is. A bizottságnál csupán koherens stratégiává rendezzük azokat az elképzeléseket, amelyeket a regionális és egyéb hatóságoktól, az üzleti közösségtől, a civil társadalomtól és másoktól kapunk.
A folyamat seregnyi témára terjedhet ki: közlekedés, energia, környezet, kockázatmegelőzés, társadalmi-gazdasági fejlődés, oktatás, illetve nemzeti és regionális identitás és kultúra. A sikerre a lehető leggyakorlatiasabb és legkonkrétabb javaslatoknak van a legnagyobb esélyük. A Duna-medence például több mint 300 madárfajnak ad otthont, köztük néhány rendkívül ritkának is. Sürgősen cselekednünk kell, hogy az ipari és a mezőgazdasági környezetszennyezés ne fenyegesse létüket. A belvízi útvonalak hálózata szintén megérett egy alapos fejlesztésre: a dunai hajózás jelenleg alig 10 százalékát teszi ki a rajnainak. Magyarország máris hozzájárult a stratégia megformálásához, amikor például rámutatott arra, mekkora szükség van az ivóvízminőség javítására, a gázvezetékek és az elektromos hálózatok összekapcsolására, illetve a tengerparti és kikötői fejlesztések ösztönzésére.
A térség országai közötti együttműködés egyre intenzívebbé válik, amint az a Délkelet-európai transznacionális együttműködési program által támogatott első projektekből is látható: közülük hét – a hajókon keletkező hulladék kezelésétől kezdve az árvízi kockázatértékelésig – a Dunára fókuszál. A végül kiválasztott projektek már meglévő európai, nemzeti és regionális költségvetésekből és programokból kapnak pénzügyi támogatást, nem kell hozzájuk új finanszírozást találni. A stratégia azonban szeretné maximalizálni a térség számára rendelkezésre álló jelentős összegű uniós pénz hatását – 2007–2013 között csak a strukturális alapokból mintegy 100 milliárd euró –, és azt is demonstrálni kívánja, hogyan segíthet a helyi problémák kezelésében a makroregionális együttműködés.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a semmiből indulunk. A térségben már számos partnertől kaptunk konstruktív hozzászólásokat. Ezenkívül építünk az első makrorégió, a balti-tengeri stratégia tapasztalataira is: most válik hasznunkra az a jártasság, amelyet a számtalan különböző érdek összeegyeztetése során szereztünk. A folyamat a nyár elejéig folytatódik további rendezvényekkel, amelyeknek Ausztria és Szlovákia (április), Bulgária (május) és Románia (július) fog helyet adni. Ezenkívül szeretnénk minél több gondolatot kapni a polgároktól is, akiket ezúton kérek, hogy küldjék el észrevételeiket a következő e-mail címre: [email protected].

A szerző a regionális politikáért felelős európai biztos