Hazánk külpolitikai lehetőségei példátlanul beszűkültek a trianoni békediktátum 1920. június 4-i aláírása után. „Átkozott a kéz, amely ezt a békét aláírja” – hirdették a korabeli revíziós plakátok. A szignálókat Párizsba küldő Simonyi-Semadam Sándor kormánya szinte azonnal le is mondott, és a következő, gróf Teleki Pál vezette kabinet óriási nehézségek elé nézett, amint az övét hamarosan váltó gróf Bethlen István-adminisztráció is. Az 1921-es év különösen zavarosan alakult, jelezve Budapest nemzetközi elszigeteltségét, cselekvésképtelenségét és általában a közép-európai helyzet bonyolultságát. A diplomáciai zűrzavar csúcsa a szintén vesztes Ausztriának átadni rendelt nyugat-magyarországi területsávért kibontakozott felkelés volt. Ugyanekkor azonban Baranya vármegye szerb megszállás alatt állt, IV. Károly pedig 1921. tavaszi visszatérése után – a felkeléssel egy időben – immár másodszor kísérelt meg újabb restaurációt.
Mindezek a jelek arra utaltak, mondja a Trianon- és irredentizmuskutatásairól ismert Zeidler Miklós történész (ELTE BTK), hogy Magyarországnak el kell fogadnia az új határokat és a nemzetközi konstellációt. Legalábbis egy ideig. Noha a két világháború közötti magyar külpolitika legfőbb céljává érthetően a trianoni határok revíziója vált, Budapest a húszas évek első harmadában egyszerre képviselte (társadalmi nyomásra is) a revíziót és a beilleszkedés (reál)politikáját. Bethlen István 1921. áprilisi programbeszédében a trianoni béke nyomán létrejött helyzetbe való kényszerű beilleszkedést hangsúlyozta. 1923-ban kijelentette: ha nem alkalmazkodunk Európa érdekeihez, bármennyire igazunk van is, békebontóknak fognak tartani bennünket. A trianoni vesztegzárból kitörni igyekvő Magyarország dolgát megnehezítette a Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia által kötött kisantantszerződés, amelynek eredményeként franciabarát antirevíziós gyűrű formálódott az ország körül. A magyar–jugoszláv kapcsolatokkal is foglalkozó, a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán oktató Hornyák Árpád történész azonban rávilágít: a Párizs részéről kezdetben fenntartásokkal figyelt Beneš-projekt csak egy francia kormányváltás után talált elfogadásra a Quai d’Orsay-n. Ettől kezdve az elszigeteltség feloldására két mód kínálkozott, amelyet Magyarország kiválóan kihasznált. Először is Budapest a Bethlen-évtizedben mindig a franciákkal rivalizáló Londonra sandítva tett óvatos külügyi lépéseket. Másodsorban 1922 őszén hazánkat brit segítséggel felvették a Népszövetségbe, amivel jogilag egyenrangú nemzetközi szereplőnek ismerték el.
A külpolitikai helyzet viszonylagos stabilizálása után Magyarország a kisantant egységének megbontására törekedett, amely leggyengébb láncszemének – mondja Hornyák Árpád – 1926 során két-három hétig Belgrád tűnt. A Jugoszláviához való közeledés azonban csaliként is felfogható volt a szerbekkel területi vitában álló Olaszország számára, amely hamarosan élénk érdeklődést kezdett tanúsítani a magyarok iránt. 1926 második felében felmerült egy veszteseket és elégedetlen első világháborús győzteseket tömörítő magyar–bolgár–albán–olasz blokk terve, Mussolini pedig több ízben is kijelentette: „A Duna-medence jelenlegi berendezkedését nem lehet véglegesnek tekinteni.”
Mindkét szakértő egyetért abban, hogy 1927 tekinthető a trianoni rezervátumból való kitörés évének. Ezt jelezte, hogy Magyarország Népszövetség általi pénzügyi és katonai ellenőrzése 1927. május 15-én szűnt meg; ebben az évben jelent meg a brit sajtómágnás, Lord Rothermere Magyarország helye a nap alatt című revíziópárti cikke; és hamarosan fegyverszállítási botrányba is keveredtünk, amikor Szentgotthárdnál lelepleződött egy visszaadott világháborús fegyvereket szállító olasz szerelvény. Bethlen 1927. április elején ötnapos római látogatást tett, amelynek során barátsági szerződést írt alá. Az évtized elejéhez képest változást jelzett 1928-as debreceni beszédének hangvétele, amelyben kijelentette: „mi nem tartományokat vesztettünk el, bennünket földaraboltak. Fajunk egyharmadáról örök időkre le nem mondhatunk. Ezekre a határokra egy végleges békét felépíteni nem lehet. Nekünk más határokra van szükségünk.” Innentől kezdve aktív szövetségkeresés és -építés folyt. 1929-ben az osztrák kormány barátsági szerződést írt alá hazánkkal. A magyar külpolitika, felismerve a csehszlovák–lengyel határvitákból adódó ellentéteket, 1928-ban szerződést kötött Varsóval. 1930 októberében Bethlen Mustafa Kemallal tárgyalt Ankarában, ahol kisantant- és pánszlávellenes magyar–török barátsági szerződés született. A miniszterelnök 1930. novemberi berlini látogatásán pedig a németek minden magyar elképzelést illetően készségesnek mutatkoztak.
Az 1920 és 1931 közötti évtizedben tehát Magyarország sikeresen növelte mozgásterét, és kitört a Trianon utáni elszigeteltségből. Bethlen évtizedes kormányzása alatt egyedül a kisantant egységének megbontása nem sikerült. Az 1932–1936 között kormányozó és belpolitikai stílusváltást hozó Gömbös Gyula külpolitikája – értékel Zeidler és Hornyák egybehangzóan – azonban nem tagadta meg Bethlen örökségét. Pedig 1933. június 17–18-án a miniszterelnök Berlinben tárgyalt Hitlerrel, sőt Erfurtban részt vett a rohamosztagosok csapatszemléjén. Ez nagy felháborodást keltett, mivel az ellenzék azzal gyanúsította Gömböst, hogy ideológiai vonzalom motiválta, noha Hitler csupán csehszlovák relációban nyilatkozott a magyar revíziós törekvések mellett, a kormányfő célja pedig a német piac magyar gabona előtti megnyitása volt. Akkor persze nem merült fel eszmei kötődés vádja, amikor 1934. február 6-án Rómában aláírták a Magyarország és a Szovjetunió közötti kapcsolatfelvételről szóló szerződést. Az viszont már tudatos szövetségépítés volt, amikor 1934. március közepén Rómában parafálták azt a három jegyzőkönyvet, amely olasz–magyar–osztrák együttműködést ígért.
„Sötét és viharteljes idő következik, Közép-Európa kis népeire vagy a keleti szláv óriás fog kezet emelni, vagy a Drang nach Osten, vagy egymással megegyezve mindkettő” – mondta Bethlen 1933-ban. Azt talán ő sem gondolta, hogy csupán fél évtized kell ehhez.
Magyarország 1920 és 1936 közötti külpolitikai erőfeszítéseiről szól hétfőn az Ősök tere.
Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Így telt Gyárfás Tamás első napja a börtönben
