Tiszta lappal a román forradalomról

A húsz évvel ezelőtti romániai véres eseményeket övező megannyi rejtély megfejtésében bízik a román társadalom azután, hogy a bukaresti kormány feloldotta az 1989-es forradalom peranyagának titkosítását. Az intézkedést egy bukaresti forradalmárszervezet érte el bírósági úton, és a hozzáférhető katonai dokumentumok sokak szerint bebizonyítják majd, hogy államcsíny történt.

2010. 04. 05. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Noha korábban meggyőződéssel hittem, hogy 1989-ben forradalom ment végbe Romániában, ma egyre több a kérdőjel bennem az akkori eseményekkel kapcsolatban – jelentette ki sokat sejtetően Emil Boc román miniszterelnök azt követően, hogy kormánya nemrégiben rendeletben feloldotta a tilalom alól azokat az utolsó dokumentumokat is a forradalom peranyagából, amelyekhez mindeddig nem férhetett hozzá a közvélemény. A jobbközép Demokrata-Liberális Pártot (PDL) irányító Boc azzal magyarázta a döntést, hogy ezek a katonai titkok – napiparancsok, az akkori tűzharcokban részt vevő alakulatok, főtisztek jelentései – immár nem sértik Románia nemzetbiztonságát, nem jelentenek veszélyt a közrendre, nem sértik sem közjogi, sem magánszemélyek érdekeit. Az intézkedés nem mellesleg a romániai forradalmárszervezetek győzelme, ezek ugyanis többször kérték a titkosítás feloldását, kifogásolva, hogy a rendszerváltás után húsz évvel sem férhetnek hozzá ezekhez az iratokhoz. A bukaresti események kirobbanásának időpontja alapján 1989. december 21-re keresztelt egyesület keresete alapján a strasbourgi európai emberjogi bíróság tavaly arra utasította a bukaresti főügyészséget, tegye lehetővé, hogy a forradalmárok hozzájussanak a forradalom peranyagában szereplő valamennyi titkos adathoz. Döntő jelentőségű volt az ügy szempontjából az is, hogy Teodor Maries, a szervezet elnöke több alkalommal éhségsztrájkkal tiltakozott a román hatóságok titkolózása ellen. Január közepén megkezdett hasonló akcióját ezúttal is csak akkor hajlandó abbahagyni, ha valóban fellebben a fátyol a forradalom megannyi titkáról.
Az akkori eseményeket különben rengeteg rejtély övezi, ma sem tudni például, pontosan kik adták ki a tűzparancsot, amelynek nyomán országszerte 1104 személy vesztette életét, 3321 pedig megsebesült. A román főügyészség jelenleg is eljárást folytat két bűncselekmény ügyében – Laura Codruta Kövesi főügyész szerint legkésőbb az idén nyáron megtörténik a vádemelés –, a legsúlyosabb büntetést ugyanakkor Mihai Chitac és Victor Athanasie Stanculescu nyugalmazott tábornokokra rótták ki, őket 2008-ban jogerősen 15 év börtönbüntetésre ítéltek a temesvári felkelés eltiprásáért. A bukaresti főügyészség és a kommunizmus bűneit vizsgáló intézet vezetősége egyébként fontolgatja annak lehetőségét, hogy a román büntető törvénykönyvben ne évüljenek el a kommunizmussal kapcsolatos, valamint a forradalom és a bányászjárások idején elkövetett bűncselekmények. Dan Voinea – a forradalom dokumentumai alapján éveken keresztül nyomozó volt – katonai főügyész különben úgy véli, Ion Iliescu volt államfő a forradalom idején megalakult Nemzeti Megmentési Front elnökének közmegítélését alapvetően befolyásolják majd a nyilvánosságra kerülő információk. Az elmúlt időszakban – vélhetőleg a bizalmas adatok feltárásával összefüggésben – a ’89-es forradalom több kulcsfigurája számos meghökkentő nyilatkozatot tett.
Virgil Magureanu, a kommunista titkosszolgálat, a Securitate jogutódjaként 1990-ben alakult hírszerző szolgálat (SRI) első parancsnoka szerint már a hetvenes években híre ment, hogy Nicolae Ceausescut Iliescu követi majd a hatalom élén, 1989-ben pedig valójában a Tőkés László által kirobbantott temesvári felkelésre „rátelepedett” államcsíny ment végbe. Egyre többen tartják bizonyítottnak azokat az információkat is, miszerint Iliescu katonai segítséget kért Moszkvától. A bukaresti média ebben az időszakban részletesen foglalkozott egy, a lengyel külügyminisztérium archívumában felfedezett dokumentummal, miszerint Románia leendő elnöke 1989. december 23-án – vagyis a Ceausescu-diktátorpár kivégzése előtt egy nappal – felkérte Mihail Gorbacsov szovjet főtitkárt, küldjön csapatokat a kommunista rezsim oldalán küzdő erők megfékezésére. Noha Iliescu tagadja a vádakat, időközben a forradalom számos egykori szereplőjének frissült fel a memóriája, és jelentette ki, hogy a rendszerváltás élére álló Iliescut forró drót kötötte össze Moszkvával.
A forradalmárok azonban ennek kiderítését sem bízzák a véletlenre. Teodor Maries a napokban bejelentette, hazaárulás és a nemzetgazdaság aláásása gyanújával feljelentést tesz a bukaresti főügyészségen és Strasbourgban Iliescu és Petre Roman volt kormányfő ellen tisztázandó a katonai segítségkérést. A forradalmár közölte, annak idején Iliescu rendeletére irdatlan mennyiségű lőszert osztottak ki katonáknak és civileknek egyaránt, 1989. december 22–27. között pedig csak a román hadsereg 13 millió éleslőszert használt el. Noha idegen csapatok húsz évvel ezelőtt hivatalosan nem léptek be Románia területére, arra a mai napig nem derült fény, mit keresett az országban több ezer külföldi – elsősorban szovjet – állampolgár, illetve hogy milyen szerepük volt az akkori események alakulásában. Talán a most közszemlére kerülő adatokból kiderül.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.