A lisszaboni szerződés életbelépésével új dimenzióba lépett az Európai Unió. Úgy tűnik azonban, hogy az új tagállamoknak nem sok babér termett a stratégiai posztok elnyerésében. Jelentheti-e ez azt, hogy emiatt két részre szakad az EU?
– Nem hiszem, hogy ez lehetséges. Egyrészt, mert nagyon nagy erőfeszítéseket tettünk azért, hogy a mi pártcsoportunkhoz tartozó lengyel Jerzy Buzek legyen az Európai Parlament elnöke. Vita is volt a csoporton belül, mert sokan az olasz jelöltet támogatták, ám én végig kiálltam Buzek mellett. Másrészt ez azért sem lehetséges, mert ha stratégiai posztokról beszélünk – mint például az EP költségvetési posztja – nem számít, hogy ki kapja meg, mert elsősorban konszenzusra kell törekedni. Így az ilyen posztokat elnyerő tagoknak nagyon nehéz a nemzeti érdekeket előtérbe helyezni és megvédeni saját államát. Míg egy kevésbé kulcsfontosságú poszton sokkal jobban lehet érvényesíteni a nemzeti akaratot. Amit ön mond, az egy kifejezetten nacionalista szemlélet, amely azzal számol, hogy nekem megvan-e egy adott poszt, lehetőség, helyzet, vagy sem. Hogy lássa mégis, milyen nehéz ez a helyzet, említhetném Görögország példáját, ahol Angela Merkel került stratégiai helyzetbe, mert gyakorlatilag neki kell a görög euró válságát orvosolni. Nehéz helyzetét pedig mi sem példázza jobban, mint hogy olyan döntéseket kell hoznia, amellyel saját szavazóinak 80 százaléka nem ért egyet…
– Akkor miért lehetséges az, hogy a 2004-ben csatlakozott közép-európai államok többségében az emberek gyarmatként tekintenek magukra, és úgy érzik, kívül esnek az unió verőerén?
– Azt hiszem, Jerzy Buzek kinevezése csökkenti és eloszlathatja ezeket a kételyeket, félelmeket.
– Ha már kételyekről beszélünk. Sokan gondolják úgy, hogy a lisszaboni szerződés következtében létrehozott két új posztra – az uniós elnöki és a külügyi főmegbízotti – jobb jelölteket is találhattak volna, mint Herman Van Rompuy vagy Catherine Ashton. Ez különösen a brit baloldali Ashton kinevezésére igaz. Nem gondolja, hogy egy rutinosabb karrierdiplomata, mondjuk Radoslaw Sikorski lengyel vagy Carl Bildt svéd külügyminiszter alkalmasabb lett volna a külügyi csúcstisztség betöltésére?
– Ez a kérdés ennél komolyabb politikai konszenzust követelt. A külügyi megbízott esetében valóban egy stratégiai posztról van szó. Ám mivel új tisztségről beszélünk, várjuk meg, hogyan is működik ez a gyakorlatban. Magát Catherine Asthont nem ismerem, így róla, munkásságáról nyilatkozni nem tudok, de úgy gondolom, a belga Van Rompuy okozhat még kellemes meglepetéseket Európának. Egy roppant jó munkabírású politikus, aki állam- és kormányfőkkel tárgyal majd, és nagyon jó konszenzuskeresésben. Tudom, hogy a sajtó és a fiatalok egy jóvágású, kellemes megjelenésű arcra vágytak. Azt azonban meg kell érteniük, hogy nem olyan emberekre van szükségünk, mint mondjuk a brit munkáspárti Tony Blair, aki érdemi munka nélkül csak megjelenni szeret, megmutatni magát, hogy itt vagyok, hanem olyan kemény munkabírású politikusra, aki egységet teremt, összefogja az európai kormány- és államfőket.
– Mit szól akkor ahhoz, hogy az Európai Parlamentben a minap Nigel Farage brit képviselő egy felmosórongyhoz hasonlította Van Rompuy elnököt? Megengedhető-e ez a stílus az EP-ben?
– Nem. Semmiképpen sem. Azt hiszem Buzek EP-elnök helyes döntést hozott, amikor 3 ezer euróra büntette Farage képviselőt. A britek egyébként Hans-Gert Pöttering egykori EP-elnököt is lenácizták már. Akkor is felálltam, és tiltakoztam az ilyen beszéd ellen.
– Visszakanyarodva kicsit még Catherine Ashtonra. Az a szóbeszéd járja, hogy a bárónő brit diplomatákkal próbálja meg feltölteni új adminisztrációját, amit történetesen az ön hazája, Franciaország, illetve Németország is ellenez. Nem gondolja, hogy az effajta adminisztrációépítésnél szabályozni kellene, hogy egy-egy tagállamból hány személyt válasszanak ki a tisztségekre?
– Ezen jelenleg is dolgozunk, külön néppárti munkacsoportot hoztunk létre, és a héten beszélünk erről José Manuel Barroso bizottsági elnökkel is. Hogy nagyon finoman fogalmazzak, eddig csak zajokat hallottunk a folyosókon, de az új külügyi szolgálatba még egyetlen személyt sem neveztek ki. Csak neveket és számokat rebesgettek, a konkrétumok azonban 3-4 héten belül látszanak majd. Azt ugyanakkor le kell szögeznem, az EP csak a – 700-750 főből álló – teljes szolgálatot, annak költségvetését ellenezheti, vagy támogathatja. Nem emelhetünk ki, nem kifogásolhatunk konkrét személyeket, ezt csak a bizottság teheti meg.
– A Fidesz néppárti szerepéről szólva Orbán Viktor többször hangsúlyozta, hogy a csoport egyetlen tagja sem szerzett soha akkora támogatottságot EP-választáson, mint tette azt pártja legutóbb. Ennek fényében miként nőtt a súlya a Fidesznek a Néppárton belül?
– Azt hiszem, ezt jól tükrözi egy Schmitt Pál EP-alelnöké és Orbán Viktor újbóli néppárti alelnökké történt kinevezése, amiből láthatja, mi tiszteljük a győzteseket.
– Ez ugyanakkor jelenthet-e előnyt az érdekérvényesítés kapcsán olyan kényes esetekben, mint mondjuk a szlovák nyelvtörvény?
– Ha diszkrimináció éri az uniós állampolgárokat, ott fel kell lépnünk ez ellen. Ezért működik a strasbourgi emberjogi bíróság. Ám a közösségi érdekek mellett vannak tagállami érdekek is, a nemzeti törvénykezésbe pedig nem nyúlhatunk bele. Ezért jobban örülnénk, ha ezt a kormányfők oldanák meg. De nézze, Orbán Viktor – annak ellenére, hogy 8 éve már nem kormányfő – folyamatos kapcsolatot tartott velünk, mérhetetlen munkabírása és állandó aktivitása olyan politikusokkal van egy szinten, mint Angela Merkel, Nicolas Sarkozy, Silvio Berlusconi, Jean-Claude Junker. Így azt gondolom, Orbán Viktor kormányfővé választását követően képes lesz megoldani ezt a problémát.
origo.hu
Ez történik akkor, ha nem ivott alkoholt, de bejelez a szonda
