Villának is beillő családi ház Magyarország egyik vidéki kisvárosában. A kapu előtt méretes fekete luxusautó áll, mögötte meredek feljáró vezet a garázsba. Mégsem okoz problémát kiálláskor a sípályát idéző rámpa, ha leesik a hó, a feljárót ugyanis fűtik – lopott árammal. Az E.ON ellenőrzéseit végző szerelők elmondása szerint ez volt a közelmúltban a legkirívóbb eset arra, hogy a fogyasztó megpróbálta kikerülni a villany- és gázórák túlzott pörgését, vagyis a közműcégek meglopása nem kizárólag a kilátástalan szegénységbe csúszott családokra jellemző. – Összesen 10-14 milliárd forint értékű áramot és gázt lopnak el évente a társaságtól országszerte – közölte lapunkkal Mező Csaba, az E.ON hálózati ügyvezető igazgatója. Ez elosztva a társaság 3,3 millió ügyfelével fejenként 4242 forintot jelent. A számítás persze olyan szempontból értelmetlen, hogy a rendesen fizető többségnek a lopások többletköltséget okoznak, hiszen (bár a lopáskárt nem lehet behajtani a rendesen fizető fogyasztókon) a Magyar Energia Hivatal elismeri a lakossági tarifákban a szolgáltatók fogyasztói ellenőrzését, vagyis ez az összeg valamennyi villany- és gázszámlában megjelenik. Az E.ON-nál jelenleg 228 ellenőr dolgozik, munkájuk költsége évente 1,8 milliárd forintot tesz ki.
Mező Csaba hangsúlyozta, hogy bár létezik szociális jellegű energialopás, nem ez adja az ilyen jellegű tevékenységek nagy részét. A lopások 80 százaléka ipari jellegű, vagyis leginkább kisvállalkozások követik el azért, hogy némi versenyelőnyre tegyenek szert. Nem jó üzlet azonban a csalás, ha lebukik a cég. Hiszen azon túl, hogy a szolgáltató által becsült fogyasztást ki kell fizetnie a fogyasztónak, még kötbért is kiszabnak rá – ez általában 500 ezer és 1,5 millió forint között alakul, de Mező Csaba szerint volt már több millió forintos összeg is. Csak 2009-ben az E.ON ellátási területén 2,4 milliárd forintnyi büntetést szabtak ki.
A társaság által szervezett ellenőrzésbe Pécs külvárosában kapcsolódtunk be. Két, egyenként kétfős csapat 15-15 címre látogatott ki, ám ezúttal – szerencsére – nem találtak szabálytalan vételezést. Az egyik szerelő azt mondta, a legutóbbi razzián kellett volna részt vennünk, akkor ugyanis zsinórban három cégnél is találtak lopásra utaló jeleket. Ezek közül az egyik egy lambériagyártó volt, ahol az üzem áramellátását biztosító kábel egyszerűen kikerülte a mérőórát. Az ellenőrzést végző szerelő szerint azonban ez manapság eléggé elavult módszernek számít. A leginkább elterjedt eszközök az órát próbálják meg lassítani vagy visszaforgatni, hol egy erős mágnes felszerelésével, hol egy fogpiszkáló beillesztésével, hol pedig egy „lopótök” nevű szerkezet elhelyezésével. Sokkal kifinomultabb módszerek is léteznek azonban: ma már a feketekereskedelmi forgalomban kaphatók az energiaszolgáltatók zárószalagjai, illetve zárópecsétjei, amelyek segítségével a mérő felnyitása és alacsonyabb sebességbe kapcsolása után az órán külsőleg nem látszik a beavatkozás nyoma.
Az általunk kísért szerelő szerint ezek észrevételéhez nagy rutinra van szükség, mint mondta, a módszerek elsajátítására legalább három-öt évre van szükség. Hozzátette, az óra megpiszkálására számos variáció létezik, ezt egy kétoldalas listán tartják számon, de ennél jóval kreatívabbak az energiatolvajok. Manapság már a videomegosztó oldalakon, illetve egyéb más internetes lapokon hirdetnek „energiatakarékos” megoldásokat, amelyek természetesen csak látszólag eredményeznek kisebb fogyasztást. A szerelők szerint minden beavatkozás nyomot hagy a mérőórán, és ezeket a nyomokat utólag nem lehet eltüntetni. A lopáson ért felhasználók mérőóráját leszerelik, és lepecsételt dobozban szállítják el bizonyítékként.
Mező Csaba hálózati ügyvezető szerint ma már szervezett üzletágként működik a mérőórák átszerelése. Jó néhány esetben kiderült, hogy profi villanyszerelők, sőt olykor az E.ON alkalmazásában álló szakemberek segítették a fogyasztókat a szabálytalan vételezéshez. Ha rajtakapnak egy külsős szerelőt, akkor az jobb esetben csak kiesik az E.ON által minősített szakemberek köréből, súlyosabb ügyeknél viszont büntetőjogi eljárást indítanak a közüzem veszélyeztetése miatt.
Mező Csaba kiemelte, hogy egy év alatt 116 ezer fogyasztót ellenőriztek, ám ebből csak 20 százalék esetében találtak valamilyen szabálytalanságot. Vannak azonban fertőzöttnek számító területek, ahol a felderítési arány akár 40 százalék is lehet. Az ügyvezető jellemző példaként említette azt a falusi utcát, ahol csak az utolsó házba kötötték be hivatalosan a villanyt, ám a többi család végig a soron rácsatlakozott a kihúzott vezetékre. Mint fogalmazott, itt nem elsősorban a lopás, hanem a módszer veszélyes, mivel a kisfeszültségű drótok fejmagasságban lógtak, a gyerekek pedig alatta szaladgáltak. Ellentétben a csaló vállalkozásokkal, a szociális kényszerből elkövetett áramlopás esetében szó sincs ipari módszerekről.
origo.hu
Az új pápa mindig remény és kezdet – magyar püspök szólalt meg XIV. Leóról
