Repülő csirkecombnak csúfolják a jó öreg szovjet MI–2-es helikoptereket, de a pilóták megnyugtatnak, sokat próbált, megbízható szerkezetek ezek. A Készenléti Rendőrség Rómeó–15 nevű gépével a Miskolci repülőtér füvéről emelkedünk a levegőbe, Sarkadi István alezredes és Leskó István őrnagy járőrözni indul két potyautasával: a fotóssal és velem.
A tervek szerint körberepüljük az árvíz által leginkább sújtott borsodi településeket, a két rendőr feljegyzi a látottakat, ellenőrzik, nem keletkeztek-e újabb útakadályok, nincs-e jele eddig nem ismert rendkívüli eseménynek. Feladatuk meglehetősen összetett: az elmúlt napokban például szállítottak vízügyi szakembereket, élelmiszert és egyéb létfontosságú cikkeket az elzárt területekre. Az árvízi övezetben két géppel dolgoznak, a minket is felvevő MI–2-essel és egy MD–500-assal.
Keletnek fordulunk, irány Felsőzsolca, a Miskolccal szomszédos kisváros, amelyet szinte teljesen elöntött a víz. A helyzet alighanem itt a legrosszabb, a Sajó és mellékfolyói hiába tetőztek közel két napja, a település jelentős része még mindig vízben áll. Alacsonyan repülünk, összedőlt házakat pillantunk meg. Talán innen föntről látszik legjobban, mennyi épület vált használhatatlanná. A mélyebben fekvő részeken még mindig csónakkal közlekednek az emberek – így, gépen szállva fölébük, fel sem foghatjuk, milyen érzés lehet az otthon, minden kis érték elvesztése. A település Miskolc felől még megközelíthetetlen, csak déli irányból lehet bejutni. Az Alsózsolca felőli úton teherkocsi platójáról osztanak ivóvizet, autókat alig látni.
Kelet felé repülünk tovább, Gesztely és Ócsanálos között „esemény” van: átszakadt a Hernád menti töltés, a víz valósággal hömpölyög a jó pár méter széles hasadékon. Hiába a védvonalon emelt sok ezer homokzsák, a víz bizonyult erősebbnek. Katonák próbálják megfékezni, de a terület csak igen nehezen közelíthető meg járművekkel. A honvédség nagy, terepszínű MI–8-as helikoptere folyamatosan hordja az újabb nagy zsákokat, amelyekkel legalább mederbe lehet terelni az áradatot.
Szerencsére nagyon szép az idő, a szél alig fúj, gépünk simán szeli a levegőt. Bevallom, kissé rossz érzésekkel ültem be a harmincéves járműbe, hiszen eddig csupán egyszer kerültem „testközelbe” helikopterhez, egy jóval újabbhoz, de az a gép azóta lezuhant. És eleve távolságtartóan viszonyulok minduntalan a légi közlekedéshez, pedig meglehet, pont az a közvetlen repülésélmény hiányzik a nagy utasszállítók esetében – lényegében bent ülve egy csőben –, ami ezen a kis gépen adott. Egy légtérben ülünk a pilótákkal, gombnyomásra fülhallgatón keresztül bármikor kérdezhetünk, halljuk, mit beszélnek egymással, milyen üzeneteket váltanak az irányítókkal. Jó kezekben vagyunk, mint megtudom, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán végzett alezredes 1780, az őrnagy 1300 óra repülési idővel rendelkezik. Sarkadi István húsz, a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolán kiképzett Leskó István tizenhat éve vezet helikoptert. Ahhoz, hogy valaki a Légirendészeti Parancsnokság pilótája lehessen, eleve rendelkeznie kell helikopteres szakszolgálati engedéllyel és repülőorvosi alkalmassági vizsgával, az egységnél ezt követően szerezhetnek gyakorlati jártasságot a náluk rendszeresített gépeken. (Három MI–2-es, valamint öt MD–500-as dolgozik a Készenléti Rendőrségnek.) Emellett rendőri szakképzésen is részt vesznek a pilóták, hiszen tiszti rangban szolgálnak, munkájuk során hatósági feladatokat is ellátnak. Például közlekedésrendészeti, határrendészeti akciók végrehajtásában, a vízi rendészeti ellenőrzésekben, eltűnt személyek felkutatásában vesznek részt, vigyáznak a Balatonban fürdők biztonságára. A Légirendészeti Parancsnokságon egy fő- és tíz beosztott pilóta dolgozik, munkájukat hat úgynevezett fedélzeti operátor, a műszaki kiszolgálóegység, valamit logisztikai szakemberek segítik.
A nyomasztó érzés abban a percben múlik el, ahogy a levegőbe emelkedünk. Az ablak nyitva, a fotós kilencszáz képet készít a valamivel több, mint egyórás úton, én beérem ennek a tizedével. Mintha tenger vagy legalábbis hatalmas tó fölött repülnénk, csakhogy a víz színe nem kék vagy élénkzöld, hanem barnás, mint a sár.
Dél felé fordulunk, Leskó István azt mondja, a Hernád mentén repülünk, de az ablakon kitekintve legföljebb sejtjük, hol lehet a meder, hiszen körös-körül mindent víz borít. Hernádnémeti felé haladva vízben álló embereket veszünk észre, egyikük nagy merítőhálóval próbál halat fogni a piszkos lében, a többiek csak nézik meg integetnek nekünk. Nem úgy tűnik, mintha sikerrel járnának – igaz, itteni ismerősünk azt mesélte, a múltkori árvíz idején hetvenkilós harcsa rekedt az egyik pocsolyában, azt ette napokig a fél utca.
Ónodot szép váráról könnyű felismerni, a Sajó felől azt is víz öleli, a törököknek most nem lenne sok esélyük bevenni. A folyószakasz szinte teljes hosszában homokzsákok százezreit látni, ezt a falut néhány utca kivételével sikerült megmenteni az ártól.
Visszatérünk Miskolcra, kiszállunk a gépből, de a helikopter pilótái újabb feladatot kapnak, úgyhogy rögvest ismét a levegőbe emelkednek.
Nem messze innen MI–17-es katonai gép vár felszállásra, nagy zsákokat rögzítenek az aljára, amelyeket hamarosan az átszakadt gáthoz visz. A gép személyzete egy hete hajt végre feladatokat Borsodban, de a Tisza áradásáról szóló híreket hallva nem lenne csoda, ha hamarosan hazarendelnék őket Szolnokra.
Autóba ülünk, megpróbáljuk szárazföldön is megközelíteni azokat a helyeket, amelyeket föntről láttunk. Az elmúlt napokban fosztogatásokról szóló hírek keltek szárnyra, ami érthető riadalmat keltett azok körében, akik otthonuk elhagyására kényszerültek. Gaskó Bertalan rendőr alezredessel, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság kommunikációs irodájának vezetőjével Miskolcon találkozunk, mindjárt a beszélgetés elején leszögezi, hogy a híresztelésekből semmi sem igaz. Vagyis árvízi kacsával van dolgunk. Tolvajokkal az elmúlt napokban mindössze két esetben találkoztak a hatóság munkatársai: Szikszón szőnyeget akart lopni egy férfi, Abaújszántón pedig a tulajdonos által kimentett tárgyakat próbálták eltulajdonítani a ház elől. A tetteseket elfogták, velük szemben lopás vétségének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást a rendőrség, három fő előzetes letartóztatásban várja ügyének további alakulását.
De sok esélyük különben sem lenne a bűnözőknek, hiszen ennyi egyenruhást még sosem lehetett látni a térségben, mint most. A legnehezebb napokon egy időben négyezer-ötszáz rendőr dolgozott a megyében, ami tízszerese a megszokottnak. Az egy-két járőrpár helyett például Felsőzsolcán most 55 fő látott el kizárólag közrendvédelmi feladatot. A tetőzés előtt még a főtisztek is kint voltak a gátakon, pakolták a homokzsákokat. A Készenléti Rendőrség munkatársai is hasonló feladatokat végeztek, ez a munka – jegyzi meg egy ónodi férfi – sokkal hasznosabb, mint a szemkilövősdi Pesten. A falvakban gyalogosan, csónakkal és terepjárókkal járőröznek a hatóság munkatársai, a helyiek azt mondják, körülbelül kétóránként látnak rendőrt az utcákban. Jól jönnek ilyenkor a határőrségtől megörökölt terepjárók is. Persze sokan így sem merik magukra hagyni értékeiket, azokból a házakból, amelyekbe nem folyt be a víz, a tulajdonosok többnyire nem költöztek ki, a férfiak legalábbis ott maradtak. Még ha vízálló gumiruha nélkül nem tudják is elhagyni otthonukat. Ha végre megépülne a régóta ígért árvízvédelmi rendszer, talán mindannyian megúszhatnák szárazon.
origo.hu
Itt van egy újabb botrányos hangfelvétel Magyar Péterről - videó
