Furcsa kettősség játszódik le Konarik Ákosban: boldog, hogy vízilabdázó lehetett, mégis bántóan fiatalon felhagy a játékkal. Olimpiai bajnok szeretett volna lenni, mint egykori edzője, Benedek Tibor, aki nem csupán jó csapatot faragott az UVSE ifjoncaiból, egyenesen életre szóló muníciót is adott nekik. Nehezen tudott beszélni a sportág ikonjáról.
Benedek Tibor hagyatéka
A Vasas- és többek között Faragó Tamás-nevelés Konarik Ákost személyesen Benedek Tibor szakmai igazgató csábította az UVSE-hez. Az akkor 16 éves tehetség hamar az akkor még másodosztályú felnőttcsapatban találta magát, kisvártatva maga Benedek lett az edzője. Konariknak elsőre kívülről egy nagyon komoly, sokszor túl komoly embernek tűnt, szinte komornak.
− Hallottunk pletykákat a „nem létező” humoráról, arról, hogy nem annyira kedvence a poénkodás a foglalkozásokon… És aztán, amikor elkezdődtek az edzések, indult a nyári felkészülés, én a felsoroltaknak a szöges ellentétét tapasztaltam. Tibor nagyon-nagyon ráérzett arra, hogy hogyan kommunikáljon velünk, fiatal játékosokkal.
Részünkről a tisztelet adott volt, ez nem volt kérdés, de hogy mennyire megtalálta velünk a hangot, azt jól mutatja, hogy pályafutásom során ő volt az egyetlen edzőm, akit kivétel nélkül minden csapattag szeretett és tisztelt.
– Ahogy kommunikált, ahogy az ember szemébe mondta a véleményét, azt nagyon nagyra értékeltem, miként a humorát is. Mert abszolút lehetett vele nagyon jókat viccelni, rengeteg sztorit mesélt nekünk a fiatal éveiről, a meccsekről. Bámulatos, milyen jól találta meg a Mester azt, hogy a játéknak mikor van itt az ideje, mikor kell dolgozni, mikor van komolyság. Egyenlő emberként kezelt minket, annak ellenére, hogy messze nem voltunk egyenlő partnerek semmilyen szempontból vele, de mégis azt éreztette velünk − nosztalgiázott a Vlv.hu-nak adott interjújában a visszavonult pólós.
