Egy vereség még belefér a menetelésbe

Ki lesz a világbajnok? – 1930 óta a 19. alkalommal teszik fel e kérdést a földkerekség futballhívei a vb előtt és alatt, de a válasz csak a döntő után, idén július 11-én érkezik. Mi mégis megpróbálunk jóslatokba bocsátkozni, s rátalálni a végső győztesre, mégpedig tapasztalati úton, az eddigi aranyérmesek menetelési „szokásainak” vizsgálatával.

Deák Zsigmond
2010. 06. 30. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Uruguay 1930-ban, hazai pályán mind a négy mérkőzését megnyerte. A csoportban Perut 1-0-ra, Romániát 4-0-ra, az elődöntőben Jugoszláviát 6-1-re, a fináléban Argentínát 4-2-re verte. 1934-ben Itáliában is otthon tartották a házigazdák az aranyat, 7-1-re kisöpörték az Egyesült Államokat, aztán viszont 1-1 után újrázniuk kellett a spanyolokkal, s az itteni 1-0, majd az osztrákok ellen 3-2-re megnyert elődöntő során szemérmetlen játékvezetői segítséget voltak kénytelenek „elviselni”. A Csehszlovákiával szembeni hosszabbításos 2-1-es finálén is lejtett a hazai pálya. 1938-ban Franciaországban a squadra azzurra címet védett. A botladozós kezdetet – Norvégia ellen hosszabbítás után 2-1 – követte a franciák 3-1-es, a brazilok 2-1-es, a döntőben pedig Magyarország 4-2-es felülmúlása.
1950-ben két évtized után tért vissza a vb-re, s egyben a csúcsra Uruguay. A viszszalépések miatt csak kétcsapatos csoportból a Bolívia elleni 8-0-lal azonnal a négy között találta magát. Itt a lebonyolítás körmérkőzést rendelt el, az égszínkékek remiztek (2-2) a spanyolokkal, 3-2-re megverték a svédeket, majd a Maracana-beli záróderbin meglepetésre 2-1-re a favorit és házigazda brazilokat, s szereztek másodszor vb-aranyérmet. Ennél már csak az számított nagyobb meglepetésnek, amikor 1954-ben az NSZK állhatott a dobogó tetejére. A németek lettek az első világbajnokok, akik kikaptak az előcsatározások során: Magyarországtól 8-3-ra. Ám Törökországot kétszer is leverték (4-1, 7-2), az egyenes kieséses szakaszban pedig Jugoszlávián (2-0) és Ausztrián (6-1) jutottak túl. A berni döntőt ismerjük, mint a rossz pénzt: 0-2-ről 3-2-es német siker az Aranycsapat ellen, kétgólos hátrányból előtte és utána sem állt fel a későbbi vb-győztes a finálé során.
1958-ban Svédországban és 1962-ben Chilében brazil diadal született, egy kaptafára: a selecao második csoportmeccsein gól nélküli döntetlenezett (Angliával, illetve Csehszlovákiával), előtte egyszer, utána négyszer nyert. 1966-ban a házigazda angolok otthon tartották a trófeát, kezdtek egy Uruguay elleni 0-0-lal, aztán Mexikót és Franciaországot 2-0-ra, Argentínát 1-0-ra, Portugáliát 2-1-re, végül az NSZK-t hosszabbítás után 4-2-re verték.
1970-ben először valósult meg úgy a papírforma, hogy négy korábbi világbajnok tusakodott az elődöntőben. A hibátlan Brazília bizonyult a legjobbnak, Csehszlovákián (4-1), Anglián (1-0), Románián (3-2), Perun (4-2), Uruguayon (3-1) és Olaszországon (4-1) lépett át. 1974-ben újra jött az NSZK, s megint úgy, hogy az előcsatározásokban kikapott, ezúttal az NDK-tól 1-0-ra. Ám Chile (1-0) és Ausztrália (3-0) leverése második helyes továbblépést ért, a középdöntőben aztán Jugoszlávia (2-0), Svédország (4-2) és Lengyelország (1-0) is kapitulált, a fináléban pedig Hollandia (2-1). 1978-ban újabb rendezői sikert láthattunk, s „újoncot” avatott az elitklub, Argentína került a trónra. A csoportban két 2-1-es győzelem (Magyarország és Franciaország) után becsúszott egy 1-0-s vereség az olaszoktól, így a középdöntőben a lengyelek 2-0-s felülmúlása és a brazilok elleni 0-0 után legalább négy góllal kellett verni Perut. 6-0 lett a vége, a bunda szele megérintette a vb-t. Ám az argentinok nem rezdültek bele, hiszen az aranyért hosszabbítást követően 3-1-re legyőzték a hollandokat.
Az olaszok 1982-es teljesítménye még kontrasztosabban alakult. Három csoportremi (Lengyelország, Peru, Kamerun) után csak úgy léptek tovább nyeretlenül, hogy a szintén 3 pontos afrikaiaknál egy gólocskával többet rúgtak. Aztán a következő körben legyűrték a címvédő Argentínát (2-1) és a favorit Brazíliát (3-2), az elődöntő a lengyelekkel (2-0) és a döntő az NSZK-val (3-1) már könnyebben ment. 1986-ban Argentína csoportgyőzelemmel (két sima siker és egy döntetlen) kezdte az útját, aztán Uruguay (1-0), Anglia (2-1), Belgium (2-0), s végül az NSZK (3-2) is kapitulált. Utóbbi viszont négy év múlva Olaszországban visszavágott. A csoportküzdelmeket szintén két nyeréssel (Jugoszlávia 4-1, Egyesült Arab Emírségek 5-1) és egy remivel (Kolumbia, 1-1) abszolválta, aztán túljutott Hollandián (2-1), Csehszlovákián (1-0), majd 1-1 után tizenegyesekkel Anglián, a fináléban pedig a címvédő argentinokat mattolta Brehme büntetőjével (1-0).
1994-ben az Egyesült Államokban a trón táján rég nem látott Brazília negyedszer szerzett vb-aranyat, az előző két viadal szokása alapján csoportbeli két győzelemmel és egy pontosztozkodással, majd a vendéglátó amerikaiak (1-0), a hollandok (3-2), a svédek (1-0) és végül az olaszok 0-0-t követő „büntetésével”, ez volt az első vb-döntőbeli tizenegyespárbaj. 1998-ban jött a hatodik, s eddig utolsó házigazdasiker: Franciaország 3-0-ra verte Dél-Afrikát, 4-0-ra Szaúd-Arábiát, 2-1-re Dániát, aranygóllal 1-0-ra Paraguayt, 0-0 után 11-esekkel az olaszokat, 2-1-re a horvátokat, majd sima 3-0-ra a címvédő brazilokat.
2002-ben 1970-et követően megint százszázalékos menetelésnek lehettünk tanúi, s megint a braziloktól: a törökök (2-1), a kínaiak (4-0), a Costa Rica-iak (5-2), a belgák (2-0), az angolok (2-1), megint a törökök (2-1) és a németek (2-0) adták meg magukat Ronaldóéknak. A 2006-os seregszemlén Olaszország a korábban jól bevált két győzelem, egy döntetlenes csoportmérleget hozta, majd megverte Ausztráliát (1-0), Ukrajnát (3-0), Németországot (2-0), végül 1-1 után a vb-történet második büntetőpárbajos fináléjában Franciaországot.
Összefoglalásképpen elmondhatjuk, a legutóbbi bomba meglepetést az NSZK 1954-es végső diadala jelentette. Az „aranyklubba” tartozók közül a franciák idei ismétlésében hiba lenne bízni, a spanyolok kezdő fiaskójukkal tették kétségessé, hogy tagságit váltanak. Ám akad rá három példa (1954, ’74, ’78), hogy vereséggel is el lehet jutni a csúcsra. A házigazdák végső sikeréről ezúttal kár beszélni, a dél-afrikaiak lehetnek az első rendezők, akik a csoportból sem lépnek tovább. Az eddigi hét amerikai vb során mindig a kontinensen maradt az arany, a tíz európai viadalból egyszer, 1958-ban Svédországban tudott nyerni Brazília, amely 2002-ben Ázsiát is meghódította. Afrikában nyerhetne „hazai”, de erre nincs sok sansz. Tehát ki marad? Argentína, Brazília, Németország, a címvédő olaszok, esetleg a fásult angolok, a jó hollandok, a lendületes uruguayiak. Mint eddig.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.