A Várba menet, a zsúfolásig megtelt, múzeumi buszjáratot meglátva biztos voltam, hogy az idén is sok ezren róják majd a várost egész éjszaka. És valóban, nehezen lehetett találni olyan múzeumot, ahol ne lett volna telt ház. A Magyar Nemzeti Galéria zenei kínálta – a Magashegyi Underground, Bijou, valamint a Barabás Lőrinc Eklektric – leginkább a fiatalokat, az egyetemista korosztályt vonzotta be.
Ők a koncert végeztével, elsuhanva a műtárgyak mellett, maguk mögött hagyták a múzeumot, talán hogy eljussanak a Ludwig Múzeum Unbending Trees koncertjére. Amúgy a Ludwigba a többi helyszínhez képest jóval kevesebben látogattak el, és nem csak azért, mert távol esik a központtól: a kortárs művészet még mindig mintha hidegen hagyná a nagyközönséget. A Magyar Nemzeti Galériában a Fortunato Depero művészetének ízelítőkiállításához kapcsolódva futurisztikus hajshow is szerepelt a programok között, bár a túldizájnolt manökenek nem igen illettek a múzeumi környezetbe. Az Magyar Nemzeti Galéria nagy dobása minden bizonnyal a világon elsőként meghirdetett virtuális épületfestő verseny döntője volt: a Hunyadi udvarból este tíz után képtelenség volt a kijutás, hisz zsúfolásig megtelt. Bármerre is indult az ember, sorok kígyóztak a múzeumokban, vagy már a bejárat előtt. Több helyen nemcsak az időszaki, hanem az állandó kiállítások is sokakat vonzottak, szívesen csatlakoztak a tárlatvezetésekhez is.
Az Iparművészeti Múzeum India kultúráját kínálta tálcán a Keletre, magyar! jelszó égisze alatt. A múzeum tere harsánnyá és élettel telivé változott erre az estére. A keleti konyha zamatos, súlyos illata mindent átjárt, az indiai kultúrára reflektáló padlómatricák – amelyek egy pályázat eredményei – pedig meg is adták a vizuális alaphangulatot. Zsongás a javából: bollywoodi filmek táncjelenetei a háttérben, Somi Panni és a Sivasakti Kalánanda Táncszínház élőben varázsolt.
Hasonló tematika köré épült fel a Néprajzi Múzeum programkínálata is. A csarnokban Gergye Krisztián és Dus Polett indonéz wayang árnyjátéka szegezte a lépcsőhöz a közönséget. A vasárnap este zárult Aranyba rejtett arcok-aranymaszkok Ázsiából – A Zelnik-gyűjtemény a Néprajzi Múzeumban című tárlatra azonban már este tízkor képtelenség volt a bejutás.
Vidéken is pozitívan zárták az estét. Debrecenben például a Modem Modern és Kortárs Művészeti Központba és a Déri Múzeumba hétezren látogattak el, a Baltazár Dezső téren mintegy háromezren látogatták a programokat.
Üröm az örömben, hogy ezen az estén is jó néhány alkalommal szembesülhetünk azzal, hogy a magyar ember nem igen van tekintettel a másikra. A Magyar Nemzeti Galériában például, ahol az éjszaka folyamán szokásosan a Habsburg nádori kriptában is készültek óránkénti tárlatvezetéssel, kisebb tömeghisztéria tört ki, amikor a felbuzdult csoportok látni kívánták az egykori nádori család temetkezési helyét. Egyet azonban minden tülekedő elfelejtett: a kripta év közben is látogatható, kegyeleti helyről lévén szó, csak előzetes bejelentkezéssel. A múzeumok éjszakája, amely tehát bizonyította, Budapest a kultúra melegágya, ami nélkül nehezen tudnánk élni, arra is figyelmeztet, már csak nekünk, embereknek kellene tanulnunk egyet s mást a viselkedéskultúráról.

Ennyit keres egy mérnök Magyarországon