Kis- és nagyhalak

Húsz évet érdemel, aki védművet lop el, vélekedik a hallgató. Ha normális lenne a világ, a bűnözésnek is lenne erkölcse, Arsene Lupin még tudta, mi az. Ha valaki természeti katasztrófa idején fosztogat, néhány száz forint haszon reményében kilopja a sínt, a hidat a vonat alól, a kábelt a biztonsági rendszerből, a zárat a gátból, nem megélhetési bűnöző. Nem hivatkozhat éhező gyerekre, kifizetetlen villanyszámlára. Ha tényleg húsz év járna egy lefűrészelt gátzárért, a legjobb biznisz a börtönépítés lenne. Már most sem rossz. Mondjuk, lehetne specializálódni: külön a fehérgallérosoknak, a fémtolvajoknak, a kábítószer-kereskedőknek. Olykor közös klubdélutánok.
A múlt csütörtöki Napközben az év elejétől életbe lépett fémfelvásárlási törvény hatékonyságát vizsgálta. Érthetetlen, miért halasztódott ennek megszületése ilyen sokáig, amikor a napnál is világosabb volt, hogy a fémkereskedés a bűnözés egyik legegyszerűbben elsajátítható specializációja. Fűrész, talicska, komolyabb tárgy esetén kisteherautó. Talán azért tartott a törvényi szigorítás megszülése ilyen sokáig, mert tudható volt, hogy az apparátus úgysem dolgozza ki a végrehajtási rendeleteket, a hatóságnak meg se embere, se pénze nincs, hogy végigvigye. Sipos Jenő VPOP-szóvivő és kolléganője Érczfalvy András műsorvezetővel összegzi a tapasztalatokat, és kiérezzük a mentegetőzést, amiért nem jutottak még előbbre. A törvény szerint a kereskedőknek nemcsak dokumentálniuk kell tudni a megvásárolt anyagot, de hat napig meg is kell őrizniük. Folyamatos ellenőrzés van, rajtaütöttek már néhány hatalmas illegális telepen, a kicsik legálisak, viszont szenvednek az új szabályoktól, mert se helyük, se energiájuk a tárolásra, az adminisztrációra.
Nem lesz könnyű ennek az országnak nekiállni. A nagyhalak folyton kiúsznak a hálóból, az ostoba kicsik meg folyton benne maradnak. A statisztikusok pedig darabra számolnak. És persze a méret alattiakat sem lehet csak úgy visszadobni, mert azok is csak halak, legfeljebb nem telik nekik ügyes ügyvédre. Pedig ha nem kívánatos, hogy magyar gárdák parádézzanak, márpedig nem az, akkor azt nem a magyar gárdák betiltásával kellene megakadályozni. Ha nem lennének ellopott védművek, tyúkok és uborkák, nem lenne oka a menetnek. Jó lenne, ha a magánvagyont is ugyanolyan elánnal védené a hatóság, mint az elárasztott miskolci multi árukészletét, de még jobb lenne, ha a rendőrség nem abból lenne kénytelen élni, hogy megbünteti a vöröskeresztes láda nélkül közlekedő suzukist.
A Napközben-típusú beszélgetéseknek van hozadéka, és nem csak a hallgató által kiosztott húsz év. Speciális párbeszéd ez hivatal és civil között, amelyben mindenkinek módja van kifejteni az álláspontját, és a végére nyilvánvalóvá válik, hogy elbeszélnek egymás mellett. A törvények mintha azért születnének, hogy nehezebb legyen általuk az élet. Nincs ezen sok csodálkoznivaló. Nemcsak mi nem értjük a hivatalos nyelvet, már régóta ott fönn sem értenek meg bennünket. Mondjuk, a közrádió lehetne köztünk a tolmács.
(Napközben, Kossuth rádió.)