Elhunyt Bulányi atya

Múlt vasárnap a magyar katolikus papság kiemelkedő, egyszersmind öntörvényű tagja távozott. Bulányi György piarista szerzetes, a Bokor kisközösségi mozgalom alapítója élete 92. évében hunyt el. A kommunista rezsim először 1952-ben börtönözte be, 1956-ban szabadult, ám a kádári egyházpolitika „jóvoltából” 1958–60 között ismét fogva tartották. Bulányi 1945 óta létező mozgalma botránykő volt a diktatúra számára, mert élő közösségeket teremtett, sőt soraiban szép számmal akadtak katonaiszolgálat-megtagadók. Közülük többen megjárták a börtönt. A „Bokor” papjait nem egy esetben akadályozták hivatásuk teljesítésében. Bulányit az egyházvezetés 1982-ben eltiltotta a nyilvános misézéstől. Ebben benne volt az Állami Egyházügyi Hivatal keze is, amely az egyházon belüli bomlasztást részben a nyomás alá helyezett püspöki karon keresztül próbálta elérni. Az is tény ugyanakkor, hogy Bulányi hitfelfogása nem volt azonos egyháza tanítóhivataláéval, ami miatt a Hittani Kongregáció akkori prefektusa, a jelenlegi pápa általános teológiai hűségnyilatkozatot kért tőle 1987-ben. A szerzetes rehabilitációja csak 1997-ben történt meg. Bulányi atya a rendszerváltozás után erőteljesen szorgalmazta a papok átvilágítását. Pár éve azzal ingerelte vitára a kutatókat, hogy egy nyilatkozatban 98 százalékra becsülte az ügynökpapok arányát a katolikus papság körében (a kutatók 4–10 százalékról beszélnek). Utolsó éveiben sokak megrökönyödésére deklarálta, hogy terhes örökségnek tartja az Ószövetséget.