MI A MAGYAR?

Az európai tengeri államokban, különösen Angliában s Hollandiában felmerült politikai s vallásos mozgalmakból, polgári háborukból fejlődtek ki a valódi, nagymérvü kivándorlások. A legyőzött s üldözött pártok tagjai, egyesek úgy, mint tömegek s társulatok, részint szomszéd országokban, részint s leginkább pedig az észak-amerikai partokon kerestek s találtak menedéket s ott alapítottak gyarmatokat. Eme politikai, nemzetiségi v. vallásos okokból, az üldözésektől való megmenekülés céljából, szabadságszeretetből létrejött, szorosabb értelemben vett emigráció sorába tartoznak: az ujgörögöké Bizancnak a törököktől való elfoglalása után Olaszországba; a szerbeké Csernovics Arzén patriarka vezetése alatt, kik 1690. mintegy 80 ezren, szinte a török hatalom bosszuja elől menekültek Magyarországba; a legyőzött móroké Spanyolországból Afrikába; a hugenottáké (francia protestánsoké) XIV. Lajos alatt Franciaországból Németországba, Németalföldre és Svájcba (refugiés); a puritánoké Angliából Észak-Amerikába; Rákóczy Ferenc s társaié a XVIII. század első felében, akik hosszas bujdosásukat a Pontus partjain Rodostóban végezték; a francia forradalom üldözése elől menekülő Bourbonoké s francia nemességé és papságé Európa majd minden országaiba; az oroszok által üldözött lengyeleké 1795. s 1831. Európa minden részeibe s legujabban a magyar szabadságharc hőseié Törökországba, s majd onnét a menhelyet adó Angliába, Amerikába, Párisba, Belgiumba, Olaszországba, Svájcba, Hamburgba. Az emigráns név legnagyobb jelentőségre jutott a mult század végén, a nagy francia forradalom kitörése s győzelme után.
Mióta az észak-amerikai, akkor 13 állam, függetlenségi nyilatkozata 1776 jul. 4. megtörtént s az angol uralom alul felszabadult független államok szövetsége létrejött, Amerika lett a menhellyé, hol nemcsak a politikai üldözöttek s elégedetlenek, hanem az anyagi nyomorban szenvedők s jobb sorsra vágyók is szerencsét kerestek. Ezóta tapasztalható az európaiaknak rendes és folyvást növekedő átözönlése az igéret földére. Ujabban kelet felé irányult a német kivándorlás, s a tengerentuli világtól elfordulva, a rég ismert, de eddig néptelen s elhanyagolt európai földrészekre fordította figyelmét. Ezek: Szerbia, Románia, Besszarábia, s a balvéleményük szerint gazdag uratlan földekben bővelkedő hazánk is. E német telepítéseket az aldunai tartományokban politikai tekintetekből is pártolták; Magyarországban, hol a régibb sváb telepítések nagy kedvezésekben részesülve, kitünően sikerültek, az ujabbak többnyire szomoru véget értek, s nagy csalódásban részesítették az ügyefogyott, az itteni viszonyokat nem ismerő beköltözötteket. Tapasztalniok kellett, hogy a mostani Magyarország nem a régi elmaradt, tudatlan Magyarország többé, hol uratlan földekben lehet válogatni, s a jámbor magyar nép rovására sikereket aratni. Még a visszaszállított csángók állapota sem mondható irigylésre méltónak, bár sorsukat a magyar hazafiság támogatja.
(Emigráció. A Pallas Nagylexikonának szócikke, 1893–1897)