Lehet, hogy csak az idő szalad, de az a benyomásunk, hogy nemrég még a versenyzők között szorongott. Vannak gyorsan érő műfajok, ám a humor nem ilyen. Annak érleléséhez a tehetségen túl tapasztalat és tanulás is kell. Vagy rosszul gondolom?
– Pontosan így van. De az 1998-as humorfesztivál óta már eltelt tizenkét év, a Dumaszínház hatéves lesz, én 33 vagyok. Szokták mondani, hogy ez a krisztusi kor. Errefelé ez azt jelenti, hogy ilyen idős korában halt meg…
– Miért kellenek újabb kabarészerzők? Nem túl nagy már most is a tumultus a színpadon?
– Előadóból sok, de jelenetíróból hiány van. A szkeccsírópályázat a klasszikus kabaré műfaját fedi le. Minden tiszteletem a Magyar Rádió és a Rádiókabaré vezetéséé, hogy nem kevés pénzt, hírverést és energiát áldoz ennek a résnek az eltüntetésére. Több mint négyszázan neveztek, volt, aki több írással, végeredményben tehát ezer fölötti pályaművet olvastunk el. Ez a pályázat nem egyszeri lehetőség, hanem hosszú távú ígéret lehet azoknak, akik tehetségesnek, alkalmasnak bizonyulnak. És fontos még, hogy az írói képességeket néztük, tehát a szkeccseknek első körben színészi teljesítmény nélkül kellett helytállniuk.
– Sokan örültek a magyar kabaré újjáéledésének, a gyors generációváltásnak, ám most már aggódnak a színvonal miatt. Olyan nagy a kereslet, hogy az első vonal nem bírja, és lassan a harmadvonal is színpadot kap. Ezért pedig épp a stand-up fészke, a Dumaszínház, amelynek ön az egyik alapítója, tehető felelőssé, mivel mintha nem elég határozottan mondana nemet a jelentkezőknek.
– A Dumaszínházban a menedzseri módszer része a lehetőség megadása. Korábban nem volt előszűrés a tehetségkutatásokon, most már kérünk a jelentkezőtől egy írásos előzetest, mert aki írásban meg tudja fogalmazni, mit akar, talán esélyesebb a színpadon. A közönség minősít, vele tehetségkutatunk. Ezenkívül minden előadáson van értékelőlap is, amelyik az eladott jegyektől kezdve a videón látott produkción át a közönség reakciójáig terjedően adja ki az eredményt. A demokrácia szerintem a piachoz hasonlítható, végeredményben az igény dönti el, hogy ki a győztes, hiszen a felkérések alapján látható, ki mennyire kedvelt. Ennél jobb és folyamatosabb visszajelzésre nincs szükség. És ez el is indítja az egészséges versenyt a résztvevők között.
– Nem lenne mégis hasznos a szerkesztői kontroll?
– Az egyéni ízlésem nem mérvadó, mivel az a humorban elég sajátos. Vannak kedvenceim, akikben látom a humorszakmai zsenialitást, de ez nem jelenti azt, hogy kezdettől életképesek is a piacon. Tehát kénytelenek vagyunk a közönségre támaszkodni. Ha nem nevet, akkor nem vicces a produkció. A stand-up most kelendő, és ha egy műsorszám elhangzik a rádióban vagy a televízióban, nem adható elő még egyszer közönség előtt. Az ötven-hatvan tagú vidéki klubhálózatnak is megvan a törzsközönsége. Felgyorsult a tempó, kell az utánpótlás. A fiatalok is elérik a műsorokat az interneten, ez újabb korosztály a régi közönség mellé.
– A stand-up jött, látott és győzött Magyarországon. Néhány év alatt megreformálta a magyar kabarét. Ki kezdte el, és mi lehet a siker titka?
– Lehet elmélkedni azon, hogy már Nagy Endre is stand-upos volt-e, de a lényeg nem ez. Hanem hogy intézményrendszer nélkül, hiába erőltetik, nem tud megteremtődni a kultúrája. Azok a próbálkozások, amelyek arra irányultak, hogy gyorsan sok pénzt vagy eredményt realizáljanak – ilyen volt az Emberek a holdon című szomorú sorsú műsor is –, meg is buktak. A titok a türelem. A Dumaszínház 2004-ben létesült, és azóta él. Ma már a humoristák többsége eltartja magát a fellépéseiből. Számomra elsődleges, hogy hosszú távon nézzem a műfaj érdekeit, és ez csak a minőség fenntartásával lehet életképes. Ha valaki nem jó, azt nem hívják. Ez fontos változás. Évtizedekig a szűkös humorkínálatban mindenki addig volt mikrofonközelben, amíg meg nem halt, vagy önként el nem hagyta a szakmát. Már nincsenek örökbérletek. Jönnek az újak, és nehezebb végleg megtapadni. Ez nem a Megasztár. Jól énekelni, új dalokat megtanulni könnyebb, mint folyamatosan vicces dolgokat mondani.
– Nem árt-e a reklámszereplés a műfaj és művelői renoméjának?
– Nem hiszem, hogy ezek a reklámok rosszat tesznek. A humorista nem azt mondja, hogy valamit vegyenek meg, hanem a dolgát teszi, vagyis vicceset mond. Ha valaki nem hisz egy szövegben, akkor nem tudja hitelesen elmondani. A stand-uposok nem szerepelnek a bulvárcímlapokon vagy vacsoracsatákban, és a reklámban is a műfaji határon belül maradnak.
– Beszéltünk már piacról és egészséges versenyről, de a hírek szerint épp hogy nem rivalizálás, hanem barátság, véd- és dacszövetség van a fiatalok között.
– Az összetartás egyik alapja, hogy tiszta viszonyokat teremtő szerződést kötünk velük. Nyilvánvaló, hogy kit mi illet meg, kinek mi a joga, ez vonatkozik a szellemi és az anyagi természetű dolgokra is. Egyrészt a Dumaszínház mindig fizet, másrészt, ha jobb gázsit tudunk kiharcolni a fellépőnek, abból megkapja a jogos részét. De van ennek a szerződésnek szerzői jogi védelmi pontja is, tehát meghatározzuk, hogy melyik szellemi termék kié, mit lehet felhasználni. Egymástól, más humoristáktól, az internetről és úgy egyáltalán: nem lopunk. Fontosak a pontosan leírt szabályok. És nem lényegtelen tényező, hogy a humoristák kilencven százaléka egyetemet, főiskolát végzett, esetenként több nyelvet beszél, aminek hozadéka például egy angol stand-up műsor, egy Hunglish-est. Tehát ez a társaság együtt hoz létre valamit, egymásra van utalva, de nem úgy, mint egy zenekarban, mert itt mindenki szólót játszik. Magányos humor azonban nincs, a legjobb poénok közösségben születnek, és a születésüket megkönnyíti, ha egy társaság hasonló problémákkal küszködik, vagyis csoportszociológiailag azonos az érdeklődése. És nem mellékesen munka közben igen jól szórakozunk. Én egész életemben ötlet- és háttérember voltam, azt is szeretem jobban, általában olyasmit csináltam, amit korábban más nem. Minták keresése helyett jobban hittem abban, amit csapattal hoztunk létre. Ilyennek tartom a Dumaszínházat és működési rendszerét. Ilyenek a reggeli műsorok is, A bumeráng elválasztóinak többségét például még 1999-ben írtam, és máig használatosak. Nulláról építettük fel Fábry Sándor kósza ötletéből a Cadillac Drive-ot is, vagyis hogy hogyan utazzon keresztül két ember három földrészt egy autóval. Dolgoztam a Friderikusz-műsorokban, Hajós Andrásnak, az Esti showderben Fábry Sándornak, írtam forgatókönyvet, és most földrészeken átívelően a Comedy Central nevű televíziós társaság ügyeit intézem. Anyacégünk a világ legnagyobb tévétársaságainak egyike. Műsorokat adunk-veszünk, készítünk, csomagolunk.
– Hogy került színpadra? Nehéz elképzelni, hogy mindig oda vágyott. Mintha egy kicsit még ennyi év után is félszegen mozogna.
– Amikor gimnazista koromban Földessy Margit színitanodájába jártam, hamar kiderült, hogy képtelen vagyok színészileg más karaktert megformálni a magamén kívül. Ezért ott is műsort vezettem, írogattam. Véletlen volt, hogy elindultam a humorfesztiválon. Bordi András bemondó barátom mondta, hogy van ez a lehetőség, adjak neki pár írást. Mivel nem tudtam elmenni az előválogatóra, ő ismertette meg őket a szerkesztőkkel. Igen meglepődtem, hogy továbbjutottam.
– A humorfesztivál-győztes fiatalemberből azóta a magyar humor egyik főnöke lett. Hogy kell ezt elképzelni? Ül a fotelban, mint a filmeken, jönnek a jelentkezők, és a direktor rábólint: mehet, nem mehet?
– Nem minősítek fotelból, mert ha valaki egyszer rossz, nem biztos, hogy tényleg az. Lehet, hogy fotel előtt állva én is rossz lennék. A fontos, hogy lehetőséget kapjanak az utcáról bejövők, a zsűri pedig a közönség, amelyik ilyen esetekben ezt vállalja is. Ezeket az előadásokat így hirdetjük meg. Ezenkívül zajlik a Dumaszínházban a tehetségprogram, amely a gyakorlási lehetőségeket biztosítja. Az idén is lesz Nagyvázsonyban Dumavölgy, ami azt jelenti, hogy július 23-tól tíz napig minden este megy a vár mellett a stand-up, most már kínálunk mellé például humorista-idegenvezetést is. És mindig jön újabb ötlet. Kovács András Péter a tematikus estjét, amely az Evolúció címet kapta, már eljátszotta vakok mellett siketeknek és nagyothallóknak is. Számunkra fontos, hogy őket is bevonjuk a humor világába. Ugyanakkor nehéz műfaj; a jeltolmács a végére izomlázat kapott. És tervezzük, hogy újabb játszóhelyünkön, a New Orleansban kabarét indítunk.
– Ha mindezt összeadjuk, elég programdús napjai lehetnek. Melyik a legfontosabb: az üzlet, a menedzselés, a kreatív munka vagy a színpadi jelenlét?
– A Dumaszínház üzemeltetésében én már nem veszek részt napi szinten, inkább stratégiai kérdésekkel foglalkozom, vagy a fellépőkkel ötletelek. Mivel egész nap ülök az Excel-táblázatok előtt, jutalomfalat a kreatív munka, az írás és a fellépés. Az a szabad időm.
origo.hu
„Tele a gatya” – a Tisza EP-képviselője nem mer kiállni vitára az államtitkárral
