Harcok és arcok: közel Capához

Jobban minősíti a díjaknál a művészt, ha az utókor legendákat gyárt köré, az meg egyenesen zsenialitásra vall, hogy Robert Capa a mítoszokra már életében rá is játszott. Itt van mindjárt a név. Friedmann Endre Ernő (a pesti haveroknak csak Cápa) először kedvtelésből nyúlt a géphez, némi kattintgatás passzolt a bohém életvitelhez. A zseni (vagy a nő, aki mögötte van) Párizsban aztán rájön, hogy némi ügyességgel ebből meg is lehetne élni. Nevet változtat, és fejest ugrik egyenesen a sűrűjébe.
Robert Capa tucatnyi arca közül csak egy a haditudósító-fotóriporter, aki öt háború sűrűjét járta meg a gépével, lencsevégre kapta a halálba roskadó milicistát, a normandiai partraszállást, míg az utolsó flash el nem kattant Indokínában, egy taposóaknán.
Az életmű naposabb oldalán arcok vannak. Híresek és gazdagok, barátok és alanyok, akiket Capa két közelharc között megörökített.
A Magyar Nemzeti Múzeum két éve közel ezer felvételt vásárolt meg a New York-i International Center of Photography gyűjteményéből, amelyeket most a Békés Megyei Munkácsy Múzeum rendezett össze, hogy a napokban nyílt (H) Arcok című kiállításon bemutassa minden idők egyik legjelentősebb fotós életművének szűk keresztmetszetét.