Zsámbéki Gábor és társai

Értelmiségünket a magyar tradíció szerint a közérdek vezérli. Közérdek, azaz a magyar közösség, a haza érdeke, védelme és fejlesztése. Szikár szavakkal kell szólni a magyar értelmiség és a magyar baloldal viszonyáról. 1919-ben közérdekvezérelt értelmiségünk java része rokonszenvezik a baloldali eszmékkel. Kisebb része beáll a népbiztosok közé és lövet. 1947-ben közérdekvezérelt értelmiségünk nemesebb részét hátra tolják. A nemtelenebb rész ÁVO-s tiszt lesz, aztán színigazgató, főszerkesztő és kultúrkényúr. 1956 után értelmiségünk döntő többsége megköti a maga vacak paktumát. Az önérdeket a közérdek fölé helyezi. Akadnak, akik őrzik a lángot. 1989 után értelmiségünk érzékenyebb része önvizsgálatot tart, és újra a közérdek felé fordul. 1989 után értelmiségünk lármásabb része a balliberális hatalom részévé válik. Ez a rész – önérdekből – vagy tűzzel-vassal irtja a másként gondolkodást, vagy független szakmai szervezet elnevezéssel igyekszik fenntartani a ballib hegemóniát, vagy szabad személyiség álcájában szólózik a baloldal érdekében.
2010-ben az önérdekvezérelt ballib értelmiség a bűnös ballib hatalommal együtt megbukik. Mint aktív közreműködő – úgy is. Mint önmagát szakmai szervezetnek megélő érdekcsoportosulás – úgy is. Mint szuverénnek mutatott entitás – úgy is. Számukra itt az önvizsgálat ideje.
Egy személyes példa a százezer közül.
1999-ben Léner Péter, a József Attila Színház igazgatója, Marton László, a Vígszínház igazgatója, Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház igazgatója és Kerényi Imre, a Madách Színház igazgatója megalapítja a Budapesti Színigazgatók Egyesülete nevű szakmai szervezetet. 2002-ben Kerényi Imre színigazgató hangosan kiáll a bukott Fidesz mellett. Az általa is alapított szakmai szervezettől levelet kap. Ebben ez áll: „Beszédeiddel, cikkeiddel nem értünk egyet, azok gondolkodásmódját, szóhasználatát elítéljük… a jövőben Veled semmilyen szakmai fórumon nem vállalunk közös részvételt.” Aláírók: Bálint András, Jordán Tamás, Marton László, Meczner János, Léner Péter, Zsámbéki Gábor. Valamennyien színigazgatók. Főpapok. 2002-ben Balázsovits Lajos színigazgató hangosan kampányol Kuncze Gábor mellett. Ő nem kap levelet.
A 2002-ben Kerényi Imrének írt levél kirekesztés. Balliberális numerus clausus. E levél miatt Kerényi Imre a balliberális világban persona non grata. Kerényi Imre abban a világban elveszíti minden állását és megbízatását. Tanári munkáját a balliberális vezetésű Színház- és Filmművészeti Egyetemen többéves kiszorítósdi után, 2010. június 15-i hatállyal (!) veszíti el. Ugyanitt és ugyanekkor generációs társai, Babarczy László, Huszti Péter, Marton László, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor nem veszítik el tanári munkájukat. Minden érintett személy Kossuth-díjas. Kerényi Imre is az. Főpapok.
2010 áprilisában, a bődületes bukás után, Kerényi Imre mélységes tisztelettel megkérdezi a 2002-es levél néhány aláíróját, vajon helyes volt-e 2002-ben aláírni az ördögűző levelet. Az ifjúkori barát, Marton László a leghelyesebb. Azt állítja, hogy ő nem írta alá a levelet. Aláírta. Bálint András visszahívást ígér, de erre nem kerül sor. Léner Péter kórházban van, azt mondja, nem diszponíbilis (rendelkezésre álló). Zsámbéki Gábor viszont fenntartja a véleményét. Mert a Kerényi-félék feltüzelték a népet, és ebből lett az, ami van.
Stop. Hogy mi van? Jobbközép kormány van. Kétharmados felhatalmazással. Medgyessy, Csillag, Kuncze, Kulcsár, Hunvald, Hagyó, Gyurcsány nincs. Magyar és Hiller sincs. SZDSZ sincs, MDF sincs, MSZP alig, ősztől Demszky és Horváth sincs, helyettük Tarlós lesz. Mi lehet Zsámbéki Gábor problémája?
A színházi főpapok között tán Zsámbéki Gábor a legtehetségesebb. Mégis azt hiszi szegény, hogy baj van. Mert egyesek felszították a tüzet.
Zsámbéki Gábor tartson önvizsgálatot. Ugyanis az efféle változatlanul kirekesztő vélekedések miatt kell megírni az efféle kellemetlen cikkeket.
Ez olyan, mint amikor Horn Gyula azt mondja: ne politizáljanak a papok. Meg amikor Aczél György azt mondja az értelmiségnek: maguk ne politizáljanak, a politika a mi dolgunk. Fülledt bolsi népszokás.
Miért ne politizáljanak a színigazgatók? Hogy fennmaradjon a status quo? Éljen Kuncze? Lendvai? Demszky?
Remélhetőleg a Fidesz-kormány szimbolikus territóriummá nyilvánítja a magyar kultúrát. Különösen annak reprezentatív műhelyeit. A Nemzeti Színházat, az Operát, a Filharmóniát, a Magyar Televíziót, a Duna Televíziót és a Magyar Távirati Irodát és más rangos közintézményeket.
Remélhetőleg a Fidesz-kormány olyan politikát csinál, hogy a továbbiakban az ördögűző levelek az alanyi költészet tárgyát képezzék, s ne legyen semmiféle következményük.
Virágozzék minden szubkultúra, de a hegemón helyzetnek, a kirekesztésnek – ahogy Zsámbéki Gábor szokta volt mondani –, a bulinak: vége.

A szerző színházi rendező