Egyházüldözés a Kádár-korszakban

Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban a címe annak a kétnapos konferenciának, amely tegnap kezdődött a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, ám a felszólalók, kutatók az egész posztszovjet tábor múltját vizsgálják. Erdő Péter bíboros köszöntőjében leszögezte: az egyháztörténet legfőbb célkitűzése, hogy Krisztustól kapott küldetését miként tudja teljesíteni a különböző korokban, akár üldöztetés, elnyomatás idején. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke utalt rá, hogy bár nem központi kérdés, ki és milyen módon próbált nyomást gyakorolni a papságra a kommunista érában, ám mindez hozzátartozik az egyház küzdelmeihez és ahhoz, milyen nehéz volt ellátni a fő feladatokat a megpróbáltatások időszakaiban.
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke kiemelte: Magyarországon látszólag evidens igazságokat is szükséges hangsúlyozni. Ilyen például, hogy nálunk bizony egyházüldözés folyt az előző rendszerben, s ezt az egyházak anyagi és szellemi értelemben is megszenvedték. Az üldözés ugyanis szellemi természetű is volt, ami nem párolog el oly hamar – idegrendszerünkben sokáig ott munkál. Felhívta a figyelmet: múltfeltárásra van szükség, mert sokszor nem akarunk se az áldozatok, se a tettesek szemébe nézni, elfelejtkezünk azokról, akik nem hódoltak be a diktatúrának, s inkább a börtönt, a halált is vállalták. Pröhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője emlékeztetett: ők már tíz éve zsinati határozatot hoztak egyházuk állambiztonsági érintettségének feltárására. Szerinte a Kádár-rendszer tudatosan szelektált a dokumentumok között, meghamisítva azok tartalmát, így a múltfeltárás nehezebb, mint a volt keleti blokk más államaiban.
A tanácskozás visszatérő gondolata annak tudatosítása, hogy az egyházak nem csupán a papokat jelentik, hanem a hívők sokmilliós közösségét. A kommunista diktatúra ezzel tökéletesen tisztában volt, ezért is törekedett – mint Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese kifejtette – egész közösségek diszkriminációjára. A történész szerint azonban legalább olyan kártékony volt a hatalom részéről a kedvezményekkel való manipulálás a nyílt diktatúrát követően. Harmath Károly szabadkai teológiatanár Tito jugoszláv pártvezért idézte, aki az ötszáz pap legyilkolásával járó időszakot azzal zárta le 1953-ban: a fizikai leszámolásnál hathatósabb eszközök is vannak.