Mától vasárnapig Brazíliában és Argentínában tárgyal Balázs Péter külügyminiszter. Mint a minisztérium honlapján az út előzeteseként olvasható, Magyarország tudatosan építi kapcsolatait azon globális, leggyorsabban fejlődő gazdaságú partnereivel, amelyek a G20 tagjaként egymás között is egyre szorosabb egyeztetéseket folytatnak. Törökország, India és Kína után a két dél-amerikai államban tett látogatás is ebbe a folyamatba illeszkedik. Ha alaposabban megvizsgáljuk a Külügyminisztérium vezetőinek utóbbi időben tett utazásait, akkor egy másik logika is kirajzolódik. Egyrészt ezek az országok korántsem tartoznak a magyar külpolitika fő sodrába. Másrészt feltűnően sok ezek között az olyan hely, ahol manapság korántsem olyan zord az időjárás, mint most Magyarországon. A külügyminiszter legutóbbi útjai esetén mindez akár lehetne még a véletlenek egybeesése is, nehezen igazolható azonban, miért járt a tél elején Várkonyi László szakállamtitkár a Dél-afrikai Köztársaságban, Botswanában és Namíbiában, most pedig Kenyába készül. De az is nehezen támasztható alá észérvekkel, miért tart a választások közeledtével regionális nagyköveti értekezletet Tiranában egy másik szakállamtitkár, Faller Jenő. A sok utazás már Szabó Vilmos politikai államtitkárnak is feltűnt, mivel információink szerint jelentést kért a szóban forgó afrikai kiruccanásról.
Külügyi forrásaink szerint már csak azért is furcsa és indokolatlan ez az aktivitás, mert rövidesen lejár a gyakorlatilag ügyvezető kormány hivatali ideje. Nem beszélve arról, hogy jó ideje csak a megszorításokról hallunk. Leépítésekről, külképviseletek bezárásáról és eladásáról, legutóbb pedig a nagykövetségek protokollkeretének újabb megnyirbálásáról.

Ez történik akkor, ha nem ivott alkoholt, de bejelez a szonda