Mélyponton a kortárs tánc

A Gödör Klubban A kortárs tánc helyei Budapesten címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést a szakmai befogadó intézmények vezetői. Mindenki egyetértett abban, hogy teljes átalakulásra van szüksége a kortárs tánc világának, hogy túlélje saját magát.

A formabontó nyolcvanas évek végérvényesen elmúltak. A kortárs táncművészet átalakulás előtt és alatt áll. Szabó György, a Trafó igazgatójának nyitógondolata a vita sommázataként is felfogható. Ebben a művészeti ágban nemcsak az intézményvezetők, hanem a művészek szerint is túltermelés figyelhető meg, egy hónapban több mint száz táncelőadás fut csak Budapesten, amely, bárhogy is vesszük, egy alternatív műfaj esetében több, mint amennyit a piac elbírna. Másfelől ez a mennyiség nagyfokú minőségi romlást is eredményez, ebben az elburjánzó tánctömegben képtelenség észrevenni az igazi minőségi alkotókat.
Ezt hangsúlyozta Erős Balázs, a MU Színház művészeti vezetője is, aki úgy fogalmazott, hogy a kortárs táncművészet jelenleg mélyrepülésben van. Erős is kiemelte, hogy rengeteg „társulat” van a piacon, ennek ellenére a színházakban nincs néző, illetve a közönségigényt sem tudják megfelelően kielégíteni. Erős felhívta a figyelmet arra is, hogy koreográfusi részről is egyre kevésbé érezhető az alkotói affinitás, a művészi koncepció átgondoltsága, kidolgozottsága. Az új művészeti vezető célja épp ezért az, hogy szegmentálják a MU műsorkínálatát, és nagyobb teret biztosítsanak a fiatalok nevelésének, a színház-pedagógiai képzéseknek, hisz a közönségépítés fontos e művészeti ág elfogadtatásában.
Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház direktora is a közönségépítés fontosságára hívta fel kollégái figyelmét, illetve rávilágított arra is, hogy Magyarországon a művek belföldi forgalmazása szinte a nullával egyenlő, a vidéki közönség megteremtése nemcsak időigényes, de erősen pénzfüggő.
A beszélgetésen jelen volt Kenesei Edina, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) táncművészeti szakmai kollégiumának vezetője, aki mellesleg a Nemzeti Színházban a nemzetközi kapcsolatokért felelős kurátori posztját is betölti. Tömören fogalmazott: a szakma stagnál, osztódással szaporodik, ezáltal finanszírozhatatlanná kezd válni. A kollégium vezetője hangsúlyozta, hogy a táncszakma társadalmi megbecsülése itthon még mindig nagyon alacsony. Kenesei szerint ezen csak erős szakmai összefogás tudna segíteni. A Török Jolán által felvetett forgalmazási problémával kapcsolatban azt mondta, az NKA-nál másodrendű a darabok disztribúciójának támogatása, amelyhez, saját szavaival élve, nevetséges öszszeg rendelhető.
A Gödör Klub 2003 óta foglalkozik táncelőadások befogadásával, fokozatosan bővülő lehetőségekkel. Vezetője, Filep Ákos szerint is a probléma gyökere a támogatási rendszer strukturálatlanságában keresendő, hisz óriási aránytalanság figyelhető meg az intézmények finanszírozása között. Példaként erre a MűPa nyolcmilliárdos támogatását említette.
A kerekasztal-beszélgetés konklúziója szerint a megoldás tehát a befogadóhelyek és a finanszírozó szervek közötti összehangolt működés lenne, de Szabó György szerint a megújulást segítené, ha a magyar művészek nyitnának a nemzetközi alkotók felé, másfelől ki kellene dolgozni a finanszírozás megfelelő alapelveit.