Kockázatos választás

Politikai feszültséget és bizonytalanságot váltott ki Németországban az államelnök, Horst Köhler lemondása. A június 30-án összeülő szövetségi közgyűlés összetétele ugyan biztos sikert ígér a Merkel-kormány által a posztra javasolt kereszténydemokrata Christian Wulffnak, de a szociáldemokraták és zöldek jelöltjével, a pártpolitikai hovatartozástól független Joachim Gauckkal szemben megnyilvánuló széles körű elismerés könnyen megcáfolhatja a papírformát.

Történelmi megtakarítás. Az ország háború utáni történetének legnagyobb takarékossági programját fogadta el tegnap a német kormány. A 2014 végéig előirányzott megtakarítások mértéke megközelíti a 90 milliárd eurót. Az ellenzéki pártok és a szakszervezetek bejelentették, hogy tiltakozó megmozdulásokat szerveznek. Egy héttel elhalasztották Nicolas Sarkozy francia államfő tegnap estére tervezett berlini látogatását a német fél kérésére. Megfigyelők szerint feszültebbé váltak a két ország közötti kapcsolatok, miután Sarkozy és Merkel nem értett egyet a görög válság kezelésének módozataiban. (MTI)

Ha a választás a 70 éves evangélikus lelkész győzelmével érne véget, a szenzációnak számító fordulat súlyos csapást jelentene a kormánynak. Berlini megfigyelők megítélése szerint akár megbukhat a konzervatív-liberális koalíció.
Vitathatatlan, hogy az Alsó-Szászország miniszterelnöki hivatalát betöltő Wulff a kereszténydemokraták (CDU) egyik meghatározó egyénisége, politikai tapasztalatával és szimpatikus fellépésével megfelelő képviselője lenne az országnak. Angela Merkel jelöltlistáján az ötvenéves jogász kezdetben tartalékként szerepelt. Az elnökjelölt keresése során Merkel kancellár asszony váratlan ajánlatot kapott: Sigmar Gabriel szociáldemokrata (SPD) elnök – a zöldekkel folytatott megbeszélések után – pártpolitikaikailag elkötelezetlen, a parlamentben helyet foglaló pártok képviselőinek szemében – a Baloldalt kivéve – nagy tekintélynek örvendő személyt ajánlott közös jelöltként Merkelnek. Joachim Gauck jelölését a kancellári hivatal udvariasan elutasította. A pártpolitikai taktikázás játszmája során így elveszett a megegyezés lehetősége egy széles körű támogatásra számító elnökjelölt javára. Időközben világossá vált, hogy Joachim Gauck az államfőt megválasztó szövetségi közgyűlésben helyet foglaló kereszténydemokrata és liberális képviselők többségének a támogatására is számíthat, különösen azok sorából, akik az új tartományok küldöttei. Az NDK összeomlása idején ugyanis fontos erkölcsi szerepet játszó, majd a fennmaradt Stasi-akták feldolgozásával foglalkozó hivatal vezetőjeként széles körű elismerést kiváltó Gauck sokkal több támogatóra találhat, mint arra előzőleg számítani lehetett. A liberálisok emberei azt sem veszik jó néven, hogy Merkel a koalíciós partnerrel folytatott konzultáció nélkül döntött Christian Wulff mellett.