A Szamos–Kraszna-közi árvíztározó építését még a Med-gyessy-kormány határozta el, amikor meghirdette a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése nevű árvízvédelmi programot. Az építendő hét árvíztározó feladata az volna, hogy az árcsúcsok idején csökkentsék a Tisza védműveire nehezedő nyomást. A törvénybe is foglalt program szerint 2007. december 31-ig kellett volna megépülnie a Szamos menti tározónak, ám a létesítmény építése még el sem kezdődött. A késedelmet a szaktárca kérdésünkre azzal magyarázza, hogy a környezetvédelmi engedélyek kiadásakor kiderült: a leendő tározó olyan területeket is érintett, amelyek részei a zöld-agrárgazdálkodásra létrehozott Natura 2000 programnak, ezért új nyomvonal kijelölésére került sor. Ez az eljárás a tervezési időszakot meghosszabbította.
Uniós csatlakozásunk után a Szamos menti beruházás bekerült a Brüsszel által finanszírozott nagy programok közé. Jelenleg a kivitelezéssel és a PR-tevékenységgel kapcsolatos közbeszerzési eljárásnál tartunk. Aki az utóbbi tendert megnyeri, annak hálátlan feladat lesz elhitetni az érintett települések lakóival, hogy a beruházás a javukra válik. Földjeik elértéktelenedésével szemben ugyanis aligha lehet azt a sokat ismételt érvet felhozni, hogy a szántók helyén létesül egy horgásztó, aminek köszönhetően felvirágzik a falusi turizmus. A víztározó számára kijelölt 5500 hektárnyi terület nyolc települést érint közvetlenül: Szamosszeget, Szamoskért, Tunyogmatolcsot, Ko-csordot, Győrteleket, Mátészalkát, Ópályit és Nagydobost. A tározó területének mintegy 70 százaléka jó minőségű, szántóként használt termőföld. Az itteni terméshozamok az országos átlag felettiek. A majdan időszakosan elárasztandó területet most mintegy 400 gazda műveli, akik féltik a megélhetésüket. Tiltakozásukat és ellenvetéseiket már megfogalmazták számos fórumon, de hangjuk nem ért el a fővárosig. Miután – mint mondják – kihagyták őket a döntéshozatalból, és semmilyen befolyásuk sincs az eseményekre, a Nemzeti Jogvédő Szolgálathoz fordultak. A 2006-os rendőrségi fellépés áldozatait sikerrel képviselő jogászcsapat vállalta az ügyüket. E napokban adták be keresetüket a bíróságra.
Az érintett nyolc település polgármestere nemrég közös nyilatkozatot adott ki a beruházás megvalósítása ellen. Mint írják, „csúnyán becsaptak bennünket”, a kormány semmit sem úgy akar megoldani, amint ahogy az le van írva a vonatkozó törvényben. Bár a szaktárca korábban begyűjtötte a településvezetők hozzájárulását, csakhogy akkoriban egy sor kiegészítő beruházást is megígértek nekik, ám ezek mára – a nyolcszori módosítás következtében – eltűntek a tervből. A polgármesterektől egykor beszerzett nyilatkozat azért fontos, mert a kormány alighanem ezzel tudta le az uniós pályázatokban megkövetelt „társadalmi egyeztetést”.
A tárcánál persze másként látják. Kérdésünkre a következőt válaszolták: „A tározó tervezése során és azóta is rendszeres az egyeztetés az érintettekkel. A vízjogi létesítési eljárás során minden érdekelt észrevételeket tehetett.” A polgármesterek ennek az ellenkezőjét mondják. Sőt közleményük szerint például Szamosszeg polgármestere hiába kért írásos magyarázatot Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi minisztertől arra, hogy miként igazolták a társadalmi támogatottságot az EU számára, választ nem kapott. Mátészalka polgármestere, Szabó István lapunknak szintén megerősítette: társadalmi támogatottságról a valóságban szó sincs. Szamos-szeg, Kocsord és Tunyogmatolcs önkormányzatai már a kezdet kezdetén testületi határozatokban rögzítették: nem támogatják a beruházást. A tervezés során figyelmen kívül hagyták az érintettek érdekeit.
Szabó István szerint a kormány középszintű vízügyi szakembereket küld ki az emberek utólagos tájékoztatására. A lényegi döntéseket meghozó politikusok messze elkerülik az érintett lakosságot. A polgármestereket is félrevezették, amikor útfelújításról, belvízrendezésről, menekülőutakról, a szennyvízkezelés megoldásáról szónokoltak nekik magas beosztású szocialisták. Ám mindezek kikerültek a programból. A tárca azt ígéri, hogy az önkormányzatok majd később pályázhatnak, s ha nyernek, ezek keretében megvalósíthatják a hiányzó pótberuházások egy részét. Ám ehhez a falvaknak már önrészt kellene biztosítaniuk, amire nincs forrásuk – emlékeztet Szabó István.
Így felmerül a gazdák tisztességes kártalanításának a kérdése. A kormány eredetileg „teljes kártalanítást” ígért, ám ennek tartalmát írásban nem rögzítették. Az eredetileg ajánlott 150 ezer forint hektáronkénti egyszeri kárpótlás helyett először aranykoronánként 6000 forintot szavazott meg a parlament a gazdáknak, majd ezt 2009-ben 8000-re emelték. Ez az összeg azonban nem kielégítő – mondják a gazdák, akiknek egyik szószólója Puskás Csaba. A szamosszegi agrármérnök-gazdálkodó elmondta, a gazdák többsége e területen kukoricát és gabonát termel. Ha itt minden tavasszal 45-50 napra víz alá kerül a terület, akkor őszig kis se szárad, lehetetlen termelni bármit is. Ha ellehetetlenül a gazdálkodás, akkor nemcsak a földjük veszíti el az értékét, de eladhatatlanná válnak a házaik is. Mivel itt a földművelés jelenti az egyetlen pénzkereseti lehetőséget, az életmód megszűnésével maguk a falvak is halálra ítéltetnek. – Ez lenne a cél? – teszi fel a költői kérdést a gazdálkodó.
Ráadásul az, hogy négy szakértő négyféle adatot ad meg azzal kapcsolatban, hogy a víztározó menynyivel lesz képes csökkenteni a Tisza szintjét, mindenképpen elgondolkodtató. Tudomásunk van arról, hogy az eredetileg elképzelt egy méter helyett a számítások 12–60 centiméter között oszlanak meg. Ha ez utóbbi állítás az igaz, akkor az vízügyi szempontból is megkérdőjelezi a 16,74 milliárdos beruházás indokoltságát. A Szamos mentén sok évvel ezelőtt már építettek egy-egy víztározót, ám ezekbe emberemlékezet óta nem engedtek vizet. A Szamos utoljára 1970-ben jelentett árvízveszélyt. Kérdés, hogy hidrológiailag kellően megalapozott-e ez a beruházás? És ha nem indokolt, akkor mégis milyen érdek miatt érdemes 400 gazdát és nyolc települést tönkretenni?
Az egyik lehetséges választ e kérdésre személyesen Suchman Tamás szocialista politikus adta meg, amikor 2005. szeptember 7-én, a nyíregyházi megyeházán a következőt mondta: „Külföldi befektetők többet látnak ebben a fejlesztésben, mint mi. Nagy az érdeklődés, de csak az első kör lezárása után lehet őket beengedni.” Vajon miféle befektetőkre gondolhatott, akik hajlandók egyévente ötven napra elárasztott sártengerbe pénzt tenni? Vagy lehet, hogy Suchman és üzletfelei tudnak valamit, amit a helyiek nem?
origo.hu
Zöldhulladék égetése: ennyibe kerülhet, ha megszegjük a szabályt
